A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20070/2010/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.070/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Fónagy Gergely ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a I. rendű alperes neve I. rendű, a dr. Csizmadia Annamária bv. főhadnagy titkársági és jogi előadó által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű és a III. rendű alperes neve III. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. november 19. napján kelt 62.P.20.798/2008/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes 2007. február 12-étől 2008. június 4-éig az alperesi büntetésvégrehajtási intézetben töltötte végrehajtandó szabadságvesztés büntetését. Az elhelyezés körülményei tekintetében ezidő alatt nem teljesültek folyamatosan a vonatkozó jogszabályban foglalt követelmények, melyek szerint a zárkában elítéltenként 6 m3 légtér, és férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér biztosítása szükséges.

A felperes végleges keretében megállapítani kérte, hogy az alperes azon magatartásával, miszerint a fogvatartás idejére nem biztosította folyamatosan a felperes számára a jogszabályban meghatározott 3 m2-es mozgásteret, a felperes emberi méltóságát megsértette. Kérte továbbá, hogy az alperes sajnálkozását is tartalmazó írásbeli nyilatkozattal adjon elégtételt a jogsértésért. Arra hivatkozott, hogy a fogvatartás ideje alatt bizonyos személyiségi jogok természetszerűleg korlátozódnak, ám ez csak a jogszabályi keretek között lehetséges, az alperes viszont a jogszabályban előírtnál kisebb mozgásteret biztosított a felperesnek.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a fogvatartottak létszámára nincs ráhatása, egyebekben a felperes az elhelyezés megváltoztatását nem kérte. Nem vitatta, hogy a felperes elhelyezését biztosító zárkákban bizonyos időszakokban többen voltak, mint ahányan a jogszabály értelmében lehettek volna, de ezzel összefüggésben a felperes személyiségi jogai nem sérültek, őt kár nem érte. Előadta, hogy az elégtétel adására vonatkozó nyilatkozatot csak az alperes felelősségét megállapító ítéleti döntés esetén állítja ki.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és megállapította, hogy a feljegyzett 21.000 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatokból kétségkívül megállapítható volt, miszerint az alperes a felperes elhelyezése során megsértette a fogvatartottak elhelyezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezést. Mivel azonban a felperes nem bizonyította, hogy az alperesi jogszabálysértéssel okozati összefüggésben az emberi méltóságának sérelme bekövetkezett volna, a keresetet el kellett utasítani. Az alperesnek perköltségigénye nem volt, ezért az azzal kapcsolatos határozathozatalt az elsőfokú bíróság mellőzte, míg a felperes személyes költségmentességére figyelemmel a 21.000 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, és annak megváltoztatásával megállapítani kérte: az alperes azzal, hogy a felperes fogvatartása során 2007. február 14-étől 2007. február 12-éig - a 2007. július 25-től 2007. augusztus 28-áig, valamint a 2008. május 22-től 2008. június 4-éig tartó időszakot leszámítva - nem biztosította a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésében előírt 3 m2-es mozgásteret, megsértette a felperes emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát, és arra figyelemmel, hogy azt az alperes sem ellenzi, a jogsértés miatt sajnálkozó tartalmú írásbeli nyilatkozattal történő elégtétel adására kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az elítélt emberi méltóságát nyilvánvalóan sérti az az elhelyezés, amikor számára a minimális nagyságú mozgástér sem biztosított. Ha az elsőfokú bíróság vizsgálta volna, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán csökkent-e a felperes életminősége, minden bizonnyal arra a következtetésre jut, hogy ez a sérelem bekövetkezett. Téves álláspont, hogy az alperesi jogszabálysértés és a felperes emberi méltóságának megsértése közötti okozati összefüggést a felperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes a jogsértés megtörténtét, ezáltal emberi méltóságának megsértését bizonyította, az okozati összefüggés jelen esetben bizonyításra nem szorul, mert az kétséget kizáróan megállapítható. Indítványozta, hogy az ítélet meghozatalakor a Fővárosi Ítélőtábla vegye figyelembe a Fővárosi Bíróság 19.P.20.103/2007/9. és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.451/2008/3. számon meghozott ítéletében foglaltakat.