31998L0005

Az Európai Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve (1998. február 16.) az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 98/5/EK IRÁNYELVE

(1998. február 16.)

az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 49. cikkére és 57. cikke (1) bekezdésére, valamint az 57. cikk (2) bekezdésének első és harmadik mondatára,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

(1)

mivel a Szerződés 7a. cikke értelmében a belső piac belső határok nélküli térséget foglal magában; mivel a Szerződés 3. cikkének c) pontja alapján a Közösség célkitűzései közé tartozik a személyek és szolgáltatások tagállamok közötti mozgását gátló akadályok eltörlése; mivel ez a tagállamok állampolgárai számára többek között hivatásuknak a képesítésük megszerzése országától eltérő tagállamban történő gyakorlásának lehetőségét jelenti önálló vagy alkalmazotti minőségben;

(2)

mivel a legalább három éven át tartó szakmai oktatás és képzés befejezése után adományozott felsőoktatási oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) alapján az egyik tagállamban teljes képesítést nyert ügyvéd kérheti oklevele elismerését egy másik tagállamban, az ott történő letelepedése esetén azért, hogy az adott tagállamban használatos szakmai címet viselve ügyvédi tevékenységet folytasson; mivel a 89/48/EGK irányelv célja az ügyvédek fogadó tagállamban történő szakmai beilleszkedésének biztosítása, és az irányelv nem kívánja módosítani sem az adott tagállamban érvényes szakmai szabályokat, sem az ott honos ügyvédeket nem kívánja kivonni ezen szabályok hatálya alól;

(3)

mivel amíg egyes ügyvédek - többek között a 89/48/EGK irányelvben előírt alkalmassági vizsga letételével - gyorsan beilleszkedhetnek a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába, addig más, teljes képesítéssel rendelkező ügyvédek a fogadó tagállamban letöltött bizonyos idejű, a saját országukban alkalmazott szakmai címnek megfelelő ügyvédi gyakorlat után illeszkedhetnek be, vagy saját országukban alkalmazott szakmai cím szerint folytathatják tevékenységüket;

(4)

mivel ezen időszak végén az ügyvéd a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába az ügyvédi gyakorlat megszerzése után illeszkedhet be;

(5)

mivel ez a gyakorlat közösségi szinten az oklevelek elismerésének általános rendszerével összehasonlítva nemcsak azért indokolt, mert lehetővé teszi az ügyvédek számára, hogy a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába könnyebben beilleszkedhessenek, de azért is, mert biztosítja, hogy az ügyvédek a saját országuk szakmai címeit viselve állandó jelleggel működhessenek a fogadó tagállamban, és ez megfelel a jogi szolgáltatásokat igénybevevők szükségleteinek, akik, különösen a belső piac következtében folyamatosan gyarapodó kereskedelmi kapcsolatok miatt, jogi tanácsot kérnek a határokon átnyúló ügyletek lebonyolításához, amelyekben a nemzetközi, a közösségi és a nemzeti jogszabályok gyakran fedik egymást;

(6)

mivel a közösségi szintű szabályozás azért is indokolt, mert eddig csupán néhány tagállam engedélyezte, hogy területén más tagállamból érkezett ügyvédek a saját országuk szakmai címét viselve a szolgáltatásnyújtáson kívül más ügyvédi tevékenységet folytassanak; mivel azonban azokban a tagállamokban, ahol ez a lehetőség fennáll, a részletes gyakorlati szabályok, például a tevékenységi kör vagy a hatóságoknál történő bejegyeztetés tekintetében jelentősen különböznek; mivel a körülmények különbözősége egyenlőtlenségeket és a tagállamok ügyvédei közötti verseny torzítását, illetve a mozgás szabadságának akadályozását eredményezi; mivel csak egy, a szolgáltatásnyújtástól eltérő szakmai tevékenység folytatását szabályzó irányelv képes ezeket a saját országuk szakmai címét használva tevékenykedő ügyvédeket sújtó nehézségeket elhárítani, és ez nyújt lehetőséget arra, hogy azonos lehetőségeket biztosítson az ügyvédeknek és a jogi szolgáltatások igénybevevőinek valamennyi tagállamban;

(7)

mivel e célkitűzések szem előtt tartása mellett ez az irányelv nem határoz meg semmilyen, kizárólag egy országon belüli helyzetre vonatkozó szabályt, és ahol mégis kihatással van az ügyvédi hivatás nemzeti szabályozására, csak annyiban teszi ezt, amennyiben ez célkitűzéseinek hatékony elérése érdekében szükséges; mivel többek között nem érinti a fogadó tagállamban használatos szakmai címek szerinti ügyvédi képesítés megszerzését és az ügyvédi hivatás gyakorlását szabályozó nemzeti jogalkotást;

(8)

mivel ez az irányelv a hatálya alá tartozó ügyvédektől megkívánja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál bejegyeztessék magukat, hogy a hatóság meggyőződhessen arról, hogy az ügyvéd az adott tagállamban hatályos szakmai szabályoknak megfelel; mivel a fogadó tagállam ügyvédekre vonatkozó jogszabályai határozzák meg a bejegyzés hatályát arra vonatkozóan, hogy az ügyvédek milyen szintű és típusú igazságszolgáltatási szervek előtt gyakorolhatják hivatásukat;

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére