62008CJ0059_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2009. április 23-i ítélete. Copad SA kontra Christian Dior couture SA, Vincent Gladel és Société industrielle lingerie (SIL). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour de Cassation - Franciaország. A 89/104/EGK irányelv - Védjegyjog - A védjegyjogosult jogainak kimerülése - Használati szerződés - A védjeggyel megjelölt áruknak a használati szerződésben foglalt kikötés megsértésével történő értékesítése - A védjegyjogosult hozzájárulásának hiánya - Akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítés - A védjegy jó hírnevének megsértése. C-59/08. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. április 23. ( *1 )

"89/104/EGK irányelv - Védjegyjog - A védjegyjogosult jogainak kimerülése - Használati szerződés - A védjeggyel megjelölt áruknak a használati szerződésben foglalt kikötés megsértésével történő értékesítése - A védjegyjogosult hozzájárulásának hiánya - Akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítés - A védjegy jó hírnevének megsértése"

A C-59/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Franciaország) a Bírósághoz 2008. február 15-én érkezett, 2008. február 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Copad SA

és

a Christian Dior couture SA,

Vincent Gladel, a Société industrielle lingerie (SIL) vagyonfelügyelőjének minőségében eljárva,

a Société industrielle lingerie (SIL)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, M. Ilešič, A. Tizzano (előadó), A. Borg Barthet és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. november 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Copad SA képviseletében H. Farge ügyvéd,

- a Christian Dior couture SA képviseletében J.-M. Bruguière, P. Deprez és E. Bouttier ügyvédek,

- a francia kormány képviseletében B. Beaupère-Manokha, G. de Bergues és J.-C. Niollet, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. december 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-án aláírt megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o., a továbbiakban: az irányelv) 7. cikkének és 8. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Copad SA társaság (a továbbiakban: Copad), valamint a Christian Dior couture SA társaság (a továbbiakban: Dior), a Société industrielle lingerie (a továbbiakban: SIL) és V. Gladel mint a SIL vagyonfelügyelője között fennálló jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya Christian Dior védjeggyel ellátott áruknak a SIL által a Diorral kötött használati szerződés egyik kikötésének megsértésével való, a Copad számára történő értékesítése.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az irányelv 5. cikkének (1)-(3) bekezdése ekként rendelkezik: "(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ (2) Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. (3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban."

4 Az irányelv 7. cikke, eredeti változatában, így szólt:

"(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát - a forgalomba hozatalt követően - megváltoztatták, illetve károsították."

5 Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amely e megállapodás XVII. mellékletének 4. pontjával együtt olvasandó, az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének kezdeti változatát az említett megállapodás célkitűzéseinek megfelelően módosították, és "a Közösségben" kifejezést a "valamely szerződő tagállam területén" fordulat váltotta fel.

6 Az irányelv 8. cikke előírja:

"(1) A védjegy használati engedély tárgya lehet a tagállam egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A használati engedély kizárólagos vagy nem kizárólagos lehet.

(2) A védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben a szerződés időtartamára, a használat tárgyát képező védjegy lajstromozott alakjára, a használati engedéllyel érintett áruk vagy szolgáltatások körére, a védjegyhasználat területi hatályára, valamint az engedélyes által gyártott áruk vagy nyújtott szolgáltatások minőségére kikötött bármely feltételt."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7 A Dior 2000. május 17-én használati szerződést kötött a SIL társasággal a Christian Dior védjeggyel megjelölt, magas presztízsű fűzők gyártása és forgalmazása tekintetében, amely védjegynek a Dior a jogosultja.

8 E szerződés 8.2. cikkének 5. §-a aszerint rendelkezik, hogy "a védjegy közismertségének és presztízsének fenntartása céljából az engedélyes vállalja, hogy - a használat átengedőjének előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül - nem értékesít nagykereskedők, kollektív szervezetek diszkontáruházai, akciós áruk forgalmazói, áruikat csomagküldés vagy ügynökhálózat által, illetve otthoni személyes vásárlás útján forgalmazó vállalkozások számára, és megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy e szabályt saját forgalmazói vagy kiskereskedői is betartsák".

