A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20120/2010/2. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22566/2006/24., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20120/2010/2.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20120/2010/5., Kúria Pfv.22184/2010/7. (EH 2011.2317, BH+ 2012.1.20)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Salamonné dr. Bódis Enikő és Salamon Ferenc ügyvédek által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Incze Tamás Álmos ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. január 18. napján meghozott 22.P.22.566/2006/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint együttes első és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint kereseti, és 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

L. M. P.-né (továbbiakban: örökhagyó) 2005. január 7. napján végintézkedés hátrahagyásával elhunyt. Hagyatékát a b-i hrsz. alatt nyilvántartott házas ingatlan és a lakossági folyószámláján halálakor fennálló egyenlege képezte.

Az örökhagyó 2004. december 6. napján írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy a lakcímével azonos házas ingatlana, vagy annak ellenértéke a S. T. Gy-é legyen.

A hagyatéki eljárás során a felperes neve (továbbiakban: felperes) a végrendelet alapján az ingatlanhagyatékot részére kérte átadni. Előadta, hogy a megjelölt gyermekkórház jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, ezért álláspontja szerint a végrendelet úgy értelmezhető, miszerint az örökhagyó azzal a szándékkal végrendelkezett, hogy ingatlanát a S. jogutódjaként ő örökölje. A szervezeten belül megoldható, hogy a hagyatékhoz szervezeti egységeként a megjelölt gyermekkórház juthasson hozzá.

Az alperes az örökhagyó törvényes örököseként arra hivatkozott, hogy az örökös személye a végrendeletből nem állapítható meg egyértelműen, továbbá az örökhagyó a végintézkedéskor cselekvőképtelen volt.

A közjegyző jogerős végzésével az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén az alperesnek adta át. Indokolása szerint végrendeletében az örökhagyó örököseként a S. T. Gy-t jelölte meg, aki azonban nem jogi személy, ezáltal jogképességgel nem rendelkezik, valamint a törvényes örökös a végrendeletet nem ismerte el érvényesnek. Az örökösök között öröklési jogvita alakult ki, az örökhagyó végrendeleti akaratának értelmezése meghaladja hatáskörét, ezért a hagyatékot, a He. 61. § (3) bekezdése szerint ideiglenes hatállyal adta át a törvényes örökösnek, a kialakult jogvita tárgyában a bíróság jogosult dönteni.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyónak ő az örököse, amelyre figyelemmel a bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését helyezze hatályon kívül. Érvelése szerint az örökhagyó végrendeleti szándéka egyértelmű volt, hogy a S. T. Gy-t részesítse hagyatékából. A megjelölt gyermekkórház a S. jogutódja, a felperes neve szervezeti egységével, a Gy-i K-val azonos. Mindezek igazolására még a hagyatéki eljárásban csatolta az 1999. évi LII. törvény másolatát, az egyetem alapító okiratát, továbbá szervezeti és működési szabályzatát. Utalt arra, hogy a hatályon kívül helyezett, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény helyébe lépett 2005. évi CXXXIX. törvény 10. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az egyetem jogi személy, ebből következően nincs akadálya annak, hogy a felperes örököljön. Álláspontja szerint az örökhagyó a végrendelkezéskor cselekvőképes volt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a végrendelet szerinti örökösnevezés nem egyértelmű, mert abból az örökös személye nem azonosítható be. A Gy-i K-t négy alapítvány is támogatja, ezért ha az örökhagyó a nem jogi személy klinikát kívánta volna vagyonából részesíteni, azt az alapítványokon keresztül is megtehette volna. Védekezésként hivatkozott továbbá arra is, hogy a végintézkedéskor az örökhagyó betegsége következtében cselekvőképtelen volt, ezért végrendelete érvénytelen.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2004. december 6. napján kelt végrendelete érvényes, amely szerint végrendeleti örököse a felperes. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 600.000 forint + áfa, összesen 720.000 forint ügyvédi munkadíjat, térítsen meg továbbá az államnak 900.000 forint le nem rótt illetéket.

Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A kereset elbírálásánál a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a felperes azonos-e a végrendeletben megjelölt személlyel, továbbá személye tekintetében nincs-e olyan ok, ami az öröklésből kizárja. A jelenlegi szabályozás szerint a polgári jogi jogképesség azonos az általános szerzőképességgel, aki tehát jogképes, az örökölhet is, - kivétel erre vonatkozóan csupán a termőföldek vonatkozásában van. A rendelkezésre álló adatok, iratok alapján megállapítható volt, hogy az örökhagyó halálának napján a felperes jogelődje a S., -azaz a S. Egyetem, mint jogi személy - volt. A felperes alapító okirata szerint a Gy-i K. szervezeti egysége, ami azonos a köztudatban a T. Gy. elnevezésű intézménnyel. Az 1993. évi XCIII. törvény 9. § (2) bekezdésében, valamint a 9/G. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakból következőn a S., mint felsőoktatási intézmény örökösként megjelölhető volt, mert örökölt ingatlannal rendelkezhetett.

A végrendeletben foglaltakat minden esetben az örökhagyó feltehető akarata szerint kell értelmezni, ha rendelkezése nem egyértelmű. A perbeli esetben az örökös személyét kellett tisztázni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy az örökhagyó rákos beteg gyerekek gyógyítása céljából akarta vagyonát a gyerekkórházra hagyni. A korát és egészségi állapotát figyelembe véve, az átlagosnál körültekintőbben járt el az örökös személye tekintetében. B. Sz. vallomásából kitűnően a hallott információk alapján döntött úgy, hogy nem alapítványokon, hanem a biztosabb jogi személyiségű S.-n keresztül részesíti vagyonából a gyerekkórházat. Ennek hiányában nem lett volna értelme, hogy végrendeletében a S.-t nevesítse, hiszen más "T. Gy." nincs és nem is volt. A felperesi jogelőd végrendeletben való megnevezése tehát az ő örökösi minőségét oly mértékben alátámasztja, hogy öröklése megállapítható.