A Fővárosi Törvényszék Mf.635751/2009/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 121. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 89. §, 100. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes, Slimbarszki Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3692/2006/42., *Fővárosi Törvényszék Mf.635751/2009/4.*, Kúria Mfv.10005/2011/5.

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

55.Mf..../2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a

a dr. Solt Péter ügyvéd (... által képviselt

felperes neve(felperes címe) felperesnek

az Oppenheim Ügyvédi Iroda (...) által képviselt

alperes neve (....) alperes ellen

felmondás jogellenessége megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.3692/2006/42. számú ítélete ellen a felperes 43. és 44. . sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes 2006. június 19-én kelt felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján, 2010. április 9-én szűnik meg.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy perköltségként 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 1 500 000 forintot. Rendelkezett arról, hogy az eljárás illetékét az állam viseli.

Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg 2006. június 19-én a felperes munkaviszonyát. A közölt felmondás indokai közül nem tartotta megalapozottnak a felmondás 1. pontjában meghatározottakat, miszerint nem jogszerű felmondási ok az, hogy a felperes és beosztottja, Dolgozó1 között érzelmi kapcsolat jött létre. Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak a felmondólevél 4. pontja szerinti indokokat, miszerint a felperest a munkáltatója 2006. január 5-én figyelmeztetésben részesítette amiatt, hogy nem volt megelégedve a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, különösen a munkaviszonyból származó tájékoztatási kötelezettségének betartásával.

Megalapozott indoknak tekintette a felmondólevél 2. és 3. pontjaiban rögzítetteket, miszerint a felperes magatartása Dolgozó1-szal szemben a 2006. február 7-én megtartott megbeszélést követően megváltozott, emiatt indokolatlanul megváltoztatta a közöttük fennálló hierarchikus kapcsolatot, amelyet a korábbival szemben nem közvetlenül, hanem a Dolgozó1 alá rendelt beosztottján keresztül tartotta. Ellehetetlenítette munkatársa nyugodt munkavégzését a magatartásával, ugyanakkor nem találta bizonyítottnak,hogy a korábbihoz képest rendkívüli munkateherrel járó feladatokkal bízta meg és terhére hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Ez a magatartás alperesi álláspont szerint sértette a munkaszerződést a munkáltatói irányelveket, valamint a Munka törvénykönyve szabályait.

Megalapozott felmondási indoknak tartotta felperes megváltozott magatartását, amellyel olyan munkahelyi légkört teremtett az irányítása alá tartozó egységnél, amely más beosztottjai tekintetében is veszélyeztette a nyugodt munkavégzés lehetőségét, illetőleg más munkavállalót munkaviszonyának megszüntetésére késztetett.

Nem tartotta megalapozottnak a felperes perbeli hivatkozását, miszerint a munkáltató az Mt. 4. § (1) bekezdésének megsértésével gyakorolta a felmondás okát, az ebben a körben felhozott felperesi indokokat megalapozatlannak és okszerűtlennek találta. Kiemelte, hogy nincs jelentősége annak, hogy Dolgozó1 munkaviszonyát a munkáltató miért nem mondta fel, az alperes vezérigazgatója Vezető1 milyen magatartást tanúsított a felperessel kapcsolatosan, a munkáltatás körében milyen vezetői módszereket alkalmazott, illetőleg ellenőrizte a felperes által használt szolgálati gépkocsi GPS adatait.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amellyel elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének helyt adását, másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

Eljárási szabálysértésként hozta fel az elsőfokú bíróság eljárásával szemben azt, hogy a felperes által előterjesztett keresetnek az összegszerű marasztalásra irányuló kérelme nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdése e) pontjában foglaltaknak, ugyanis ezen kereseti követelések vonatkozásában nem fogalmazódott meg a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem. Ebből következik, hogy az Mt. 100. § (6) bekezdésére alapított elmaradt munkabérigény illetőleg az Mt. 100. § (4) bekezdésére alapított átalány kártérítési igény nem határozott, konkrét, ezen hiány pótlására az első fokú eljárásban a bíróság sem hívta őt fel. Ebből felperes számára az a következtetés adódott, hogy az első fokú eljárás határozathozatalra nem érett meg, ez olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kell maga után vonnia. Az elsőfokú bíróság a felperesi álláspont szerint olyan helyzetbe hozta a másodfokú bíróságot, amely szerint a másodfokú bíróság a keresetnek helyt adás esetén nem hozhat megalapozott, az összegszerűségre is kiterjedő ítéletet.

Az ügy érdemében hozott elsőfokú bírósági döntéssel kapcsolatosan azt a következtetést vonta le, hogy az első fokú ítélet iratellenes, a megállapított tényállás alapján téves következtetéseket levonva a következetes bírói joggyakorlattal ellentétes döntést tartalmaz. Ebben a körben megismételte az első fokú eljárásban képviselt álláspontját és az ott részletezett érvelését. Tagadta, hogy eltávolítási szándékkal közölt Dolgozó1-szel állásajánlatokat, illetőleg állította, hogy az osztályon belüli munkaszervezés a vezető, tehát a felperes joga és kötelezettsége volt, döntési joga megkérdőjelezhetetlen. A rossz munkahelyi légkört nem elsődlegesen a felperes alakította ki, hanem ehhez hozzájárult az általános munkahelyi légkör is, amely abból következett, hogy 2006 elején az alperes vezetésében változás következett be, az új vezető pedig olyan munkastílust alkalmazott, amely a munkahelyi légkör általános rosszabbodását erdményezte. Tagadta, hogy másik munkatársa Dolgozó2 az ő magatartása miatt lett volna kénytelen a munkaviszonyát megszüntetni.