9 Gazdasági nehézségeiből kifolyólag a SIL az e védjegyekkel megjelölt áruknak a szelektív értékesítési csatornákon kívüli forgalmazása iránti engedélyért fordult a Diorhoz. 2002. június 17-i levelével a Dior e kérelmet elutasította.

10 Mindazonáltal, ezen elutasítás ellenére és szerződési kötelezettségeinek megsértésével, a SIL Christian Dior védjeggyel megjelölt árukat értékesített a Copad, egy akciós árukat forgalmazó vállalkozás számára.

11 A Dior ennek alapján védjegybitorlás megállapítása iránt keresetet indított a SIL és Copad ellen a tribunal de grande instance de Bobigny előtt, amely úgy ítélte meg, hogy a használati szerződés SIL által történő megsértése nem valósít meg védjegybitorlást, és kizárólag e társaság szerződéses felelősségének megállapítását vonhatja maga után.

12 A cour d'appel de Paris elutasította a Dior fenti ítélet ellen benyújtott fellebbezését. Megállapította különösen, hogy a SIL által végzett értékesítések nem valósítanak meg védjegybitorlást, mivel az e cég és a Dior közötti használati szerződésben foglalt, a forgalmazás módjára vonatkozó kikötés nem tartozik az irányelv 8. cikkének (2) bekezdését átültető nemzeti védjegyjogi rendelkezések hatálya alá. A cour d'appel de Paris mindazonáltal megállapította, hogy ezen értékesítések, az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését átültető nemzeti szabályozás értelmében nem vezettek a Dior védjegyoltalomból eredő jogainak kimerüléséhez.

13 A Copad a cour d'appel de Paris ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Cour de cassation előtt, melyben többek között arra hivatkozott, hogy a Dior védjegyoltalomból eredő jogai kimerültek a szóban forgó áruk SIL általi forgalomba hozatala folytán. A Dior csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mellyel felrótta a cour d'appel de Paris-nak, hogy úgy a SIL, mint a Copad tekintetében elvetette, hogy védjegybitorlás valósult volna meg.

14 Ilyen körülmények között, mivel kétségeket táplált az alkalmazandó közösségi jog értelmezése tekintetében, a Cour de cassation felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) [Az irányelv] 8. cikkének (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést?

2. Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy valamely védjeggyel megjelölt áruknak [az EGT területén] az engedélyes által történő, a használati szerződésben foglalt azon kikötést sértő forgalomba hozatalát, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult nem adta hozzájárulását?

3. Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén a védjegyjogosult ugyanezen jogszabály 7. cikkének (2) bekezdése alapján hivatkozhat egy ilyen kikötésre az áruk további forgalmazásának megakadályozása céljából?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

15 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy egy használati szerződésben foglalt azon kikötés, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az engedélyes számára a szerződés tárgyát képező védjeggyel megjelölt áruknak akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítését, az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik-e.

16 A Copad, a francia kormány és az Európai Közösségek Bizottsága azt javasolják, hogy a Bíróság nemleges választ adjon e kérdésre, és főként arra hivatkoznak, hogy az alapügy tárgyát képező kikötés nem szerepel az említett 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt szerződési feltételek között. A Dior ezzel ellentétes álláspontot képvisel.

17 A jelen kérdés megválaszolása céljából előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy az említett 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szerződési feltételek listáját kimerítőnek vagy tisztán példálózó jellegűnek kell-e tekinteni.

18 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem tartalmaz egyetlen, a "köztük" vagy "különösen" fordulathoz hasonló határozót vagy kifejezést sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a lista tisztán példálózó jellegű.

19 Jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság éppen a "különösen" határozószó használatát figyelembe véve ismerte el, hogy az irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében említett esetek példálózó jellegűek (lásd a C-427/93., C-429/93. és C-436/93. sz., Bristol-Myers Squibb és társai egyesített ügyekben 1996. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1996. I-3457. o.] 39. pontját, valamint a C-337/95. sz. Parfums Christian Dior ügyben 1997. november 4-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6013. o.] 42. pontját).

20 Következésképpen, a Dior állításával ellentétben, az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének magából a megfogalmazásából következik, hogy az említett lista kimerítő jellegű.

