BH 2000.1.32 A rendkívüli felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidő az azonos vagy hasonló jellegű kötelezettségszegések esetén az utolsó kötelezettségszegés tudomásra jutásával veszi kezdetét. Ennek számításánál a munkavállaló magatartásáról való tudomásszerzés időpontja az irányadó [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, (4) bek.].

A felperes ügyintéző munkakörben fennállt, határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1996. május 8-án rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként az utasítások megszegését, az alperes gazdasági érdekének veszélyeztetését, a felperes közömbös, érdektelen magatartását jelölte meg.

Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság határozata folytán a munkaügyi bíróság új eljárásban járt el.

A felperes a keresetét azzal tartotta fenn, hogy csupán a jogellenesség megállapítását kérte az alperes teljesítése miatt.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Bizonyítottnak találta a felperes terhére rótt mulasztást és az érdektelen, közömbös magatartás. Emiatt a rendkívüli felmondás - álláspontja szerint - jogszerű.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, hogy a felperes terhére a jelentős kötelezettségszegés kétséget kizáróan megállapítható, elmulasztotta a biztonságos hitelkihelyezéssel kapcsolatos kötelezettségei teljesítését, és a jelzésre vonatkozó utasítások végrehajtását.

A háromnapos szubjektív határidő elmulasztását a másodfokú bíróság azért nem állapította meg, mert a munkáltató a felperes 1996. május 6-i nyilatkozatából szerzett tudomást a kötelezettségszegésekről.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte a jogellenesség kimondása tekintetében. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése azért ütközik az Mt. 96.§-ának (1) bekezdésébe, mert munkaköri leírással nem rendelkezett, konkrét munkaköri kötelezettséget csak ez vagy munkaszerződés állapíthat meg. Az alperes nem várhatott el jelzési kötelezettségteljesítést, mert ez az adott esetben az Mt. 104. §-ának (2) bekezdésénél szigorúbb, tehát jogellenes követelmény lenne. Az alperes továbbá túllépte - a Sallai György ügyében történt felelősségre vonás folytán szerzett tudomásszerzése miatt - a háromnapos szubjektív határidőt, tehát a rendkívüli felmondás ez okból is jogellenes.