3219/2014. (IX. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 252. § (2) bekezdése és a 253. § (1) bekezdése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.G.302.863/2011/18. számú ítélete, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.76.142/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 252. § (2) bekezdése és a 253. § (1) bekezdése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.G.302.863/2011/18. számú ítélete, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.76.142/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozót mint alperest a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.G.302.863/2011/18. számú ítéletével kötelezte 3 000 000 Ft. és kamatai, valamint perköltség megfizetésére a felperes javára. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.76.142/2012/8. számú ítéletével a megtámadott ítéletet - eltérő indokolással - helybenhagyta.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való joggal. Ügyében a másodfokú bíróság ténylegesen első fokú bíróságként járt el, ugyanis az első fokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, nem oktatta ki őt a bizonyításra szoruló tényekről, valamint a bizonyítási teherről. A másodfokú bíróság megállapította a lényeges eljárási szabálysértést, azonban nem helyezte hatályon kívül az első fokú ítéletet, hanem a kioktatást megadta, bizonyítási eljárást vett fel, s értékelte annak eredményét. Számára azonban az így meghozott döntés ellen sem rendes, sem rendkívüli perorvoslatot nem biztosít a Pp. Ezért véleménye szerint "a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem rendelkezett a másodfokú bíróság előtt, az eljárás során első ízben megvalósuló bizonyítási eljárás lefolytatása elleni jogorvoslat lehetőségéről".

[4] Az indítványozó kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.G.302.863/2011/18. számú ítélete, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.76.142/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (7) bekezdését.

[5] Az indítványozó szerint sérült a hatósági ügyek tisztességes intézéshez való joga, mivel a tájékoztatást a bizonyítási teherről csak a másodfokú eljárásban kapta meg, a jogerős ítélet ellen pedig nem volt módjában jogorvoslattal élnie. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a "tisztességes eljáráshoz való jog csorbításával telepítette a bizonyítási kötelezettséget" reá. Sérelmezi továbbá, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe az általa sikeresen bizonyított tényt, azt a hátrányára számolta el.

[6] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A támadott másodfokú ítéletet az indítványozó 2014. március 18-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2014. május 19-én ajánlott küldeményként adták fel a Pesti Központi Kerületi Bíróság részére, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető, mert az 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat (a továbbiakban: az Ügyrend) 28. § (2) bekezdése értelmében, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

[8] A panasz részben felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek.

[9] Az indítványozó megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezéseket, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott jogszabályhelyeket és bírói döntéseket, az indítvány tartalmazza az alaptörvény-ellenességükre vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a megtámadott jogszabályhelyek és az ítéletek megsemmisítésére.

[10] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított indítványi elem nem vizsgálható érdemben, mert nem felel meg a törvényi feltételeknek. Az indítványozó ugyanis mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását kéri, ilyen indítvány előterjesztésére azonban nincs jogosultsága.

[11] 3. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.

[12] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket.

[13] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[14] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel.

[15] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.

[16] Az Alaptörvény indítványozó által hivatkozott XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítéletek között az összefüggés a jelen ügyben hiányzik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya (3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]).

[17] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog sérelmét is állította, ezzel kapcsolatban azonban a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet az indítvány nem tartalmazott. A bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása a bíróságok feladata.

[18] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22])

[19] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességijogalkalmazási kérdésre vonatkozik. Ebből következően az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozó elemében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek.

[20] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján - visszautasította.

Budapest, 2014. szeptember 9.

Dr. Lévay Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1056/2014.