A Kúria Pfv.20133/2013/5. számú precedensképes határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

A végrendeleti tanú aláírásával szemben nem az a követelmény, hogy az megfeleljen az aláírás általánosan szokásos módjának, hanem az, hogy a tanú a rá jellemző, szokásos aláírást alkalmazza. A tanú személyének nem feltétlenül az aláírásból, hanem magából az okiratból kell - külön bizonyítás nélkül - beazonosíthatónak lennie. 1959. IV. Tv. 629. § (1) b)

***********

Pfv.I.20.133/2013/5. szám

A Kúria a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselő által meghatalmazott Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Eperjesi Tamás ügyvéd) által képviselt Magyar Állam felperesnek - dr. Rácz Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Miskolci Városi Bíróságon 12.P.22.351/2010. szám alatt folyamatban volt perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.20.528/2011/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.20.528/2011/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét - amelyben egyebek mellett a végrendelet alaki okból való érvénytelenségének megállapítását kérte - elutasította.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az örökhagyó 2002. július 26-án ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt írásbeli magánvégrendeletet tett, amellyel a kizárólagos tulajdonát képező ingatlanának örököséül az alperest, valamint T.K.-t nevezte meg; minden egyéb ingó- és ingatlanvagyonára a törvényes öröklés rendjét rendelte. Az okiratot dr. B.F. ügyvéd az örökhagyó megbízása alapján, az előzetes megbeszélésüknek megfelelően a irodájában elkészítette, majd annak két géppel írott példányát 2002. július 26-án titkárnőjével az örökhagyó lakására vitte, ahol az örökhagyó mindkét példányt, az előre géppel nyomtatott név feltüntetése fölött saját kezű aláírásával látta el. Jelenlétében azt az okiratszerkesztő ügyvéd és titkárnője mint végrendeleti tanúk aláírták, aláírásuk alatt mindketten lakcímüket is feltüntetve. Az okiratszerkesztő ügyvéd névaláírásából az előtagként használt doktori cím "d" betűje, vezeték és keresztnevének kezdőbetűi kerültek rögzítésre, mely aláírásforma a végrendeleti tanú szokásos aláírása. Az ügyvéd aláírása mellett látható a szárazbélyegzőjének lenyomata, a végrendeleti tanú neve alatt "az okiratot dr. B.F. ügyvéd készítette" szövegrész.

Az örökhagyó 2009. június 24-én elhunyt. Ezt követően a közjegyző az ingatlant az egyik nevezett örökös kiesésére figyelemmel a másik nevezett örökös - alperes - részére, míg az egyéb hagyatékot a törvényes örökös felperesnek adta át.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a végrendeletet szerkesztő ügyvéd a végrendeletet tanúként írta alá, aláírása három tagból áll, a vonalvezetésből megállapíthatóan az aláíró a neve egyes részeit külön-külön írta le beazonosítható, olvasható írásjellel.

A végrendeletből a tanúkénti minősége, lakóhelye megállapítható, így a bélyegzőlenyomatra is tekintettel a tanú személye az okiratból beazonosítható. A tanú az aláírását sajátjának elismerte, személyi igazolványa alapján is megállapíthatóan az megfelel a szokásos aláírásformájának. Az elsőfokú bíróság jogi következtetése szerint a tanú nem kézjegyével, monogramjával, hanem aláírásával látta el a végrendeletet, így az a Ptk. 629.§ (1) bekezdés b) pontja alapján alakilag érvényes. Nem találta helyénvalónak azt a felperes által megjelölt követelményt, mely szerint a végrendeletnek a végrendeleti tanú nevét gépírással, vagy nyomtatott betűvel is tartalmaznia kell, vagy a tanúra utaló, a tanú nevét olvasható formában rögzítő záradéknak kell az okiraton szerepelnie. Az ítéletében kifejtettek szerint az alaki érvényességi feltételeket a Ptk. tartalmazza. A bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a BDT 2009.2045. szám alatti eseti döntéssel egységesített bírói gyakorlat csak az említett határozat közzétételét követően készített végrendeletek esetében lehet irányadó a jogbiztonság követelménye okán.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállást annyiban pontosította, hogy az írásbeli magánvégrendeleten az ügyvéd tanúkénti aláírása az elsőfokú ítéletben írtakon túlmenően tartalmaz egy elhúzásos vonalvezetésű részt is. Az így pontosított tényállás alapján egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetéseivel. Eszerint: Helyesen állapította meg, hogy az ügyvéd tanú három tagból álló nevét írta alá, abból felismerhetők a kezdőbetűk, az utolsó kezdőbetűt követő elhúzásos vonalvezetés pedig együttesen alkalmas a tanú névaláírásának megállapítására. Az aláírás szokásos módjának ugyanis a doktori címre vonatkozó rövidítés, a családi és utónév együttes használata ekként megfelel, annak ellenére is, hogy az nehezen, illetve alig olvasható. Az elsőfokú bírósággal egyezően az volt az álláspontja, hogy a Ptk. 629.§ (1) bekezdés b) pontja nem írja elő kógens jelleggel a tanú aláírásának olvashatóságát, valamint azt, hogy a tanú nevét gépírással vagy nyomtatott nagybetűkkel is fel kell tüntetni. Kitért arra is, hogy a tanú ebben az esetben aláírással, nem pedig kézjegyével, szignójával, neve kezdőbetűjének feltüntetésével látta el a végrendeletet, az ugyanis a peres iratoknál 12/F/1. szám alatt csatolt végrendelet 2. számú tanújának névaláírása alatt lévő "pecsétlenyomaton" lévő jelcsoportnak felel meg, és az eltér a tanú szokásos névaláírásától. Megítélése szerint a tanú személyének beazonosítását biztosítja a névaláírása alatti lakcímének a feltüntetése is. Az ügyvédi bélyegző pedig itt nem a tanú aláírását helyettesíti, csupán a tanú személyének beazonosításához nyújt további segítséget.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - annak tartalma szerint - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az örökhagyó 2002. július 26-i írásbeli magánvégrendelete érvénytelen, mivel az nem felel meg a Ptk. 629.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti alaki követelményeknek. Indokolása szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével megállapított tényálláson alapul, sérti a Pp. 206.§ (1) bekezdésében és 221.§ (1) bekezdésében foglaltakat. A másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vont le, a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, másrészt ellentétes az egységes joggyakorlattal (BH 2007. 10., BDT 2009. 2045.). Megismételt jogi érvelése szerint a tanú aláírásának olvashatónak kell lennie, de mindenképpen olyannak, hogy a tanú személyazonossága az aláírásból beazonosítható legyen, magából az okiratból kell kitűnnie a tanú személyazonosságának, az ügyvédi bélyegző a beazonosításra nem alkalmas. Az adott esetben a tanú "aláírása" teljesen olvashatatlan, valójában egy olvashatatlan írásjel, ezért annak ügyvédi bélyegzővel való együttes használata sem pótolja az aláírást. Következésképpen az volt az álláspontja, hogy a perbeli végrendelet alakilag érvénytelen, mivel nem felel meg a Ptk. szerinti alaki kellékeknek.