BH 1985.4.134 A vádlott által elindított és a sértett halálához vezető okfolyamat nem szakad meg azáltal, hogy a sértett az azonnali kórházi gyógykezelést elhárítja, illetőleg orvosi (diagnosztikai) tévedés folytán késedelmesen kerül sor a műtéti beavatkozásra;

ez utóbbi körülménynek a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulat, 83. §].

Az első fokú bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott öt éve vált el férjétől - a sértettől -, akivel azonban továbbra is egy házban élt. A sértett kezdeményezésére napirenden voltak közöttük a viták, amelyek több alkalommal tettlegességig fajultak.

A vádbeli napon ismét vita volt közöttük a közös kert művelésével kapcsolatban. A sértett ellökte a vádlottat, aki a földre esett. A vádlott indulatában a kezében tartott kerti kapával, a közepesnél nagyobb erővel hátulról fejen ütötte a sértettet, aki ennek következtében nyílt koponyacsont-törést és agyzúzódást szenvedett.

A sértett ezután egy széket dobott a vádlott felé, majd az ajtót rávágta, amitől a vádlott két ujja eltörött. Ezt követően a sértett motorkerékpárral az orvoshoz ment, aki kórházba akarta utalni. A sértett erre nem volt hajlandó, hanem sebének ellátása után visszatért a lakására, és ott a napi teendőit végezte tovább. Másnap ugyanezt tette, de közben elment a rendőrségre is, ahol feljelentést tett a volt felesége ellen.

A rákövetkező napon lett rosszul, mire a vádlott a mentőkkel kórházba szállíttatta. Orvosi tévedés folytán csak két nap múlva műtötték meg de ezzel a sértett élete már nem volt menthető, gennyes agyi folyamat és süllyedéses tüdőgyulladás következtében meghalt.

A sértett halálát a nyílt benyomatos koponyacsont-törés, agyzúzódás, a másodlagosan fellépő koponyaűri nyomásfokozódás, keringés- és légzésbénulás okozta. Ez azonnali műtét esetén is kialakulhatott volna. A koponyasérülés és a halál között közvetett okozati összefüggés áll fenn. Nem állítható bizonyossággal, hogy a sértett elhárító magatartása nélkül, avagy ha azonnal megfelelő kórházi kezelést kap, élete megmenthető lett volna.

A 60 éves, büntetlen előéletű vádlott agyi bántalmazottságával összefüggő szellemi hanyatlásban szenved. A cselekményt megelőző vita kapcsán tudatának kóros mértékű beszűkülése lépett fel, amely súlyos fokban korlátozta őt a beszámítási képességében.

A megalapozott tényállásból okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.