21 Ennek tisztázását követően azt kell meghatározni, hogy egy, az alapügy tárgyát képező kikötéshez hasonló kikötés a 8. cikk (2) bekezdésében kifejezetten említett szerződési feltételek körébe tartozik-e.

22 E tekintetben, az ezen cikk által hivatkozott, a használati szerződésben "az engedélyes által gyártott áruk [...] minőségére kikötött bármely feltétel" kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a védjegy alapvető rendeltetése az, hogy tanúsítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet az EK-Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek garantálnia kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut és szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd különösen a Bíróság 102/77. sz. Hoffmann-La Roche ügyben 1978. május 23-án hozott ítéletének [EBHT 1978., 1139. o.] 7. pontját, a C-299/99. sz. Philips-ügyben 2002. június 18-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-5475. o.] 30. pontját, valamint a C-228/03. sz., Gillette Company és Gillette Group Finland ügyben 2005. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-2337. o.] 26. pontját).

23 Következésképpen éppen a használati szerződésben, különösen az engedélyes által gyártott áruk minőségére kikötött feltétel megsértésének esetén teszi lehetővé a 8. cikk (2) bekezdése a védjegyjogosult számára, hogy a védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozhasson.

24 Márpedig, amint azt a főtanácsnok indítványának 31. pontjában megállapítja, az alapeljárás tárgyát képező árukhoz hasonló, magas presztízsű áruk minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem azon tekintélyből, presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket (ebben az értelemben lásd még a fent hivatkozott Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 45. pontját).

25 A magas presztízsű termékek esetében ugyanis, amelyek első osztályú áruknak minősülnek, az általuk keltett luxusérzet alapvető tényező a fogyasztó számára azoknak más, hasonló áruktól való megkülönböztetése szempontjából.

26 Következésképpen ezen luxusérzet sérelme az ilyen termékek minőségére is kihatással lehet.

27 Ilyen összefüggésben azt kell tehát megvizsgálni, hogy az alapügyben a magas presztízsű áruknak az engedélyes általi, a használati szerződés által felállított szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítése megvalósít-e ilyen sérelmet.

28 Márpedig e vonatkozásban a Bíróság már megállapította, hogy - a Copad és a Bizottság álláspontjával ellentétben - egy szelektív értékesítési rendszer sajátos jellemzői és módozatai önmagukban is képesek ezen áruk minőségének megőrzésére és megfelelő használatuk biztosítására (ebben az értelemben lásd a 31/80. sz. L'Oréal-ügyben 1980. december 11-én hozott ítélet [EBHT 1980., 3775. o.] 16. pontját).

29 Egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló szelektív értékesítési hálózat ugyanis, amelynek célja a Dior és a SIL közötti használati szerződés értelmében az, hogy az árukat értékükhöz méltó módon mutassák be az értékesítési pontokon, "különös tekintettel az áruk pozícionálására, promóciójára, megjelenítésére és a kereskedelmi politikára", hozzájárulhat - amint azt a Copad is elismeri - a szóban forgó áruk jó hírnevéhez, és ezzel az általuk keltett luxusérzet fenntartásához.

30 Következésképpen nem kizárt, hogy a magas presztízsű áruk engedélyes általi, a szelektív értékesítési hálózaton kívüli harmadik személyek részére történő értékesítése e termékek minőségére is kihat, vagyis ilyen esetben az ezen értékesítést megtiltó szerződési kikötést az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozónak kell tekinteni.

31 Az illetékes nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az elé terjesztett jogvita sajátos körülményeire tekintettel az alapügy tárgyát képező szerződési kikötés engedélyes által történő megsértése csorbítja-e a magas presztízsű áruk által keltett luxusérzetet, ily módon minőségükre is kihat-e.

32 E vonatkozásban tekintetbe kell venni különösen egyrészt a védjeggyel megjelölt áruk jellegét, ezen áruk engedélyes általi, a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazói részére történő értékesítésének volumenét, illetve rendszeres vagy szórványos jellegét, másrészt pedig az akciós áruk ezen forgalmazói által szokásosan forgalmazott áruk jellegét és a tevékenységi körükben szokásosan alkalmazott értékesítési módokat.

