A Fővárosi Ítélőtábla Bf.125/2013/8. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 256. §, 276. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 261. §, 281. §, 311. §, 371. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.125/2013/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. június 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. január 15. napján kelt 24.B.160/2012/13. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetésre, a mellékbüntetését 5 (öt) év közügyektől eltiltásra súlyosítja.

Az elsőfokú bíróság által elrendelt felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet 2010. január 13. napján emelkedett jogerőre.

A megállapított kártérítés összegét 1.000.000 (Egymillió) forintra, a vádlott által fizetendő illeték összegét 60.000 (Hatvanezer) forintra mérsékli.

A vádlottal szemben 500.000 (Ötszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el.

Az elsőfokú ítélet rendelkező részének "A" és "B" részekre osztását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 8.500 (Nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2013. január 15. napján kelt 24.B.160/2012/13. számú ítéletével a vádlottat a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntette és a Btk. 318. § (1), (4) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, a próbaidőre felfüggesztett 2 évi börtönbüntetésének végrehajtását elrendelte. Kötelezte a vádlottat, hogy 15 nap alatt fizessen meg 1.500.000 forintot kártérítés címén sértett magánfélnek. Kötelezte 90.000 forint eljárási illeték lerovására (elsőfokú ítélet rendelkező rész "A" pont).

Egyebekben a vádlottal szemben a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatti eljárást megszüntette (rendelkező rész "B" pont). Kötelezte a vádlottat 21.00 forint bűnügyi költség megfizetésére, az ezt meghaladó 6340 forintot az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az eljárás megszüntetése miatt, a bűnösség megállapítása végett és a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.169/2013/Il-I. számú átiratában a megszüntető rendelkezés ellen benyújtott ügyészi fellebbezést visszavonta, a jogorvoslatot a súlyosításra vonatkozó részében tartotta fenn. Felhívta a figyelmet az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részleges megalapozatlanságára, annak hiányos voltára, melyet az iratok tartalma alapján indítványozott kiküszöbölni. A történeti tényállás 1. pontját a bizonyítékok értékelésénél szereplő azon megállapítással indítványozta kiegészíteni, hogy a vádlott a sértettben azt a meggyőződést alakította ki, hogy az 500. 000 forint átadására azért van szükség, hogy ismerőse, tanú1 polgármester közreműködjön a dolgok elintézésében, vagyis a sértett számára egyértelműen úgy tűnt, hogy ez az összeg ügye elintézéséhez egyfajta kenőpénz, csúszópénz gyanánt szolgált. Ennek megfelelően az 1. tényállási pontban a hivatali befolyással való üzérkedés minősített esetéről van szó, mert az elkövető nem csupán egyfajta közreműködői díjat kért, hanem azt a látszatott keltette, hogy azt továbbadja majd a hivatalos személy részére. E pont minősítése helyesen ezért a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő hivatalos személy megvesztegetés látszatát keltve elkövetett befolyással üzérkedés. E körülmény az elsőfokú bíróság ítéletének súlyosítását méginkább megalapozza.

A vesztegetést állítva befolyással üzérkedés esetén a jogosulatlan előnyt adó személy nem sértett, így az előny összegére polgári jogi igényt nem érvényesíthet. A polgárjogi igényt ezért csupán a 2. tényállási pontban írt 1.000.000 forint tekintetében lehet megítélni, míg az 500.000 forintra vonatkozóan el kell utasítani azzal, hogy ezt az összeget a vádlottal szemben vagyonelkobzás keretében kell elvonni. Az előbbiek szerint az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, egyebekben annak helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartotta. Az indítványában írt érvek alapján kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltozatását. Ismételten hivatkozott a 2009 évi 75. számú BH-ra amely alátámasztja a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos álláspontját.

A vádlott védője írásban is csatolt felszólalásában elsődlegesen az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatását és a vádlott felmentését indítványozta az ellene emelt vád alól. Álláspontja szerint az eljárás során nem sikerült tisztázni, hogy milyen körülmények között került sor az 500.000 forint átadására és azt sem, hogy annak mi volt a célja. Sem a sértett, sem tanú2 tanúk nyilatkozatai nem szolgálnak e tekintetben kétséget kizáró bizonyítékul, mivel a tanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek. A védő álláspontja szerint életszerütlen és az ítéleti tényállás alapjául nem fogadható el tanú2 nyilatkozata, hogy az összeg átadásánál jelen volt, azonban annak helyére és körülményeire nem emlékszik, csak az átadott összeg nagyságára. Hivatkozott az e tanú és a sértett közötti szembesítés eredménytelenségére. A tanúk életszerűtlen és egymásnak ellentmondó nyilatkozataival szemben a vádlott az elsőfokú eljárás során mindvégig következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését.

Másodlagosan - amennyiben a másodfokú bíróság nem tartja szükségesnek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését - az ítélet megváltoztatását és a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítését kérte, mivel az eltúlzottnak tekinthető. A büntetési célok a vádlottal szemben rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabásával is elérhetők.

----- o -----

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Az eljárási szabályok betartása körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a 2012. november 20. napján tartott elsőfokú tárgyaláson a magánokirat-hamisítás tekintetében történt az ügyész által kellően megindokolt vádelejtést követően az eljárás megszüntetéséről azonnal nem rendelkezett [Be.311. § (1) bekezdés, 267 § (1) bekezdés f) pont]. Erre figyelemmel fordulhatott elő az az eljárásjogilag értelmezhetetlen helyzet, hogy a 2013. január 15. napján megtartott tárgyaláson az ügyész a már elejtett vád tekintetében azt mégis fenntartva indítványozta a vádlott megbüntetését (8. oldal 3. bekezdés). E helyzetet, melyet az elsőfokú bíróság az ítélet 12. oldal utolsó bekezdés - 14. oldal 1. bekezdéssel bezárólag maga is észlelt, és melyet az ügyész bűnösség megállapítására irányuló fellebbezése tovább bonyolított, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség erre vonatkozó jogorvoslat visszavonása oldotta fel. Utóbbi eljárási cselekményre tekintettel a másodfokú bíróság felülbírálata az elsőfokú ítélet rendelkező részében "B" ponttal jelzett eljárás megszüntetésre nem terjedt ki a Be. 348. § (2) bekezdésében írtakra tekintettel.