A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21352/2010/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 348. §, 349. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 15. §, 17. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.29042/2003/40., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21352/2010/6.*, Kúria Pfv.21592/2011/21., 3084/2013. (III. 27.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.352/2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Garay Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt I. rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű és V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. április 19. napján kelt 19.P.29.042/2003/40. számú ítélete ellen a felperes részéről 41. és 45. sorszám alatt, az I. rendű alperes részéről 44. sorszám alatt, a III. rendű alperes részéről 42. és 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes megállapítás iránti keresetét teljesen elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Felmerült másodfokú költségeiket a felek maguk viselik.

A feljegyzett 72.000 (hetvenkétezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból 36.000 (harminchatezer) forintot a felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó 36.000 (harminchatezer) forint illetéket az I. rendű alperes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes előadta, hogy 2000. szeptember 11-én 20 óra körüli időben az I. rendű alperes négy tagja, a II., III., IV., V. rendű alperesek a b-i zárt parkolóban bántalmazták, majd megbilincselték és előállították a Rendőrkapitányságra és a fogdába zárták. Mivel arra panaszkodott, hogy fájdalmai vannak, beszállították a kórházba, ahol megvizsgálták és arra hivatkozással, hogy ittasan vezetett vért vettek tőle. Állította, hogy a vele szembeni rendőri intézkedésre semmilyen okot nem adott. Nincs valóságalapja annak, hogy a gépkocsijával a forgalmat akadályozta. Az autója a zárt parkolóban állt, amikor a rendőrök egy szóváltás után rátámadtak. A rendőri jelentésben ezzel szemben azt állították, hogy ittas vezetés miatt intézkedtek ellene. Ez esetben viszont érthetetlen, hogy miért nem egyenesen vérvételre vitték, amikor a gépkocsija rendszámának lekérdezése folytán a nevét is megtudhatták. A rendőrkapitányságon csak 21 óra 30 perckor állították elő, a kórházba a mentő 22 óra 30 perckor érkezett meg vele. A törvénytelen rendőri intézkedés során jogellenesen korlátozták a személyes szabadságát. A megbilincselésekor nem tanúsított ellenállást, a Rendőrkapitányságon pedig semmi nem indokolta a vele szemben foganatosított újabb ruházat vizsgálatot. A kórházba szállításakor kézbilincset és vezetőbilincset raktak rá. A bilincs a több órás kórházi kivizsgálás során is végig rajta volt és azt a látszatot keltette, hogy súlyos bűncselekményt követett el. Ezzel megszégyenítették, megsértették a jóhírnévhez való jogát. A történtek után büntetőeljárás indult ellene ittas járművezetés vétsége és hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt, de a Városi Bíróság az ügyében jogerős felmentő ítéletet hozott. Maga is eljárást kezdeményezett az őt bántalmazók ellen az Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, majd a nyomozás bizonyítottság hiányában történt megszüntetése után pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a II-V. rendű alperesek ellen jogellenes fogvatartás, bántalmazás hivatalos eljárásban, valamint súlyos testi sértés kísérlete miatt. A büntetőeljárást a Bíróság folytatta le .... ügyszámon és felmentő ítéletet hozott, amit az Ítélőtábla a .... számú végzésével helybenhagyott azzal a pontosítással, hogy a felmentő rendelkezés jogalapja a jogellenes fogvatartás bűntettét illetően az, hogy a törvényi tényállási elem hiányában bűncselekmény nem valósult meg, míg a bántalmazás vétsége és a súlyos testi értés bűntettének kísérlete vonatkozásában a felmentés oka a bűncselekmények bizonyítottságának hiánya. Az alperesek ellen polgári pert is indított, melyben az Ítélőtábla az .... számú ítéltével a Bíróság .... számú ítéletét részben megváltoztatta és a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése alapján az I. rendű alperest, valamint az Ügyészséget 500.000-500.000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte.

