A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20328/2010/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/G. § (2) bek., (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 339. §, 344. §, 355. §] Bírók: Csőke Andrea, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.20.328/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Petrik Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csapó Annamária ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.25.000/2007. szám alatt megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.082/2009/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott rendelkezését nem érinti, felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül, egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2.000.000 (kettőmillió) forint tőkét és ennek 2007. május 18-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát, továbbá kötelezi a II.r. alperest, hogy ugyanezen idő alatt fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) forint tőkét és ennek 2007. december 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát.

Mellőzi a II.r. alperes arra való kötelezését, hogy saját költségén a Hír TV adása vonatkozásában megállapított rendelkezéseket a Hír TV-ben a perbeli adással azonos napszakban közöltesse és a megállapított jogsértésért fejezze ki sajnálkozását, illetve a könyv vonatkozásában tett ítéleti rendelkezést sajnálkozása közlése mellett nyilvános közlésre juttassa el a Magyar Távirati Irodához.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint elsőfokú részperköltséget.

A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint kereseti illetékből 120.000 (egyszázhúszezer) forintot az alperesek egyetemlegesen, míg 60.000 (hatvanezer) forintot a II.r. alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. A fennmaradó 120.000 (egyszázhúszezer) forint le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 600.000 (hatszázezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből 240.000 (kettőszáz-negyvenezer) forintot az alperesek egyetemlegesen, 120.000 (egyszázhúszezer) forintot a II.r. alperes, míg 240.000 (kettőszáznegyvenezer) forintot a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint az I.r. alperes kiadásában megjelenő .. című lapban 2007. május 18-án jelent meg az "Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett" című cikk, melynek szerzője a II.r. alperes volt. A cikkben a szerző azzal foglalkozott, hogy a napjainkban napvilágra került ügynökbotrányok elfedik azt a tényt, hogy a Kádár-rendszerben a legtöbb besúgás nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett. Ezt a pécsi ..-en is megjelenő "Dialógus" csoport történetén keresztül kívánta bemutatni. Az írás szerint az állambiztonság által mozgósított ügynökök nem tudtak jelentős információt adni a Dialógus békecsoporttal szemben, sokkal fontosabbnak bizonyult a besúgások és megtorlások szempontjából egy SZT-tiszt és a kilenc "hivatalos kapcsolat". Utóbbiak között megnevezve a felperest, aki ma alkotmánybíró, abban az időben - a cikk szerint - a jogi kar párttitkára volt. A cikk részletesen elemezte a Dialógus-csoporttal kapcsolatban az egyetemen történteket, illetve azzal összefüggésben a "hivatalos kapcsolatnak" minősített személyek tevékenységét, közöttük a felperest - pártfunkcionáriusként végzett tevékenységét is minősítve - több alkalommal megnevezve. Az írásmű forrásként az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában található 0-18631 számú, a pécsi Dialógusról készített objektumdossziét jelölte meg.

A Hír televízió 2007. május 27-i adásában, a "Kontraszt" című műsorban a műsorvezető az .. című lapban megjelent cikk kapcsán a II.r. alperessel készített interjút. A II.r. alperes kifejtette, hogy a Kádár-korszakban a legtöbb besúgás az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatoktól érkezett. A politikai megrendelők, illetve az önkéntes segítők között a felperest név szerint, a jelenleg betöltött alkotmánybírói tisztségével együtt is megnevezte. Kifejtette, hogy az ügynöki tevékenység abból áll, hogy valaki hívja a tartótisztet, levelet ír, illetve plakátokat szed le; ezek közük kettőt a felperes kétség kívül megvalósított. A segítő személyeket pedig "szemét"-nek, illetve "főszemét"-nek nevezte.

2008. áprilisában jelent meg "A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működés Magyarországon 1956 - 1990" című könyv, melynek egyik szerzője a II.r. alperes. A könyv egyik fejezete, "A Dialógus szárnybontogatási kísérletei, az állambiztonság és segítői" cím alatt lényegében az .. című lapban megjelent cikket tartalmazza.

A felperes módosított keresetében kérte megállapítani: az alperesek az .. című lapban megjelent cikkekben, a II.r. alperes ezen felül a Hír TV adásában és a könyvben a személyét érintő valótlan tényállításokkal, illetve a való tények hamis színben való feltüntetésével megsértették a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, elégtétel adását oly módon, hogy az alperesek "egyetemlegesen" legyenek kötelesek nyilvános bocsánatkérés kinyilvánítására akként, hogy a jogsértő cikk címével és szövegével azonos betűmérettel tegyék közzé az I.r. alperes saját lapjában, valamint a cikket átvevő valamennyi sajtóorgánumban, fizetett hirdetés formájában a felperes által megfogalmazott nyilatkozatot, továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését 5.000.000 forint nem vagyoni kárának megtérítésére. A felperes kereseti álláspontja szerint a II.r. alperes a kifogásolt írásaiban és nyilatkozataiban ügynöki tevékenység folytatásával, az állambiztonsággal való rendszeres kapcsolat fenntartásával, az állambiztonsággal való együttműködéssel, besúgással és a kommunista rendszerben elkövetett jogsértésekben való részvétellel vádolta meg. Az ügynök múltra vonatkozó vád a mai társadalmi, erkölcsi felfogás szerint az egyik legsúlyosabban elítélt magatartás, egy életre szóló bélyeget jelent. A jogsértés a társadalmi megítélését hátrányosan megváltoztatta, magyarázkodásra kényszerült. Az .. című lapban megjelent cikket számos megyei napilap is átvette.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a cikk nem állította a felperesről, hogy ügynök volt. Két tényállítás kivételével, amelyek valóságát a felperes sem vitatta, a kifogásolt közlések a szerző levéltári kutatásokon és korabeli dokumentumokon alapuló tudományos kutatói következtetése, értékelése volt. A tudományos igazságok kérdésében pedig az Alkotmány 70/G. § (2) bekezdés értelmében csak a tudomány művelői jogosultak dönteni. Vitatták az elégtételadás módját, valamint megalapozatlannak és eltúlzottnak tartották a nem vagyoni kártérítési igényt.