33 Ehhez hozzá kell tenni egyébiránt, hogy az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet korábbi pontjaiban bemutatott értelmezését nem teszik kétségessé a Dior azon érvei, melyek szerint a használati szerződésben foglalt azon kikötés, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, nem feltétlenül az "áru minőségére", mint inkább az említett rendelkezés által ugyancsak érintett, "a védjegyhasználat területi hatályára", vagy "az engedélyes által [...] nyújtott szolgáltatások minőségére" kikötött feltételek körébe tartozik.

34 E vonatkozásban meg kell állapítani egyrészt, hogy az irányelv 8. cikke (2) bekezdését ugyanezen cikk (1) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely bekezdés "a tagállam része vagy egésze" fordulatot használja, miáltal e fogalom ezen rendelkezések értelmében kizárólag földrajzi jelentéssel bírhat, következésképpen nem értelmezhető úgy, hogy valamely szelektív értékesítési hálózattal szerződéses kapcsolatban álló gazdasági szereplők összességére utalna.

35 Másrészt, ami a Dior által felvetett második lehetőséget illeti, meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy noha az irányelvben, illetve a közösségi jog általános elvei között nem is szerepel olyan kényszerítő indok, amely megakadályozná azt, hogy e szolgáltatások az irányelv értelmében vett "szolgáltatások" fogalma alá tartozzanak, az is szükséges, hogy a védjegy e szolgáltatások tekintetében lajstromozva legyen (ebben az értelemben lásd a C-418/02. sz. Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-5873. o.] 35. pontját).

36 Márpedig a Bíróság előtt benyújtott egyetlen iratból sem állapítható meg, hogy az alapügyben a Christian Dior védjegyet bármely típusú szolgáltatás tekintetében lajstromozták volna.

37 E megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 8. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az alapügyben szerepelőhöz hasonló, akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, amennyiben megállapítható, hogy e sérelem, az alapügy sajátos körülményei folytán sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket.

A második kérdésről

38 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy a védjeggyel megjelölt áruk engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt azon kikötést sértő forgalomba hozatalát, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, mely körülmények között kell úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében nem adta hozzájárulását.

39 A Copad és a Bizottság arra hivatkozik e tekintetben, hogy a védjegyjogosult hozzájárulását csak olyan szerződési kikötés megsértése esetén lehet kizárni, amely szerepel az irányelv 8. cikke (2) bekezdésében foglalt listán. A Dior és a francia kormány ezzel szemben úgy véli, hogy a használati szerződés engedélyes által történő bármilyen megsértése kizárja a jogosult védjegyoltalomból eredő jogainak kimerülését.

40 Ezen kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az irányelv 5-7. cikke a védjegyoltalmi jogra vonatkozó szabályok teljes harmonizációjáról rendelkezik, és meghatározza a védjegyjogosultat a Közösségen belül megillető jogosultságokat (a C-355/96. sz. Silhouette International Schmied ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4799. o.] 25. és 29. pontja és a C-414/99-C-416/99. sz., Zino Davidoff és Levi Strauss egyesített ügyekben 2001. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-8691. o.] 39. pontja).

41 Közelebbről az irányelv 5. cikke olyan kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosultnak, amely alapján az bármely harmadik személynek megtilthatja, hogy a védjeggyel ellátott termékeket importálja, eladásra felkínálja, forgalomba hozza, vagy e célból raktáron tartsa. Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kivételt állít fel e szabályra, amikor kimondja, hogy a védjegyjogosult joga kimerül, amennyiben a termékek általa, illetve az ő hozzájárulásával kerültek forgalomba hozatalra az EGT területén (lásd a fent hivatkozott Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 40. pontját, a C-244/00. sz., Van Doren + Q ügyben 2003. április 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-3051. o.] 33. pontját és a C-16/03. sz. Peak Holding ügyben 2004. november 30-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-11313. o.] 34. pontját).