A felperes a keresetében ezen a ténybeli alapon annak megállapítását kérte, hogy az I-V. rendű alperesek megsértették a személyiségi jogait, továbbá az I-V. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérte 400.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezután 2000. szeptember 11. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére. A 2009. december 3-i tárgyaláson (37. számú jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy a személyes szabadság jogellenes korlátozása tekintetében és a jóhírnév megsértése körében kéri a személyiségi jog megsértésének megállapítását. A keresetét az I. rendű alperessel szemben a Ptk. 349. §-ára, a II-V. rendű alperesekkel szemben a Ptk. 75. §-ára alapította.

A bántalmazását illetően arra hivatkozott, hogy az elszenvedett sérülései az orvosszakértők szerint sem keletkezhettek szabályszerű bilincselés következtében és azokat nem a gépkocsival történt szállítása okozta. Hangsúlyozta, hogy a kórházi vizsgálatakor készült ambuláns lap szerint mindkét oldalon a veséinél is külsérelmi nyomokat tapasztaltak. Az ellene indult büntető ügyben bizonyítékként csatolt videofelvételen az ő gépkocsija nem látható, azt nem is vezethette, így nem követhetett el ittas járművezetést sem. Azzal is érvelt, hogy a kórházi vizsgálata során az orvos a klinikai tünetek alapján nem találta ittasnak. Hivatkozott az Ítélőtábla ítéletének 14. oldal második bekezdésében foglaltakra, melyek szerint vitatható, hogy 20 óra 40 perckor közvetlenül a parkoló előtti közúton haladt. Az álláspontja szerint ez is azt támasztja alá, hogy a rendőri intézkedés törvénytelen és megalapozatlan volt vele szemben.

Az I. rendű alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy 2000. szeptember 11-én 20 óra 40 perc körüli időben a II-V. rendű alperesek a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 29. § (1) bekezdése alapján igazoltatták a felperest, mert a személygépkocsija a b-n forgalmi akadályt képezett. A felperes az intézkedő rendőröket minősíthetetlen kifejezésekkel illette, továbbá az eset összes körülménye alapján ittas járművezetés gyanúja állt fenn. A felperes a személyazonosságának igazolását megtagadta, és nyíltan ellenséges magatartást tanúsított az intézkedő rendőrökkel szemben. Az eljáró rendőr figyelmeztette, hogy amennyiben az intézkedésének továbbra is ellenáll, bilincset fog alkalmazni. A felperes a figyelmeztetés ellenére továbbra is aktívan ellenállt, melyre tekintettel a rendőrök az Rtv. 48. §-a és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzatról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet (Szolgálati Szabályzat) 54. §-a alapján bilincset alkalmaztak. A felperest személyazonosság megállapítása céljából az Rtv. 33. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján a Rendőrkapitányságra előállították. Jogszerű és szakszerű volt az az eljárás, hogy a felperest nem közvetlenül vérvételre vitték. A vérvételt csak az úgynevezett vérdoboz felhasználásával lehet elvégezni, amit a rendőrkapitányságok ügyeletén lehet felvenni. A rendőrkapitányságra történő előállítás mellett szólt továbbá az is, hogy amennyiben a felperes a hatósággal együttműködve közli az adatait és a rendőrség személyi nyilvántartása azokat megerősíti, ezáltal a személyazonosság megállapítása is megtörténik. Az intézkedő rendőrök helyesen döntöttek úgy, hogy a felperest a - területileg illetékes - rendőrkapitányságra állítják elő, hiszen ott lehetőség volt a ruházatának alaposabb vizsgálatára, melyet közterületen az aktív ellenállásának következtében maradéktalanul csak időben elhúzódó módon és súlyosabb kényszerintézkedésekkel lehetett volna végrehajtani. A felperes az előállítása alatt rosszullétre panaszkodott, ezért az ügyeletes tiszt mentőt hívott, amely a felperest a kórházba szállította, így együttesen lehetett biztosítani azt, hogy a kérésének megfelelő orvosi ellátásban részesüljön és az ittas járművezetés gyanúját megalapozó véralkohol-vizsgálat elvégzésre kerüljön.