A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21866/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.20947/2005/22., Debreceni Ítélőtábla Pf.20647/2006/7. (ÍH 2007.116), *Kúria Pfv.21866/2007/4.*

***********

Pfv.III.21.866/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Balassa Klára ügyvéd által képviselt lakos felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságnál 1.P.20.947/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.647/2006/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényege szerint a felperest 2004. február 19-én vették fel az alperes traumatológiai osztályára a jobb térd ficamának diagnózisával, miután otthonában elesett. A ficamot helyretették, a végtagot gipsz sínben rögzítették, majd azt február 25-én külső műanyag rögzítőre cserélték, amelyet speciális minta alapján a felperes sérült jobb végtagjára gyártottak le. A sérült végtagon a nyomásnak kitett helyeken felfekvések, bőrelhalások alakultak ki, amelyeket kezeltek és később plasztikai sebészeti beavatkozást is végeztek. A felperes sérült lábán a szárkapocs-menti ideg károsodott, emiatt ingeráram kezelésben részesült. Az idegkárosodása végleges. Az Országos Orvosszakértői Intézet a felperes munkaképesség-csökkenését összszervezeti szempontból 50 %-osra véleményezte.

A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, mert azt állította, hogy az alperes orvosai a 2004. február 19-én történt kórházi felvételétől a február 25-i gipsz levételéig terjedő időben nem jártak el kellő gondossággal a kezelése során. A gipszet hibásan helyezték fel és ez a jobb lábának idegkárosodásához vezetett. E körben hivatkozott a MHKH által 2005. március 16-án kiállított ambuláns ellenőrzési lap adataira. Álláspontja szerint a gipszelés hibája okozta a felfekvéseit és a bőrelhalásokat is, amelyek miatt több műtétet kellett végezni. Dokumentációs hiányosságokra is hivatkozott, mert az volt az álláspontja, hogy ha az idegkárosodás a kórházi felvételekor már fennállott volna, akkor ezt a diagnózist a kórházi iratokon fel kellett volna tüntetni, de ez csak a kezelés hatodik napján történt meg. Vagyoni kártérítésként 301.796 forintot és 2004. február 19-től havi 30.000 forint járadékot, míg nem vagyoni kártérítésként 5.000.000 forintot követelt.

Az alperes a kártérítés feltételeinek bizonyítása hiányában a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperes sérült végtagjának gipszelése hibásan történt. Azt állította, hogy az idegkárosodást a balesetkor elszenvedett sérülés okozta, tehát az a felperes felvételekor már fennállott, és annak a tüneteit a felvételi lapon fel is tüntette. A felfekvéseket és a bőrelhalásokat sem a gipszelés okozta, hanem azok azért keletkeztek, mert a felperes az orvosok és az ápoló személyzet, valamint a gyógytornászok javaslata és erőfeszítése ellenére is alig volt mobilizálható. A tartósan mozdulatlan helyzetben levő végtagokon a nyomásnak kitett helyeken alakultak ki ezek a sérülések, amelyek később plasztikai sebészeti beavatkozáshoz vezettek.