42 Úgy tűnik tehát, hogy a hozzájárulás, amely az említett 5. cikk értelmében a védjegyjogosult kizárólagos jogáról való lemondással egyenértékű, e jog kimerülésének meghatározó eleme, ennélfogva azt oly módon kell kifejezésre juttatni, hogy abból egyértelműen kiderüljön az e jogról való lemondás szándéka. Különösen a hozzájárulás kifejezett nyilatkozat formájában való közlése utal ilyen szándékra (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Davidoff és Levi Strauss ügyben hozott ítélet 41., 45. és 46. pontját).

43 Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyancsak következik, hogy bizonyos esetekben ezen kizárólagos jog kimerülése akkor is bekövetkezik, ha az áruk forgalmazását olyan személy végzi, aki gazdaságilag kapcsolatban áll a védjegyjogosulttal. Ez a helyzet különösen valamely engedélyes esetében (ebben az értelemben lásd a C-9/93. sz., IHT Internationale Heiztechnik és Danzinger ügyben 1994. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-2789. o.] 34. pontját).

44 Ilyen helyzetben a használat átengedője ugyanis ellenőrzést gyakorolhat az engedélyes felett azáltal, hogy a szerződésbe olyan rendelkezéseket foglal, amelyek az engedélyest iránymutatásainak követésére kötelezik, és lehetőséget biztosítanak számára arra, hogy ezek betartásáról meggyőződjön.

45 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében ez a lehetőség elegendő ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető rendeltetését, amely nem más, mint annak garantálása, hogy valamennyi általa megjelölt termék vagy szolgáltatás egyetlen vállalat ellenőrzése alatt készült vagy került leszállításra, és e termékek minősége iránt a felelősség e vállalatot terheli (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott IHT Internationale Heiztechnik és Danzinger ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját).

46 Következésképpen a védjeggyel megjelölt áruk engedélyes által történő forgalomba hozatalát főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében a védjegyjogosult hozzájárulásával történt.

47 Noha ilyen körülmények között a védjegyjogosult nem hivatkozhat a szerződés nem megfelelő végrehajtására a védjegyoltalomból eredő jogainak az engedélyessel szemben történő érvényesítése céljából, ugyanakkor, ellentétben a Copad állításával, a használati szerződés nem egyenértékű a védjegyjogosultnak az e védjeggyel megjelölt áruk forgalomba hozatalára vonatkozó abszolút és feltétlen hozzájárulásával.

48 Az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése ugyanis kifejezetten rendelkezik annak lehetőségéről, hogy a védjegyjogosult a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással fellépjen az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződés bizonyos kikötéseit.

49 Továbbá, amint az az első kérdésre adott válaszból következik, e kikötéseknek az említett 8. cikk (2) bekezdése kimerítő felsorolását adja.

50 Következésképpen, amint azt a főtanácsnok indítványának 47. pontjában megállapítja, csak az zárja ki a védjegyoltalomból eredő jog irányelv 7. cikke (1) bekezdése szerinti kimerülését, ha az engedélyes a felsorolt kikötések valamelyikét megsérti.

51 A fentiek fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjeggyel megjelölt áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő forgalomba hozatalát akkor kell úgy tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult nem adta hozzájárulását, ha megállapítható, hogy e kikötés megfelel az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében említett szerződési feltételek valamelyikének.

A harmadik kérdésről

52 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy amennyiben magas presztízsű áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő forgalomba hozatalát úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult hozzájárulását adta, e védjegyjogosult mindazonáltal hivatkozhat-e az irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében ezen kikötésre az áruk további forgalmazásának megakadályozása céljából.

53 A Dior és a francia kormány úgy véli, hogy a Christian Dior védjeggyel megjelölt áruknak a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazójának részére történő értékesítése sérti a védjegy jó hírnevét, ezáltal igazolhatja az említett 7. cikk (2) bekezdésének alkalmazását. A Copad és a Bizottság ellenben azt állítja, hogy ezen áruk akciós áruk forgalmazóinak részére történő értékesítése nem sérti a védjegy jó hírnevét.

54 E vonatkozásban elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak a jelen ítélet 19. pontjában bemutatott állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a "különösen" kifejezésnek e 7. cikk (2) bekezdésében történő használata arra utal, hogy a védjeggyel megjelölt áruk állapotának megváltoztatása vagy károsítása csak példa arra, hogy mi tekinthető jogos érdeknek (a fent hivatkozott Bristol-Myers Squibb és társai ügyben hozott ítélet 26. és 39. pontja, valamint a fent hivatkozott Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 42. pontja).

