A Fővárosi Törvényszék P.20857/2009/45. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 220. §, 233. §, 234. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bíró: Farkas Antónia

Fővárosi Bíróság

...P. .../2009/45.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság

a dr. Simon Tamás ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

I.rendű felperes neve (felperes címe.) I. rendű,

II.rendű felperes neve (felperes címe.) II. rendű

III.r. felperes neve ( felperes címe.) III. rendű felpereseknek

a dr. Salamon Ferenc ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

Semmelweis Egyetem (1085 Budapest, Üllői u. 26.) I. r. alperes ellen,-

kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe

a dr. Csuka Péter (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

beavatkozó neve.

az I. r. alperes pernyertessége érdekében b e a v a t k o z o t t - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az I. és II. és III. r. rendű felperesek keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi az I-II-III. r. felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 15 napon belül 150.000,- (százötvenezer) Ft +ÁFA, valamint 224.510,- (kétszázhuszonnégyezer-ötszáztíz) Ft perköltséget, a beavatkozónak pedig 50.000,- (ötvenezer) Ft + ÁFA perköltséget.

A felperesek teljes költségmentessége folytán le nem rótt 900.000,- (kilencszázezer) Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve a Fővárosi Bíróságnál kell 3 példányban benyújtani.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető az Igazságügyi Hivatal területi jogi segítségnyújtó szolgálatánál.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

I n d o k o l á s

Az I. és II. r. felperesek leánya a III. r. felperes, aki 2005. december 30-án született a Fővárosi önkormányzat Bajcsy Zsilinszky Koházában. A III. r. felperesnél a 2006. július 17-én elvégzett citogenetikai vizsgálat eredményeként állapították meg, hogy a kislány súlyos testi és szellemi rendellenességgel járó ISO (18p) syndromában szenved.

Ez a kórkép rendkívül ritka, a világon eddig összesen 75 olyan eset ismert, amelyet 18p isokromoszómaként tartanak számon, azonban ezek diagnózisának felállítása nem magzati kromoszóma szűrés alapján történt. A 18p tetrasomia syndroma kimutatásához megtervezett, több lépcsős vizsgálat szükséges, amely a citogenetikai és a molekuláris genetikai módszerek együttes alkalmazását kívánja meg. Kizárólag a magzati mintán végzett citogenetikai vizsgálattal ez az eltérés nem állapítható meg.

Az I. r. felperes kórelőzményében két spontán szülés, egy művi és egy spontán vetélés szerepelt.

A 38 éves I. r. felperes terhesgondozását a Fővárosi önkormányzat Bajcsy Zsilinszky Koházában végezték és az I. r. felperest 2005. június 7-én küldték genetikai kivizsgálásra az I. r. alperes genetikai laboratóriumába.

Az I. r. felperes 2005. július 11-én - 17 hetes terhesen - jelent meg először az I. r. alperesnél a genetikai tanácsadáson. Az I. r. felperest július 20. napjára jegyezték elő genetikai amniocentézisre. A vizsgálat indikációját a magas anyai életkor képezte.

Az amniocentézis eredményeként az orvosi dokumentáció rögzítette, hogy "Az elvégzett DNS-szintű vizsgálattal a magzatvízből nyert mintából: a leggyakoribb trisomiákat (21, 18, 13) 99%-os valószínűséggel kizártuk (leány)."

Az I. r. felperesnél a szűrővizsgálat indikációja kizárólag a magas anyai életkor volt, ebben az esetben az elsődleges cél a Down-szindróma kiszűrése. A nemzetközi és a hazai gyakorlat is az, hogy a 21 kromoszóma trisomia vizsgálata mellett a 13-as és a 18-as kromoszómák trisomiájának irányában is elvégzik a vizsgálatot. Ezen kromoszómákat érintő trisomia kimutatására jelenleg három nemzetközileg elfogadott módszer használatos: a hagyományos kromoszóma vizsgálat vagy karyotipizálás, az un. interfázis FISH módszer és a kvantitatív fluoreszcens PCR (QF-PCR). Az I. r. felperesnél az utóbbi módszerrel történt a Down-kór prenatális kiszűrése.

A felperesek azért indítottak keresetet az I. r. alperes ellen, mert azt kifogásolták, hogy az I. r. felperesnél történő magzati mintavétel alapján nem citogenetikai vizsgálatot végeztek az I. r. alperesnél, hanem egy molekuláris genetikai vizsgálatot. Állították, hogy ez csupán egy kiegészítő vizsgálat, melynek előnye gyorsasága, ellenben nem olyan megbízható, mint egy citogenetikai vizsgálat. Hivatkoztak arra, hogy a citogenetikai vizsgálat 99,6 %-os valószínűséggel képes kizárni a számbeli kromoszóma rendellenességeket.

Álláspontjuk szerint nem az elvárható gondossággal járt el az I. r. alperes, amikor a kromoszóma vizsgálathoz képest egy kiegészítő molekuláris genetikai vizsgálatot végzett, mellyel kisebb valószínűséggel zárta ki a számbeli kromoszóma rendellenességeket. A felperesek előadták, hogy ezzel a vizsgálattal csak a leggyakoribb rendellenességekről kapható információ, ám a teljes kromoszóma szerelvényről kizárólag karyotipizálás útján lehet tájékozódni. Előadták, hogy a III. r. felperesnél fennálló rendellenességet az elvégzett QF-PCR vizsgálat is kimutathatta volna, de kisebb valószínűséggel, mint a kromoszóma vizsgálat.

Hivatkoztak arra is, hogy az I. r. alperesi alkalmazottak nem adtak felvilágosítást arról, hogy nem az eredetileg tervezett vizsgálatot végezték el. Álláspontjuk szerint felróható a kezelőorvosoknak az is, hogy ők a szóba jöhető kromoszómabetegségek igazolása, illetve kizárása érdekében adtak a magzatvíz mintavételhez beleegyező nyilatkozatot, azonban nemcsak hogy nem történt kromoszóma tenyésztés, de erről őket nem is tájékoztatták. Hivatkoztak arra, hogy az I. r. alperes nem megfelelő tájékoztatása folytán abban a tudatban voltak, hogy náluk az orvostudomány adott állása szerint legszéleskörűbb genetikai vizsgálat került elvégzésre. Állították, hogy a lelet megfogalmazásából pedig nem derülhetett ki számukra, hogy a leggyakoribb triszómiákon túl vannak további olyan fejlődési rendellenességek, melyek genetikai vizsgálattal kimutathatók.