BH 2024.6.131 A Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség körében a károsulti közrehatás szabályait rögzítő 6:537. § (1) bekezdésének alkalmazása esetén nincs szükség az üzembentartó - vagy helyette a tényleges károkozó - magatartása felróhatóságának vizsgálatára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azokban az esetekben, amikor az üzembentartó, avagy a tényleges károkozó a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárt valamely felróható magatartással okozta, azt a kármegosztás arányának meghatározásakor ne kellene értékelni. Ez a felróható magatartás az üzembentartó számára terhesebb kármegosztás alkalmazását indokolja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:537. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) és (3) bek.].

Pertörténet:

Gyulai Törvényszék P.20049/2021/57., Szegedi Ítélőtábla Pf.20374/2022/5., Kúria Pfv.20881/2023/6. (*BH 2024.6.131*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2017. december 30-án egy vezetői engedéllyel nem rendelkező személy közlekedett az általa vezetett, de más személy tulajdonát képező személygépkocsival. A személygépkocsi kialakítása ötszemélyes, de abban hatan utaztak. A személygépkocsi hátsó üléssora három darab hárompontos biztonsági övvel volt felszerelve, azonban a hátsó ülésen utazók egyike sem használta a biztonsági övet. Az utazás megkezdése előtt mindannyian fogyasztottak alkoholt.

[2] A sofőr külterületen 140-145 kilométer/óra sebességgel közlekedett a megengedett 90 kilométer/óra helyett a balra íves vonalvezetésű útszakaszon. A kanyart észlelve eltúlzott kormánymozdulattal korrigált, amelynek eredményeként elvesztette uralmát a gépjármű irányítása felett. Előbb lehaladt a jobb oldali útpadkára, majd onnan visszatérve a bal oldalra sodródott, egy jelzőtáblának ütközött, majd a gépjármű jobb eleje az út melletti árok falán fennakadt. Ezt követően a gépjármű függőleges tengelye körül több alkalommal megpördült. Ennek során a gépjármű jobb hátsó része az árokfalnak csapódott, aminek során a hátsó ülésen helyet foglaló utasok a gépjárműből kizuhantak.

[3] Az I. rendű felperes a baleset következtében a koponya- és csigolyasérüléseket szenvedett, amelyek maradandó egészségkárosodást eredményeztek. Agykárosodás, perzisztáló vegetatív állapot (nem aktív ébrenlét) tünetegyüttes alakult ki nála, a baleset miatt cselekvőképtelen állapotba került.

[4] A II. rendű felperes a balesetben agyrázkódás, agyvizenyő, a jobb arcfél húzódása, ajak felszakadása, a nyakszirtcsont bal oldali nyúlványának mérsékelt elmozdulással járó törése, légmellel szövődött bal oldali tüdőzúzódás, háti XI. csigolya összenyomatásos törése, a bal oldali szeméremcsont alsó és felső szárának törése, valamint a jobb combcsont testének darabos, elmozdulással járó spirál törése sérülését szenvedte el. A sérülések tényleges gyógytartama tizenkét hét volt.

[5] A büntetőbíróság a 3.B.317/2019/20. számú jogerős ítéletével a személygépjárművet vezető személy bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében megállapította.

[6] A III-XI. rendű felperesek az I. rendű felperes hozzátartozói.

[7] A közlekedési balesetben érintett gépjárműre az alperesnél állt fenn kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperesek keresetükben a balesettel összefüggő káraik megtérítésére és sérelemdíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint az I-II. rendű felperesek a káresemény bekövetkezésekor felróhatóan jártak el, a beleegyezésükkel és a tudtukkal ugyanis több ittas, jogosítvánnyal nem rendelkező személy (köztük az I. rendű felperes) vezette a gépjárművet, és az I-II. rendű felperesek e magatartással vállalták a kiemelt kárveszély viselését. Felróható magatartásként jelölte meg azt is, hogy az I-II. rendű felperesek szabálytalanul - négyen hátra ülve - szálltak be a gépjárműbe, és nem használták a biztonsági övet. Értelmezése szerint csak azokat a károkat kell megtérítenie, amelyek az I-II. rendű felperesek felróható magatartásának elmaradása esetén is bekövetkeztek volna. Ehhez képest annak tulajdonított jelentőséget, hogy a büntetőeljárásban kiállított egyesített szakvélemény szerint az I. rendű felperes maradandó fogyatékosságot nem eredményező sérüléseket, a II. rendű felperes nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett volna el.

Az első- és másodfokú közbenső ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes az I. rendű felperest és a III-XI. rendű felpereseket ért károk viselésére 100%-ban, míg a II. rendű felperest ért károk viselésére 60%-ban köteles.

[11] Abból indult ki, hogy az alperest a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 12. és 17. §-ai, valamint 28. § (1) bekezdése alapján helytállási kötelezettség terhelte, továbbá a felek jogvitájában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:535. § (1) bekezdését és 6:537. § (1) bekezdését kellett alkalmazni.

[12] Nem vitatott ténynek tekintette, hogy az ötszemélyes gépjárműben hatan utaztak. A tanúvallomások alapján azt is bizonyítottnak tartotta, hogy valamennyi utas fogyasztott alkoholt az utazás megkezdése előtt, és valamennyien tisztában voltak azzal, hogy közülük csak a gépjármű tulajdonosa rendelkezett vezetői engedéllyel. A büntetőeljárásban kiállított szakvélemény alapján az I-II. rendű felperesek sérüléséhez vezető baleseti mechanizmust sem tekintette vitásnak. Utalt a szakvéleménynek arra a megállapítására, amely szerint az utasok közül kizárólag a gépjármű jobb első ülésén utazó tulajdonos használta a biztonsági övet.

[13] Ehhez képest vizsgálta, hogy az I-II. rendű felperesek fenti - a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 48. § (4) bekezdésének megszegését is jelentő - mulasztása okozati összefüggésben állt-e az általuk elszenvedett sérülésekkel, azaz a biztonsági öv használata mellett is elszenvedték volna-e ugyanezen sérüléseket. Erre tekintettel elrendelte a büntetőeljárásban kiállított szakvélemény kiegészítését, és a kiegészített egyesített szakvéleményt az ítélkezése alapjául elfogadta. Annak alapján megállapította, hogy az I. rendű felperesnek a gépjárműben való elhelyezkedésére és a baleset bekövetkezésének körülményeire figyelemmel bekötött biztonsági öv mellett is csaknem 50% esélye lett volna a maradandó fogyatékosságot eredményező sérülésre, az agyvizenyő kialakulására. A Ptk. 6:537. § (1) bekezdés második fordulatának megfelelően a maradandó fogyatékosságot eredményező tevékenység veszélyes jellegét az alperes terhére értékelte, és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperest teljes helytállási kötelezettség terheli az I. rendű felperest ért sérülésekkel kapcsolatban.

[14] A II. rendű felperes esetében azt a szakértői megállapítást tartotta lényegesnek, hogy a biztonsági öv rendeltetésszerű használatával nyolc napon belüli büntetőjogi gyógytartamú sérülések kialakulásával lehetett volna számolni, maradandó fogyatékosság kialakulása a bal oldali és a középső helyen utazó személyek esetén sem lett volna várható. Éppen ezért a II. rendű felperesnél a súlyosabb sérülések és a biztonsági öv becsatolásának hiánya között az okozati összefüggést egyértelműen megállapíthatónak tartotta, és a tevékenység fokozottan veszélyes jellegét az alperes terhére értékelve az alperes felelőssége terjedelmének mértékét a II. rendű felperes által elszenvedett károk 40%-ában határozta meg.