BH 1998.1.17 A feltűnő értékaránytalanság megítélése családjogi tartalmú szerződések esetén [Ptk. 201. § (2) bek., 207. § (1) bek., PK 267. sz.].

A felperes férj és az I. r. alperes házastársak voltak, házasságukból 1982. november 14-én Zsuzsanna, 1985. szeptember 2-án Éva nevű gyermekeik születtek, akik a per II., illetve III. r. alperesei. A perbeli házas ingatlan a felperes és az I. alperes egyenlő arányú közös tulajdonában állott, és itt volt a házastársak utolsó közös lakása is.

A felperes és az I. r. alperes életközössége 1991 májusában megszűnt. 1992. szeptember 28-án a felek alakilag érvényes magánokiratban megállapodtak abban, hogy a közös kiskorú gyermekek az alperes gondozásában maradnak, és a felperes kötelezte magát havi nettó 12.500 forint átlagjövedelem alapulvételével gyermekenként havi 2.500 forint tartásdíj megfizetésére. A felperes a közös tulajdonú ingatlan használatáról lemondott, lakáshasználati jog ellenértékére nem tartott igényt, és vállalta, hogy a lakásból 1992. december 31. napjáig elköltözik.

A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok rá eső részét a felperes a közös gyermekeknek ajándékozta azzal, hogy az ajándék körébe tartozó vagyontárgyak értéke a 100.000 forintot nem haladja meg.

Az ingatlanon fennálló közös tulajdont úgy szüntették meg, hogy a felperes az őt megillető 1/2 tulajdoni részt a II.-III. r. alperesekre vétel jogcímén ruházta át, 1.000.000 forint forgalmi érték figyelembevételével. A vételárat a felperes által 1993. január 1-jétől fizetendő gyermektartásdíjba beszámították úgy, hogy a felperes ettől az időponttól számított 200 hónapon át tartásdíj fizetésére nem köteles, egyben hozzájárult ahhoz, hogy a II.-III. r. alperesek tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.

A házassági bontóperben 1992. november 20-án tartott tárgyaláson a felperes és az I. r. alperes a fenti megállapodással egyező tartalmú egyezséget kötöttek. Az I. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a gyermekek részére átruházott fél ingatlanilletőségbe más személyt nem fogad be, majd a felperes és az I. r. alperes kijelentették, hogy az egyezséggel a házastársi vagyonközösséget mind az ingók, mind az ingatlan vonatkozásában megosztottnak tekintik, és a jövőben ezen a jogcímen egymással szemben semmilyen követelést nem támasztanak.

A szerződést a felperes az 1993. január 21-én benyújtott keresetében feltűnő értékaránytalanság jogcímén megtámadta, és kérte az eredeti állapot helyreállítását. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint a házastársak peren kívüli megállapodását készítő ügyvéd felhívta a felperes figyelmét a megkötendő szerződés hátrányaira, a felperes ennek tudomásulvétele után a szerződést aláírta, és e szerint kötötték meg a bontóperi egyezséget is, amelyet a bíróság az 1992. november 20-án jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyott.

A felperes ebben az időszakban kamionsofőrként dolgozott, igazolt jövedelme nettó havi 10.000 forint volt, 1994 februárjától munkanélküli-ellátásban részesült. Devizaszámlájára 1991 novembere és 1993 áprilisa között összesen 10.330 DM került befizetésre. Az ingatlan-szakértői vélemény szerint forgalmi értéke 1992-ben 2.730.850 forint volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A PK 267. sz. állásfoglalás értelmében a feltűnő értékaránytalanság megítélése nem köthető egymagában a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékkülönbözet nagyságához vagy annak a reális értékhez viszonyított százalékos értékeléséhez. A bíróság az ingatlan forgalmi értékét szakértői vélemények alapján 2.730.850 forintban fogadta el. Ez az érték több mint 30%-kal magasabb, mint a felperes és az I. r. alperes által megkötött megállapodásban megjelölt 2.000.000 forintos forgalmi érték. Annak megállapításához azonban, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, az ügy jellegének sajátosságait, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját, összességében tehát az eset valamennyi körülményét vizsgálnia kell. Emellett a házastársakat közös vagyonuk megosztása során nem csupán vagyoni, hanem más, személyes szempontok is vezethetik. Ezek a szempontok jelentősen, az esetek túlnyomó részében nagyobb mértékben befolyásolhatják szerződési akaratukat, mint a szorosan vett arányosság követelménye.

A peres adatok alátámasztották, hogy a felperes havi jövedelme jóval magasabb volt, mint a megállapodásban megjelölt 12 500 forint, ezt meghaladóan a szerződés megkötése után a felperesi devizaszámlára 604 német márka befizetése történt.