BH 2004.2.43 A szakértői vélemény a bizonyítás egyik eszköze, amelynek bizonyító ereje a megválaszolandó szakkérdésekkel kapcsolatos minden ellentmondást érintő és feloldó, tudományosan megalapozott érvein alapul;

amennyiben a vádlott elmeállapotának pontos kórismét rögzítő, az ellentmondásokat feloldó egységes orvos-szakértői megítélése nem lehetséges, a bíróság a kétséget a vádlott javára értékelve foglal állást, hogy a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követte-e el, amely képtelenné tette, avagy korlátozta a cselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék [Btk. 24. §, régi Be. 61. §, 163. § (4) bek., Be. 78. §].

Az elsőfokú bíróság a 2000. szeptember 4. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati

büntetésül 12 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott az érettségi után agrárfőiskola üzemgazdász szakát végezte el. 1997-1998-ban tanácsadóként tolmács és fordítóként dolgozott havi bruttó 70 000 forint jövedelemmel. Büntetlen előéletű, vagyontalan, nőtlen.

A vádlott szülei 1986-ban elváltak, édesanyja újra férjhez ment. Megelőzőleg azonban 1979-ben a vádlottnak húga született, majd 1988-ban édesanyja újabb házasságából egy féltestvére. A vádlott 1996-tól egy ideig az édesapjával élt, majd külön lakása volt.

A vádlott 14 éves kora után először esetenként, majd rendszeresen különböző prostituáltakhoz járt, azokkal pénzért közösült. A nők valamennyi esetben 30-40 évesek voltak. A pénzt a vádlott az ösztöndíjából, az édesapjától kapott pénzből, majd amikor keresni kezdett, a saját jövedelméből fedezte.

A vádlott megpróbált megszabadulni ettől az életvitelétől, ezért 1995 őszén pszichológushoz fordult. Hozzá 10 hónapon keresztül rendszeresen járt depresszióval és szexuális problémákkal. Abban az időben a vádlottnak nem volt tartós partnerkapcsolata, de előtte, valamint 1998-ban igen.

A vádlott 1996 végén vagy 1997 elején partnerközvetítő irodán keresztül ismerkedett meg az akkor 54 éves sértettel. Kapcsolatuk viszonylag rendszeres volt, a vádlott legalább havonta egyszer felkereste partnerét, annak saját lakásán, vitájuk, konfliktusuk soha nem volt, a vádlott több órát töltött a sértettnél, beszélgettek, tv-t néztek, majd szexuális kapcsolatuk volt.

1998. május elején is felkereste a sértettet, de nem beszélték meg a következő látogatást.

1998. május 18-án a vádlott dolgozni ment, de rossz hangulatban volt és 3 - 3 óra körül elindult munkahelyéről gyalog a sértetthez, aki közölte, hogy vannak nála, menjen vissza később. 17 óra előtt ment vissza hozzá, beszélgettek, tv-t néztek, majd a vádlott levetkőzött, a sértett simogatni kezdte őt, majd a sértett is levetkőzött, mindössze egy kombiné maradt rajta. Ezután hagyományos módon közösülni kezdtek, majd az aktus befejezése előtt a vádlott, miközben a sértettet simogatta, mindkét kézzel megragadta a sértett nyakát, miután pedig az ágyon rajta feküdt, megakadályozta, hogy a sértett a szorításából kiszabadulhasson. Ezután kb. 5-15 percig fojtogatta a sértettet, még mindig a közösülés közben, majd a sértett elvesztette eszméletét, előtte lekerültek a földre, de a vádlott ott is addig szorította a sértett nyakát, amíg az mozdulatlanná vált. A sértett először sikított, védekezni próbált, karmolta a vádlott nyakát, végül azonban a vádlott azért, hogy a szomszédok esetleg ne hallják meg a sértett kiabálását, még erősebben szorította a nyakát.

A sértett halála légzési elégtelenség következtében állt be, amelyet a nyak leszorítása és a légutak elzáródása okozott és a fojtogatás befejeztével következett be. A szorítások közepes, vagy annál nagyobb erővel történtek. A sértett nem szenvedett olyan természetes okú megbetegedésben amely a bekövetkezett halállal összefüggésbe hozható volna.

A vádlott miután észlelte, hogy a sértett már nem mutat életjelenségeket, felkelt róla a földről, a lakásban kutatni kezdett, fiókokat húzott ki, majd magához vette a sértett arany karkötőjét, 5 db arany gyűrűjét, valamint 1000 forint készpénzt. Úgy gondolta, hogy az ékszerekből, illetve pénzből még aznap további prostituálttal létesít kapcsolatot.

Ezután elment a lakásból, majd ezt követően, röviddel egymás után két prostituálttal közösült. Nekik a karkötőt, illetve egyik gyűrűt adta oda. Ezt követően hazament, útközben azonban egy utcai víznyelőbe dobta be a további ékszereket. Ezeknek feltalálási helyét május 19-én a helyszínelés során megmutatta, azokat a rendőrség másnap kiemeltette.

Otthon édesapja kérdezte tőle, hogy miért van az arca összekarmolva, erre kitérő választ adott, majd lefeküdt aludni. Felrémlett benne, hogy mit tett, ezért felöltözött, gépkocsijával a rendőrségre ment, ahol elmondta, hogy mi történt. Először a rendőrök nem akarták elhinni, de kivitték a helyszínre, bementek a be nem zárt lakásba és megtalálták az elhunyt sértettet.

A vádlott az elkövetés napján szeszes italt nem fogyasztott, bódult állapotban nem volt, fojtogatás közben a sértettet tettleg nem bántalmazta.

A vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kb. 100 000 forint kárból lefoglalással kb. 89 000 forint érték megtérült.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője az ítélet részbeni megalapozatlanságát sérelmezve a vádlott beszámítási képessége tárgyában történő további bizonyítás érdekében, végső soron a büntetés enyhítéséért fellebbezett.

A legfőbb ügyész a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta.

A vádlott védője - az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának hiányos felülvéleményét kifogásolva - a másodfokú eljárásban írásban előterjesztett fellebbezési beadványához csatolta prof. dr. F. J. igazságügyi elmeorvos-szakértőnek az iratok tartalma alapján készített véleményét és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az abban foglaltak figyelembevételével az ítéleti tényállás megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében rendeljen ki újabb igazságügyi elmeszakértőket, akik a vádlott személyes vizsgálatának eredményét figyelembe véve terjeszthetnék elő véleményüket.

A legfőbb ügyész az újabb - immár a másodfokú eljárásban beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményekre reflektáló - átiratában rögzítette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéleti megállapításait az ETT IB felülvéleményére alapozta, az ekként mérlegeléssel megállapított tények felülbírálatára pedig nincs perjogi lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárásjogi előírások betartása mellett törekedett a vád tárgyává tett bűncselekmény tényeinek felderítésére és valósághű rögzítésére, a vádlott cselekményeinek objektív történeti mozzanatait a vádlott teljes és feltáró jellegű beismerését és a történeti tényállást pontosan állapította meg.

Az elsőfokú bíróság a tények felderítésére vonatkozó törekvései ellenére a vádlott beszámítási képességével összefüggésben tett megállapítások tekintetében azonban az ítélet megalapozatlan, a bűncselekmények alanyi oldala az elsőfokú eljárásban született súlyosan ellentmondásos elmeszakértői vélemények tükrében megítélhetetlen maradt.