A Miskolci Törvényszék P.20281/2009/78. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Miskolci Törvényszék P.20281/2009/78.*, Debreceni Ítélőtábla Pf.20501/2013/4. (ÍH 2014.24)

***********

......................i Törvényszék

23.P.20.281/2009/78. szám

A ................i Törvényszék ( felperesek képviselőjének neve, székhelye, szám alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I.r., II.r. felperes neve, és III.r. ifj. alpes neve III.r. (mindannyian: ..szám alatti lakosok) felpereseknek - a (alperes képviselőjének neve, székhelye Ügyvédi Iroda (....................szám alatti székhelyű, ügyintéző: dr. .............. ........... ügyvéd) által képviselt (alperes neve, székehelye szám alatti székhelyű) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

közbenső ítéletet:

A törvényszék megállapítja az alperes kártérítési felelősségét a (G.Jné) 2001. év január hó 22. napján bekövetkezett halálával kapcsolatos károkért.

A közbenső ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a ...........i Törvényszéken lehet benyújtani három példányban a ..............i Ítélőtáblához címezve.

Indokolás:

Az I.r felperes házastársa, a II., III.r. felperesek édesanyja néhai (G.J né 2000. év január hó 05. napján - az előző év karácsonya óta jelentkező fejfájása miatt szemész szakorvoshoz fordult. Dr. Sz. K. szemész és kontaktológus magánorvos 2000. év január hó 05. napján magas vérnyomás okozta enyhe szemfenék-elváltozásokat észlelt és a véleményben rögzítette, hogy a fundusokon térszűkítésre utaló jel nincs. A fentivel csaknem azonos lelet 2001. év szeptember hó 09. -i keltezésű és nem tartalmaz a fundusra vonatkozó megállapítást. A szemész orvos vérnyomás ellenőrzést és laboratóriumi vizsgálat elvégzését javasolta.

A szemészeti vizsgálatot követően 2000. év január hó 06. napján a néhai a háziorvosánál is megjelent. Előadta, hogy szemnyomást, fejnyomást, erős agynyomást érez. A háziorvosnál elvégzett vizsgálat során 135/80 Hgmm vérnyomást mértek azzal, hogy korábban 160/90 Hgmm volt a vérnyomás. A háziorvos újabb laboratóriumi vizsgálatot írt elő, melynek eredménye szerint a vércukorszint, a koleszterinszint és a vérsüllyedés kisebb eltérést mutatott.

2000. év január hó 10. napjától a néhai táppénzes állományban volt, vérnyomása ekkor 140/90 Hgmm volt, továbbra is fejfájásra és hányingerre panaszkodott.

A háziorvos beutalása alapján 2000. év január hó 11. napján az alperes ideggyógyászati osztályán vizsgálták. A vizsgálat során az anamnézisben rögzítették, hogy tünetei előző év december 25. napján mindkét szemgolyó mögött nyomó érzéssel keletkeztek, melyek egy fekete kávé fogyasztása után megszűntek. Tompa fejfájást, fej és fülzúgást rögzítettek tünetegyüttesként. Szerepel továbbá az előzményekben az a tény, hogy amikor a szemét kinyitja fekete foltokat lát, felálláskor úgy érzi, hogy "elindul az agya" és megfájdul a feje. A vizsgálatra néhai maga vitte korábbi laboratóriumi leleteit és a szemész szakorvos vizsgálati eredményét. Elmondta, hogy eddig alacsony volt a vérnyomása.

A vizsgálat során 140/95 Hgmm vérnyomást mértek, idegelváltozást, érzészavart, reflex eltérést nem találtak. Rögzítették az ép mozgáskoordinációt, iránytartó vakjárást és a pontos célkísérleti végrehajtást, valamint, hogy agytérfogat szűkítő folyamatra utaló jelet nem találtak. A nyaki gerinc mellett izmok görcsössége miatt a gerincoszlop nyaki szakaszának nem gyulladásos degeneratív elváltozását és az ebből eredő tüneti fejfájást feltételeztek. Megállapították, hogy neurológiai gót tünet nincs, pontosabban nem részletezett megfigyelést javasoltak.

Az ideggyógyászati vizsgálatot követően a háziorvos fizikoterápiás kezelést javasolt. A fizikoterápiás kezeléseket az alperesi kórházban végezték. 2000. év január hó 21. napján a harmadik fizikoterápiás kezelést követően a néhai az utcán elesett, ezért az alperes traumatológiai osztályán vizsgálták. A traumatológiai osztályon megállapították, hogy sebészeti teendőt nem igényel és többszöri rosszullétei miatt belgyógyászati vizsgálatot javasoltak. A belgyógyászaton rögzítették, hogy fizikoterápiás kezeléseket követően rosszul lett, összeesett, eszméletét nem veszítette el. 106/100 Hgmm vérnyomást és 60/min. pulzust rögzítettek. A megemelkedett vérnyomásra tekintettel Cordaflex spray-t, Cavinton injekciót és infúziós kezelést alkalmaztak. A kezelés hatására panaszai csökkentek, vérnyomása csökkenő tendenciát mutatott, ezért hazabocsátották. A fizikoterápiás kezelést felfüggesztették. Ugyanezen a napon a késő esti órákban a hozzátartozók horkoló légzést, majd eszméletvesztést észleltek. A kihívott mentők újraélesztési kísérlete eredménytelen volt, a felperesek hozzátartozója 2000. év január hó 22. napján néhány perccel éjfél után meghalt.

A boncolási jegyzőkönyv szerint a néhainál az agy jobb oldalán a homlok-, halántéklebeny területén rosszindulatú agydaganatot találtak, mely

szövettanilag anaplasticus astrocytomának bizonyult. Hirtelen bekövetkezett halálát a kisagyi mandulák beékelődése okozta, amelynek hátterében az agydaganat kiváltotta koponyaűri nyomásfokozódás állt.

Kereseti kérelmében az I.r. alperes 5.000.000 forint, a II.r. felperes 10.000.000 forint, III.r. felperes ugyancsak 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint az I.-III.r. felperesek egyetemlegesen 712.876 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Kereseti kérelmüket arra alapították, hogy hozzátartozójuk halálának oka az volt, hogy az alperes alkalmazottai nem a tőlük elvárható gondossággal és körültekintéssel jártak el a kezelés és a vizsgálatok elvégzése során. Álláspontjuk szerint a tünetek és a panaszok tükrében néhainál fennállt az agyi nyomásfokozódás gyanúja, mely alapján CT vizsgálat elvégzésére kellett volna, hogy sor kerüljön. Amennyiben ez a vizsgálat megtörténik, diagnosztizálhatták volna az agyi nyomásfokozódást okozó térfoglaló daganatot és megfelelő kezeléssel néhai állapota javítható, illetve halálának bekövetkezése időben kitolható lett volna.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Álláspontja szerint alaperes alkalmazottai a néhai kezelése során úgy jártak el ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Álláspontjuk szerint a néhainak akut CT vizsgálatot indokoló tünete nem volt. Alperesi álláspont szerint a kórház minden olyan vizsgálatot elvégzett, amelyeket a felperesi jogelőd klinikai tüneteivel kapcsolatosan indokolt volt elvégezni. Hivatkoztak arra, hogy a néhai élete műtéti beavatkozás esetén sem lett volna megmenthető és feltehetőleg még meghosszabbítható sem lett volna a kórfolyamat gyors lefolyása miatt.

A ................. Megyei Bíróság 8.P.22.526/2004/53. szám alatti ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

A .............i Ítélőtábla Pf.I.20.666/2008/5. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.