BH 1989.11.439 A haszonélvező beruházásának megtérítésével kapcsolatos igény alakulása [Ptk. 159. § (1) bek., 162. §, 616. § (1) bek.].

D. V. örökhagyó kizárólagos tulajdonában állott az 1905 négyzetméter területű "Lakóház, udvar, gazdasági épület és kert, Szabadság u. 24. szám" megjelölésű ingatlan.

Az ingatlant 1971-ben a szülők: az alperesek ajándékozták az örökhagyónak holtig tartó haszonélvezeti joguk kikötése mellett, és ők építtették fel a lakóházat is.

Az örökhagyó 1975. július 5-én kötött házasságot a felperessel; házasságukból gyermek nem származott.

A házastársak a házas együttélés ideje alatt az ingatlanban különböző beruházásokat végeztek, egyebek mellett melléképületet és garázst létesítettek. A beruházások részben még az alperesek által megvásárolt építési anyagokból, illetőleg bontási anyagok felhasználásával készültek.

Az örökhagyó és a felperes 1980-ban megvásároltak a MERKUR-tóI egy LADA 1500 típusú személygépkocsit 128 000 forint vételárért. Az örökhagyó 1986. május -jén meghalt.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a házas ingatlan 2/10 része, valamint a LADA 1500 típusú személygépkocsi házastársi közös vagyon, és törvényes öröklés jogcímén az ő tulajdona. Az ingatlant illetően viszont tulajdoni igényét arra alapította, hogy a házas együttélés ideje alatt összesen kb. 140 000 forint értékű, ráépítésnek minősülő beruházást végeztek, amely legalább 100 000 forinttal emelte az ági eredetű ingatlan forgalmi értékét.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és ellenkérelmükben azzal érveltek, hogy a beruházások csekély értékű, ráépítésnek nem minősülő munkálatok elvégzéséből álltak, amelyek legfeljebb 35 000 -40 000 forinttal emelték az ági eredetű ingatlan forgalmi értékét. Ennek az értéknek a megtérítésére hajlandók voltak. Állították továbbá, hogy a személygépkocsi vételárához 105 000 forintot adtak az örökhagyónak, így az ági vagyonnak minősül. Egyben viszontkeresetet terjesztettel elő, s viszontkereseti kérelmük arra irányult, hogy a fenti személygépkocsit a bíróság adja a felperes tulajdonába és az ági ingatlanba végzett beruházások forgalmi értékemelő hatásának beszámításával 60 000 forint megfizetésére kötelezze a felperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 12 000 forintot fizessenek meg. Megállapította, hogy a LADA 1500 típusú személygépkocsi fele részben házastársi közös vagyon, fele részben törvényes öröklés jogcímén a felperest illeti. Ezt meghaladóan a keresetet, illetőleg a viszontkeresetet elutasította. A bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a házas ingatlan forgalmi értéke beköltözhető állapotban 750 000 - 770 000 forint, amelyből a felperes és az örökhagyó közös beruházásai 115 000 - 117 000 forint forgalmi értéket képviselnek. Megállapította továbbá, hogy a felperes és az örökhagyó által közösen végzett beruházások megfeleltek a ráépítés követelményeinek, és a ráépítők tulajdoni hányada az egész ingatlan értékéhez viszonyítva 15/100 rész. Ennek fele a felperest házastársi vagyonközösség jogcímén, a másik fele törvényes öröklés jogcímén illeti meg. Az így keletkezett közös tulajdont azonban a bíróság megszűntette oly módon, hogy az alpereseket kötelezte a felperes tulajdoni illetőségének a megváltására. A bíróság a beruházások fejében a felperesnek járó 117 000 forintba beszámította viszont azt a 105 000 forintot, amit az alperesek a személygépkocsi vételárához adtak, és amely összeget "ági vagyonnak fogadott el". Ezért az alperesek a különbözet: 12 000 forint megfizetésére kötelesek.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperesek által fizetendő marasztalási összeget 117 000 forintra felemelte. A másodfokú bíróság tévesnek ítélte azt az elsőbírói álláspontot, amely a felperes és az örökhagyó által végzett beruházásokat közös tulajdon keletkezését eredményező ráépítésnek minősítette. A beruházások jelentős része ugyanis burkolási, illetve befejező kiegészítő jellegű munkálatokból állott, amelyek nem minősültek ráépítésnek, és nem keletkeztettek tulajdonjogot a felperes és az örökhagyó javára. Ezért a felperes a beruházások folytán csak az ági ingatlanban bekövetkezett 117 000 forint forgalmi értéknövekedés megtérítésére tarthat igényt. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperesek nem tudták bizonyítani a személygépkocsi ági jellegét, így e vonatkozásban az elsőfokú bíróság álláspontja téves. Ezeknek megfelelően az alpereseknek a gépkocsival kapcsolatos igénye alaptalan, és meg kell téríteniük a ház értékében a felperes és az örökhagyó beruházásai következtében előállott 117 000 forintos növekedést.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a már részben meglevő építési, illetőleg bontási anyag felhasználásával készült kisebb értékű beruházások nem minősülnek ráépítésnek, és a felperes ezért csak az örökhagyóval közösen végzett beruházások által bekövetkezett forgalmi értéknövekedés megtérítésére tarthatna igényt.

A felperesi igény érvényesítése szempontjából azonban alapvető jelentőségű az a tény, hogy az alperesek tulajdonában álló ingatlanon a felperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg, és ennek folytán ő gyakorolja a tulajdonjog jelentős részjogosítványait: a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének a jogát. Az alperesek szerződésen alapuló haszonélvezeti joga ugyanis az ingatlan megöröklésével megszűnt; a haszonélvezeti jog helyett nagyobb jogosultságot: tulajdonjogot szereztek. A felperes özvegyi haszonélvezeti jogának érvényesülését tehát semmi nem gátolja, korlátozására pedig a Ptk. 616. §-ának (1) bekezdése nem ad jogi lehetőséget.