A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21168/2011/3. számú határozata békéltető testületi ajánlás hatályon kívül helyezése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 306. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 34. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25447/2010/6., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21168/2011/3.*, Kúria Pfv.20194/2012/6. (BH 2013.1.21)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.21.168/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla jogtanácsos által képviselt felperesnek, elnök által képviselt alperes ellen, ajánlás hatályon kívül helyezése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. január 31. napján kelt 29.P.25.447/2010/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes pontosított keresetében az alperesi békéltető testület BBT/0395/2010 számú ajánlásának - mely szerint "a vállalkozás (felperes) az írásba foglalt ajánlás kézhezvételét követő 15 napon belül javítsa meg vagy cserélje ki a fogyasztó Karancs tűzhelyét; amennyiben ezekre nem képes, fizesse vissza annak 39.990 forintos vételárát a fogyasztónak" - a hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy - álláspontja szerint - az alperesi ajánlás jogszabályba és az általános kereskedelmi gyakorlatba ütközik, e körben hivatkozott a Ptk. 248. § (2) bekezdésének első fordulatára és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 34. § (4) bekezdésére. Kifejtette továbbá, hogy az alperes megsértette az Fgytv. 34. § (3) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezést, mivel az általa jelölt tag nélkül járt el. Továbbra is állította, hogy a fogyasztó által vásárolt termék kijavítását jogszabálysértés nélkül tagadta meg, mivel a fogyasztó a termék üzembe helyezéséhez nem szakszerviz szolgáltatását vette igénybe, így szerinte a jótállás alapján érvényesíthető jogai megszűntek.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) és (2) bekezdéseire, a Ptk. 277. § (1) bekezdésére, 305/A. § (2) bekezdésére, 306. § (1) bekezdésére. Előadta, hogy a Ptk. 248. § (2) bekezdése alapján a jelen esetben a jótállást a Kormányrendelet keletkezteti, és a Kormányrendelet 1. § (2) bekezdése értelmében a jótállás feltételhez nem köthető, annak korlátozása, illetve attól a fogyasztó hátrányára történő eltérés nem megengedett.

Az elsőfokú bíróság a 2011. január 31-én kelt 6. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperesnek az Fgytv. 34. § (1) bekezdésének a) pontjára alapított kifogása a 25. § (1) bekezdése értelmében nem alapos, mivel a felperes a testület elnöke által kijelölt - a felperes által jelölt személytől eltérő - tag függetlenségét vagy pártatlanságát az alperes által lefolytatott eljárás során nem vitatta. Kifejtette, hogy a felperest a jelen esetben jogszabályon alapuló jótállási kötelezettség terhelte, amelynek terjedelmét és feltételeit a Kormányrendelet 1. § (2) bekezdése szerint a felperesi vállalkozás nem jogosult egyoldalúan a fogyasztó hátrányára szűkíteni, mivel az ilyen rendelkezés semmis. Sem a Ptk., sem a Kormányrendelet nem ad továbbá lehetőséget a felperes számára arra, hogy a jogszabályban előírt jótállási kötelezettségét egy általa egyoldalúan alátámasztott feltétellel szűkítse. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen értelmezte a jótállásra vonatkozó jogszabályokat és a fogyasztói szerződést, helyes jogi következtetést vont le, ezért ajánlásának az Fgytv. 34. § (4) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésének nincs helye.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást kérte. Álláspontja szerint a Kormányrendelet 3. § (3) bekezdése és 5. § (1) bekezdése értelmében a szakszervizek megjelölése, valamint a szakszervizek kötelező igénybevételének kikötése nem jelenti a fogyasztó jótállási jogának a korlátozását, a Ptk. 248. § (2) bekezdése értelmében pedig lehetőség van arra, hogy a jótállás a kötelezettet a szolgáltatásra vonatkozó reklámban, így az üzletben kihelyezett vevőtájékoztatóban foglalt feltételek szerint terhelje. Hivatkozott továbbá a Gazdasági Versenyhivatal ....... számú eljárásban hozott határozatára.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Fellebbezési ellenkérelmében lényegében az általa már korábban előadottakat ismételte meg.