BH+ 2004.4.167 A végintézkedésre előírt alakiságok kogens jellegéből következik, hogy a kötelező alaki kellékek hiánya - a végintézkedést tartalmazó okirat lapjainak sorszámozása - az örökhagyó végakaratának értelmezésével nem orvosolható; a "favor testamenti" elvének alkalmazására csak alakilag hibátlan végintézkedés megléte esetén kerülhet sor [Ptk. 629. § (2) bek., 656. §].

A felperes és V. I. I. örökhagyó l998. december 22-én P.-on - ügyvéd által ellenjegyzett - öröklési szerződést kötöttek. Ebben a felperes kötelezettséget vállalt az örökhagyó tartására, ápolására, gyógykezeltetésére, halála esetén eltemettetésére. Ennek ellenében az örökhagyó minden vagyona örökösévé a felperest nevezte. Az öröklési szerződés három külön lapból áll, sorszámozással a második és harmadik oldalon van ellátva. Annak minden lapját a szerződő felek, két tanú és a szerződést készítő ügyvéd aláírta. A harmadik oldal tartalmazza a keltezés helyét és idejét.

Az örökhagyó l999. január 22-én elhunyt. A hagyatéki eljárásban az alperes, aki az örökhagyó gyermekeként törvényes öröklésre jogosult, az öröklési szerződés alaki érvénytelenségére hivatkozott.

A közjegyző örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén az alperes részére adta át és a felperest igénye per útján való érvényesítésére hívta fel. A hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá vált.

A felperes keresetében az öröklési szerződés érvényességének megállapítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az öröklési szerződés sorszámozása folyamatos, ezért azt érvénytelennek tekinteni nem lehet. Másodlagosan azzal érvelt, hogy az öröklési szerződés sorszámozást tartalmazó második és harmadik lapja is megfelel az öröklési szerződés érvényességi kellékeinek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltségben marasztalta. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli öröklési szerződésre a Ptk. 629. §-a szerinti, a más által írt írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A törvényi követelménynek az első lap sorszámozásának - a folyamatos sorszámozásnak - a hiányában a végintézkedés alaki hibában szenved. A szerződés második és harmadik oldala pedig önálló öröklési szerződésként azért nem érvényes, mert csak kötelezettségvállalást tartalmaz.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperes és V. I. I. örökhagyó között P.-on l998. december 22-én megkötött öröklési szerződés érvényes, egyben hagyatéki ingatlan és ingó vagyontárgyakra a felperes tulajdonjogát állapította meg öröklés jogcímén. Rendelkezett az alperes tulajdonjoga törléséről és a felperes tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséről, mellőzte a felperes perköltségben való marasztalását és az alperest első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéleti döntése során abból indult ki, hogy a Ptk. indokolása szerint a formalizmus megszüntetése érdekében tette a végintézkedést tartalmazó okirat alaki érvényességi kellékévé a különálló lapok folyamatos sorszámmal való ellátását annak érdekében, hogy azt ne lehessen az örökhagyó szándékával és akaratával nem egyező joghatás kiváltására felhasználni megcsonkítva, vagy más tartalommal kiegészítve. A folyamatos sorszámozást kogens rendelkezésnek tekintette, amely azonban megvalósul abban az esetben is, ha az okirat több különálló lapjának együvé tartozása, egymást követő volta, hiánytalansága kiegészíthetetlensége akként állapítható meg, hogy az első lap tartalmazza az okirat megnevezését, a szerződést kötő felek nevét, a szerződéskötésre irányuló akarat-elhatározást, továbbá a megkötött szerződés első és második pontját, valamint a szerződő felek, tanúk és az ügyvéd aláírását. Az okirat címzése, megnevezése a másodfokú bíróság álláspontja szerint önmagában jelenti az okirat kezdetét, a különálló lap egyes sorszámozásának megfelelő megjelölését. Ezért a Ptk. 629. § (2) bekezdésében írt törvényi garanciális követelmény az adott esetben megvalósult. Utalt arra is, hogy a bírói gyakorlat a Ptk. 629. § (1) bekezdésében írt örökhagyói aláírást, továbbá a keltezést és időpontját illetően sem szorosan értelmezi a törvényi kívánalmat, mert a teljes családi és utónév helyett a végrendeletben érintett személyek körében ismert névvel való aláírást is elfogadja, továbbá nem a dátum szerinti hónap és nap megjelölést kívánja meg.