A Pécsi Ítélőtábla Bf.30/2017/12. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 48. §, (1) bek., 78. §, (1) bek., 348. §, (1) bek., 351. §, (2) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 352. §, (2) bek., 363. §, (2) bek. b) pont, 371. §, (1) bek., 2012. évi C. törvény (Btk.) 22. §, (2) bek. a) pont, 92. §, (2) bek., 160. §, (2) bek. d) pont] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2017. évi december hó 11. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján 2017. évi december hó 18. napján meghozta a következő

végzést:

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 26.B.395/2016/30/I. számú ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe a 2017. év március hó 29. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 36.359 (harminchatezer-háromszázötvenkilenc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Indokolás

A Kaposvári Törvényszék a 2017. évi március hó 29. napján kelt 26.B.395/2016/30/I. számú ítéletében vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 160.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt 13 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe a 2014. évi március hó 19. napjától a 2017. évi március hó 29. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 993.617 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 363.§ (2) bekezdés b) pontja szerinti tárgyalás kitűzésére tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be.351.§ (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján megalapozatlan, ezért dr. szakértő 4, dr. szakértő 5 és dr. szakértő 6 igazságügyi szakértők meghallgatását kérte.

A bizonyítás felvételét követően az ügyész perbeszédében a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett a súlyosítás végett bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A védő felszólalásában a felmentés érdekében bejelentett jogorvoslati kérelmét fenntartotta.

Az ítélőtábla a kiszabott büntetés súlyosbítását célzó ügyészi, valamint a vádlott és védőjének felmentésre irányuló fellebbezését sem találta megalapozottnak.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások maradéktalan megtartásával, széles körben és az ügy tárgyi súlyához igazodó körültekintéssel folytatta le. Ténymegállapításai a feltárt bizonyítékok részletes, a logika szabályaival is összhangban álló értékelésén alapulnak, áttekinthető és világos magyarázatot adva a vádlotti védekezés elvetésének az okaira is.

Összességében az indokolási kötelezettségének - mind terjedelmét, mind színvonalát tekintve - eleget tett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal egyezően észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be.351.§ (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján kis mértékben megalapozatlan. A tényállás maradéktalan felderítésére az elkövetés módja és körülményei tekintetében nem került sor.

Ennek tisztázása érdekében az ítélőtábla a Be.363.§ (2) bekezdés b) pontja szerinti tárgyaláson meghallgatta dr. szakértő 4, dr. szakértő 5 és dr. szakértő 6 igazságügyi szakértőket és a tárgyalás eredménye, valamint az iratok tartalma alapján a tényállást az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

A sértett arckoponyáját a bántalmazás során legalább négy nagy erejű erőbehatás érte. Az az eljárás során nem volt kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a vádlott rúgta vagy ököllel ütötte a sértettet. Mint ahogyan az sem állapítható meg, hogy ezeket az ütéseket vagy rúgásokat álló vagy fekvő helyzetben szenvedte el a sértett.

A bántalmazás során - ma már pontosan meg nem állapítható körülmények között - a vádlott és a sértett a lakás nappali szobájába került. A sértett a bántalmazás hatására elesett, a fejét beütötte, eszméletét elvesztette. Ezt követően a vádlott legalább egy alkalommal nagy erővel, a földön fekvő sértett mellkasára taposott.

A sértett halálában sorsszerű megbetegedése - hólyagdaganata - nem játszott szerepet, azt a koponyasérülése és mellkassérülése együttesen okozta, azzal azonban, hogy ezen sérülések külön-külön is vezethettek volna a halálos eredmény bekövetkeztéhez.

A szakértők meghallgatásával összefüggésben - a tényállás fentiekben írt kiegészítésére is figyelemmel - az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek a másodfokú bíróság:

A másodfokú tárgyaláson a szakértők egybehangzóan állították, hogy a sértett a koponyasérülésének elszenvedése után már mozgásképtelen volt (Bf.III.30/2017/11. számú jegyzőkönyv 6. oldal 2. bekezdése). Tekintettel arra, hogy az megállapítható volt, hogy a sértett feküdt, amikor a sorozat-bordatöréssel járó mellkassérülése bekövetkezett, következésképpen csak ezt megelőzően szenvedhette el a koponyasérülést. Ezt a szakértői vélemény alapján tett megállapítást igazolja egyebekben a vádlott vallomásának az a része is, hogy a sértettet megütötte, aki az ütés hatására esett el.

A szakértők nem zárták ki, hogy a sértett koponyasérülése bántalmazás következménye, de valószínűbbnek tartották, hogy azt nem direkt erőbehatás okozta. Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor azt is, hogy az elesést, mint koponyasérülést okozó mechanizmust igazolja a bekövetkezett csonttörés jellege, valamint az ellencsapódásos mechanizmus következménye, a homloklebeny elváltozása is (12. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldal 4. bekezdése).

A szakértők egyetértettek abban is, hogy a sértett arckoponyáját ért erőbehatások száma a bántalmazás jellegétől függött. Rúgás esetén legalább négy, ökölütés esetén legkevesebb hat erőbehatás okozhatta a sértett sérüléseit. Abban azonban nem tudtak határozottan állást foglalni, hogy ténylegesen rúgás vagy ökölütés történt.

Kétségtelen tehát, hogy természettudományos módszerrel a bántalmazás részletei nem voltak felderíthetőek, és e körben a vádlott bíróság által elfogadott vallomása sem tartalmazott információt. Ezért kizárólag annyi állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy legalább négy erőbehatás - ami lehetett rúgás vagy ökölütés - érte a sértett arcát álló vagy fekvő testhelyzetben.

A fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tehát mentessé vált a megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ekként a Be.352.§ (2) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.