BH 1998.11.523 Tényleges vagyonkezelői megbízás hiányában a hűtlen kezelés bűntettét nem - és más vagyon elleni bűncselekményt sem - valósítja meg az a telefonközpont-kezelő, aki a beosztásából adódó lehetőséget kihasználva rendszeres távolsági magánbeszélgetéseket folytat, és ezáltal több százezer forint összegű vagyoni hátrányt okoz [Btk. 319. § (1) bek., 3. bek. a) pont, Ptk. 474. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1997. május 8. napján kelt végzésével megállapította, hogy a vádlott a folytatólagosan elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét követte el, és ezért 1 évi időtartamban próbára bocsátotta.

Az ügyész a bűnösség megállapítása miatt és büntetés kiszabása érdekében, valamint súlyosításért jelentett be fellebbezést; a vádlott a tárgyaláson tudomásul vette a végzést.

A legfőbb ügyész az elsőfokú végzés megváltoztatását és a vádlottnak bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A megyei bíróság a büntetőeljárás szabályainak megtartásával folytatta le a tárgyalást. Az ügy tárgyilagos megítéléséhez szükséges minden körülményt felderített, és értékelése körébe vont. A megalapozottan megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1987 óta áll telefonközpont-kezelői beosztásában a városi önkormányzat városgondnokságának alkalmazásában.

A telefonközponthoz két olyan mellékvonal is tartozik, amelyeken vidékre - akár külföldre is - lehet telefonálni. A vádlott ezeken a vonalakon 1995. június 1. és 1996. április 30. napja közötti időben rokonaival és ismerőseivel rendszeresen folytatott távolsági magánbeszélgetést. Ezek 330.000 forint értékben kerültek számlázásra, amit a városgondnokság ki is fizetett.

A másodfokú eljárásban irányadó tényállás alapján a megyei bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségére, amikor azt állapította meg, hogy megvalósultak a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés törvényi tényállási elemei. Az elsőfokú bíróság e körben elsősorban arra hivatkozott, hogy a vagyonkezelői megbízás adására a munkaviszony keretei között is sor kerülhet, és a telefonkezelői kinevezés magában foglal, felölel ilyen megbízást is. Azáltal pedig, hogy a vádlott a szóban levő magánbeszélgetéseket folytatta, a sértett vagyonában mintegy 330.000 forintnak megfelelő vagyoni hátrányt okozott.

Ez az álláspont téves.

A hűtlen kezelés a vagyonkezelői megbízással való - az idegen vagyonban vagyoni hátrányt okozó - olyan visszaélés, amelynek az elkövetési magatartása magából a vagyonkezelői megbízásból folyó kötelességeknek a megszegése.

A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyésznek azzal az érvelésével, hogy az adott esetben egyáltalán dologról, ezen túlmenően vagyonról nincs is szó, a Legfelsőbb Bíróság csak részben értett egyet. Maga a telefonvonal, tehát a szolgáltatás, és ennek függvényében a szolgáltatás ellenértéke valóban nem tekinthető vagyonnak. A Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése, valamint a Btk. 333. §-ának 1. pontja határozza meg a dolog fogalmát. Ezek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy sem a telefonvonal, sem az említett szolgáltatás büntetőjogi szempontból nem tekinthető vagyonnak. Ugyanakkor a vádlott által működtetett telefonközpont, ami technikai berendezések, tárgyak összessége, már dolognak, s mint ilyen, vagyonnak tekinthető, és elvileg a kifejezetten erre irányuló vagyonkezelői megbízás megszegése esetén megvalósulhat a szóban levő bűncselekmény.

A vagyonkezelői megbízás, illetőleg ezen belül a kezelés fogalma igényel - általában, de a konkrét esettel kapcsolatban is - megfelelő értelmezést. A vagyonkezelői megbízás a Ptk. XL. fejezetében szabályozott kötelmi jogviszonyt hoz létre a tulajdonos és a vagyonkezelő között. A Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rá bízott ügyet ellátni. A hűtlen kezelés törvényi tényállása szerinti megbízás nyilvánvalóan bizonyos vagyonnal vagy vagyontárgyakkal kapcsolatos teendők ellátásában merül ki. A megbízásnak felismerhetően a rá bízott vagyon kezelésére kell kiterjednie, mivel az itt értékelhető kötelességszegés csakis a vagyon kezelésével kapcsolatosan valósulhat meg. A megbízás tehát nem azonos a puszta rábízással. Az előbbi tartalmilag többet jelent, mivel annak, aki vagyonkezelői megbízást kapott a rá bízott vagyonnal kapcsolatban, bizonyos intézkedési, önálló rendelkezési jogköre is kell hogy legyen. Vagyonkezelői megbízást létesíthet jogi norma, eseti megbízás, szóbeli utasítás, munkaviszony keretei között bizonyos munkajogi aktus, ami lehet munkaköri leírás, kollektív szerződés, hivatali, vállalati ügyrend, szabályzat stb.