55 Tehát a Bíróságnak már alkalma nyílt megállapítani, hogy a védjegy jó hírnevének okozott sérelem főszabályként az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti jogos érdeknek tekinthető, amely igazolja, hogy a védjegyjogosult az EGT területén általa vagy az ő hozzájárulásával forgalomba hozott áruk további forgalmazásával szemben fellépjen (lásd a fent hivatkozott Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 43. pontját és a C-63/97. sz. BMW-ügyben 1999. február 23-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-905. o.] 49. pontját).

56 Következésképpen ha egy engedélyes az alapügyhöz hasonlóan, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő módon értékesít árukat akciós áruk forgalmazója számára, mérlegelni kell egyrészt a használati szerződés tárgyát képező védjegy jogosultjának a szelektív értékesítési hálózaton kívüli, akciós áruk forgalmazójával szembeni védelemhez fűződő jogos érdekét, aki a védjegyét kereskedelmi célokra olyan módon használja fel, hogy az a védjegy jó hírnevét sértheti, másrészt az akciós áruk forgalmazójának az ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy a szóban forgó árukat a tevékenységi ágazatában szokásos formák alkalmazásával értékesíteni tudja (analógia útján lásd a fent hivatkozott Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 44. pontját).

57 Következésképpen, amennyiben a nemzeti bíró úgy véli, hogy az engedélyes általi, harmadik személyeknek történő értékesítés nem alkalmas a védjeggyel megjelölt magas presztízsű áruk minőségének csorbítására, miáltal ezen áruk forgalomba hozatalát úgy kell tekinteni, hogy az a védjegyjogosult hozzájárulásával történt, e bíróság feladata, hogy az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel mérlegelje, hogy a védjeggyel megjelölt magas presztízsű áruknak harmadik személyek általi, az ez utóbbiak tevékenységi ágazatában szokásos formák alkalmazásával történő további értékesítése sérti-e e védjegy jó hírnevét.

58 E vonatkozásban tekintetbe kell venni különösen a viszonteladás címzettjeit, valamint, ahogyan azt a francia kormány javasolja, a magas presztízsű áruk forgalmazásának speciális körülményeit.

59 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben magas presztízsű áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő forgalomba hozatalát mégis úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult hozzájárulását adta, e védjegyjogosult az irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében ezen kikötésre az áruk további forgalmazásának megakadályozása céljából csak abban az esetben hivatkozhat, ha az adott eset sajátos körülményeit tekintetbe véve megállapítható, hogy e viszonteladás sérti a védjegy jó hírnevét.

A költségekről

60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-án aláírt megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira történő hivatkozással felléphet az olyan használóval szemben, aki megsérti a használati szerződésben foglalt azon kikötést, amely - a védjegy presztízséhez kapcsolódó okoknál fogva - tiltja az alapügyben szerepelőhöz hasonló, akciós áruk forgalmazói számára történő értékesítést, amennyiben megállapítható, hogy e sérelem, az alapügy sajátos körülményei folytán, sérti ezen áruk tekintélyét és presztízst sugalló imázsát, amely luxusérzettel ruházza fel őket.

2) Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással módosított 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely védjeggyel megjelölt áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő forgalomba hozatalát akkor kell úgy tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult nem adta hozzájárulását, ha megállapítható, hogy e kikötés megfelel az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében említett szerződési feltételek valamelyikének.

3) Amennyiben magas presztízsű áruknak az engedélyes általi, a használati szerződésben foglalt valamely kikötést sértő forgalomba hozatalát mégis úgy kell tekinteni, hogy ahhoz a védjegyjogosult hozzájárulását adta, e védjegyjogosult az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással módosított 89/104 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében ezen kikötésre az áruk további forgalmazásának megakadályozása céljából csak abban az esetben hivatkozhat, ha az adott eset sajátos körülményeit tekintetbe véve megállapítható, hogy e viszonteladás sérti a védjegy jó hírnevét.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.