A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21548/2011/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.548/2011/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű, kiskorú Istók Noémi (u.o.) III. rendű felpereseknek - a dr. Salamonné dr. Bódis Enikő és dr. Salamon Ferenc ügyvédek által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Csuka Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Csuka Péter ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2011. május 17. napján kelt 39.P.20.857/2009/45. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről 46. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az I-III. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg - 15 napon belül - az I. rendű alperesnek 60.000 (Hatvanezer) forint plusz áfa, míg az I. rendű alperesi beavatkozónak 40.000 (Negyvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

Az állam által előlegezett 55.200 (Ötvenötezer-kettőszáz) forint szakértői díjat és a le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A 38 éves I. rendű felperes terhességét a II. rendű alperes gondozta, kórelőzményében két spontán szülés, egy művi és egy spontán vetélés szerepelt. Az I. rendű felperes a II. rendű alperes javaslata alapján 2005. július 11-én - 17 hetes terhesen - jelent meg az I. rendű alperesnél genetikai tanácsadáson, 2005. július 20. napjára jegyezték elő genetikai amniocentézisre, a vizsgálat indikációját a magas anyai életkor képezte. Az orvosi dokumentáció az amniocentézis eredményeként rögzítette: "Az elvégzett DNS-szintű vizsgálattal a magzatvízből nyert mintából a leggyakoribb triszómiákat (21, 18, 13) 99%-os valószínűséggel kizártuk (leány)". A genetikai szűrővizsgálat elsődleges célja a Down-szindróma kiszűrése, azonban a nemzetközi és a hazai gyakorlat is az, hogy a 21-es kromoszóma mellett a 13-as és a 18-as kromoszómák triszómiájának irányában is elvégzik a vizsgálatot. E kromoszómákat érintő triszómia kimutatására három módszer használatos, a hagyományos kromoszómavizsgálat (karyotipizálás), az úgynevezett interfázis FISH módszer és a kvantitatív fluoreszcens PCR (QF-PCR). Az I. rendű felperesnél a QF-PCR módszerrel történt a Down-kór prenatális szűrése. Az I-II. rendű felperesek lánya, a III. rendű felperes 2005. december 30-án született a II. rendű alperesi kórházban. A III. rendű felperesnél a 2006. július 17-én elvégzett citogenetikai vizsgálat állapította meg, hogy súlyos testi és szellemi rendellenességgel járó 18p tetraszómia szindrómában szenved.

Az I-III. rendű felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az I. rendű alperes a magzati mintavétel alapján nem citogenetikai vizsgálatot végzett, hanem egy molekuláris genetikai vizsgálatot, amely egy kiegészítő vizsgálat, előnye a gyorsasága, ellenben nem olyan megbízható, mint a citogenetikai vizsgálat, amely 99,6%-os valószínűséggel képes kizárni a számbeli kromoszóma rendellenességeket. Érvelésük szerint az I. rendű alperes nem az elvárható gondossággal járt el, amikor a kromoszóma vizsgálathoz képest egy kiegészítő molekuláris genetikai vizsgálatot végzett, ugyanis a teljes kromoszómaszerelvényről kizárólag karyotipizálás útján lehet tájékozódni. Állításuk szerint az I. rendű alperes nem tájékoztatta őket arról, hogy nem az eredetileg tervezett vizsgálatot végezte el, a nem megfelelő tájékoztatás folytán abban a tudatban voltak, hogy esetükben az orvostudomány adott állása szerint a legszéleskörűbb genetikai vizsgálat kerül elvégzésre. Kiemelték: a lelet megfogalmazásából nem derülhetett ki számukra, hogy a leggyakoribb triszómiákon túl vannak további olyan fejlődési rendellenességek, amelyek genetikai vizsgálattal kimutathatók.

A pert megelőző nem peres eljárásban az I-III. rendű felperesek kérelmére kirendelt igazságügyi genetikus szakértő megállapította, hogy a QF-PCR módszer önmagában nem mindig alkalmas a kromoszómák szerkezetének detektálására, fals negatív és pozitív eredményeket adhat, ezért a kromoszóma szerkezeti rendellenességek esetén kiegészítheti a citogenetikai vizsgálatot, de nem helyettesítheti azt.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint az I. rendű felperes a genetikai tanácsadást anyai életkor miatt kereste fel, AFP értéke a normál tartományban volt, az UH vizsgálat során kóros magzati eltérés nem volt kimutatható. Hivatkozása szerint a QF-PCR módszer alkalmazása megfelelt a magzati mintavétel indikációjának, azaz a Down-szindróma kizárásának, a QF-PCR vizsgálat nem csupán kiegészítő vizsgálata a citogenetikai vizsgálatnak, hanem megfelelő indikáció esetén alternatívája. Kiemelte, hogy a felperesi házaspár negatív kórelőzménye alapján egyéb rendellenességek vizsgálata nem volt indokolt, az I-II. rendű felperesek nem citogenetikai vizsgálat elvégzését kérték, beleegyezésüket a magzatvíz mintából történő genetikai vizsgálathoz adták.

Az I. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott felelősségbiztosító ugyancsak vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét.

Az elsőfokú bíróság az I-III. rendű felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az I-III. rendű felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 150.000 forint plusz áfa, valamint 224.150 forint perköltséget, a beavatkozónak pedig 50.000 forint plusz áfa perköltséget. Rendelkezése szerint a le nem rótt 900.000 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő aggálytalan véleménye alapján megállapította, hogy megfelelt a szakma szabályainak az I. rendű felperesnél elvégzett vizsgálati módszer, ugyanis ez a módszer is alkalmas volt a Down-kór prenatális kiszűrésére, a szakmai cél e kromoszóma számszerű eltérésének kizárása volt, nem pedig a kromoszóma finom struktúrájának vizsgálata. Álláspontja szerint nem elvárható, és nem is tartozik a szakma szabályai szerinti gondosság körébe az, hogy bármelyik szűrővizsgálat alkalmával magzati korban az igen kicsi méretű, semmilyen specifikus jellel nem rendelkező plusz marker jelenlétét felfedezzék és beazonosítsák eredetét. Érvelése szerint a vizsgálati módszer megválasztásakor az I. rendű alperes orvosa nem mulasztotta el a kellő gondosságot, és nem jelenthető ki az sem, hogy a hagyományos genetikai vizsgálat elvégzése esetén bármilyen eséllyel kimutatták, és beazonosították volna a kifejezetten ritka 18p tetraszómiát, annak kimutatása csak célzott, több lépcsős, megtervezett vizsgálattal lehetséges, amely hosszú időt vesz igénybe, citogenetika és molekuláris genetikai módszerek együttes alkalmazását kívánja meg. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a világon eddig leírt 75 ilyen esetből egyetlen egyszer sem magzati kromoszómaszűrés alapján történt meg a diagnózis felállítása. A nem peres eljárásban kirendelt szakértő véleményével szemben a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakkonzultánsának véleményét fogadta el, miszerint citogenetikai vizsgálatot akkor kellett volna célzottan választania az I. rendű alperesnek, ha az I. rendű felperesnél valamilyen klinikai adat alapján fennállt volna a gyanúja annak, hogy bármilyen látható strukturális eltéréssel kell számolni. A családi anamnézis azonban negatív volt, az I. rendű felperes UH leletei ugyancsak, ezért még a gyanúja sem merült fel annak, hogy a magzatnál fejlődési rendellenességgel lehetne számolni, ezért a perbeli esetben a QF-PCR vizsgálat helyettesítette a hagyományos kromoszóma vizsgálatot. Az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából irrelevánsnak ítélte, hogy ... és ... tanúk esetében milyen fajta vizsgálat került elvégzésre. Nem találta bizonyítottnak az I. rendű alperes tájékoztatási kötelezettségének megszegését sem, az I. rendű felperes a magzati mintavételbe beleegyezett, a vizsgálat célja a Down-kór kiszűrése volt, az I. rendű alperesnek nem kellett tájékoztatást nyújtania arról az igen ritkán előforduló rendellenességről, amellyel a III. rendű felperes született. Az I. rendű alperesnek nem kellett tájékoztatást nyújtania az egyes vizsgálati módszerek közötti különbségről, ugyanis mindhárom vizsgálat egyaránt és egyenlő eséllyel alkalmas volt arra, hogy a 13, 18, és 21-es kromoszómákat érintő leggyakoribb triszómiákat kiszűrje.