BH 2013.10.271 Önmagában a gyermek alacsony életkora nem jelenti a visszavitel iránti kérelem elutasítását, ha annak a Hágai Gyermekelviteli Egyezményben rögzített feltételei fennállnak és a kérelmezett nem bizonyított olyan okot, amely a visszavitelt kizárná [1986. évi 14. tvr. (Hágai Egyezmény) 3. cikk, 5. cikk, 13. cikk a), b) pont].

A II. r. kérelmező és a kérelmezett, aki akkor már huzamos ideje fodrászként dolgozott Olaszországban, 2008 októberében ismerkedtek meg. Néhány hónap múlva a kérelmezett a II. r. kérelmező tulajdonát képező v.-i ingatlanba költözött, ahol 2011. december 17-ig élettársként éltek együtt. 2011. szeptember 15-én született C. I. utónevű gyermekük, akit a II. r. kérelmező a magáénak ismert el. A kiskorú gyermek olasz-magyar állampolgár, születése óta a II. r. kérelmező olaszországi lakása a bejelentett lakóhelye.

Az I. és a II. r. kérelmező kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a T. C. I. nevű gyermek szokásos tartózkodási helye a 2011. december 17-i Magyarországra hozatalakor Olaszországban volt és kötelezze a kérelmezettet a gyermeknek az olaszországi V.-be történő visszavitelére.

A kérelmezett a kérelmezők kérelmének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2011. szeptember 15-én született T. C. I. nevű gyermeket 2012. szeptember 21-ig vigye vissza a szokásos tartózkodási helyére, Olaszországba. Ennek elmulasztása esetén pedig 2012. szeptember 24-én adja át a gyermeket útlevelével és ingóságaival együtt a II. r. kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának az I. r. kérelmező jogi képviselőjének irodájában.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Olaszországban született gyermek a mai napig a II. r. kérelmező tulajdonát és lakóhelyét képező v.-i ingatlanban rendelkezik bejelentett lakóhellyel, ahol a II. r. kérelmező és a kérelmezett élettársi kapcsolatuk fennállása alatt, illetve a kérelmezett 2011. december 17-i Magyarországra utazásáig együtt éltek a gyermekkel. A gyermek szokásos tartózkodási helye tehát az elvitel időpontjában V.-ben, Olaszországban volt. Felette a szülői felügyeletet az olasz Polgári Törvénykönyv vonatkozó 316. §-a értelmében a szülők közösen gyakorolták. Ennek következtében a kérelmezett egyedül nem dönthetett volna a Magyarországra költözésről.

Az eljárás során a II. r. kérelmező bizonyította, hogy a gyermek Magyarországon történő visszatartásához nem járult hozzá, a szülők csupán abban állapodtak meg, hogy a kérelmezett a közös gyermekkel a karácsonyt a magyarországi rokonoknál tölti. Ennek elteltével a II. r. kérelmező visszavárta a kérelmezettet és a gyermeket.

Az eljárás során a kérelmezett arra hivatkozott, hogy a II. r. kérelmező soha nem gyakorolta a szülői felügyeleti jogát a gyermek felett, azzal egyedülálló anyaként kizárólag ő rendelkezett. Az elsőfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a kérelmezett ezt kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani. A kérelmezett még a gyermek születését követően is a II. r. kérelmezővel közös háztartásban élt a II. r. kérelmező lakásában, a háztartás költségeit a II. r. kérelmező fedezte.

A kérelmezett a megromlott kapcsolatra, állítólagos bántalmazására is hivatkozott. Ezzel összefüggésben azonban az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben életszerűtlen, hogy a kérelmezett a gyermekével a 2011. novemberi magyarországi utazását követően még hetekre visszatért volna Olaszországba, a II. r. kérelmezővel közös lakóhelyre. A kérelmezett többször hangsúlyozta, hogy független nőként élt már korábban is Olaszországban, saját jövedelemmel rendelkezett, amiből magát és gyermekét el tudta tartani. Ennek ellenére mégsem költözött el a II. r. kérelmezőtől sem a születést megelőzően, sem azt követően, és változatlanul elfogadta azt az anyagi segítséget, amit a II. r. kérelmező nyújtott.

Ezért az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felek a közöttük fennálló viták, nézeteltérések ellenére a 2011. december 17-i Magyarországra történő utazásig együtt éltek, kapcsolatukat nem szakították meg.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek 2012. január eleje óta Magyarországon történő visszatartása jogellenes, mert sérti a II. r. kérelmező szülői felügyeleti jogát.

Az eljárás során a kérelmezett hivatkozott a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 13. cikkének a) és b) pontjában foglaltakra is, mely szerint a bíróság nem köteles elrendelni a visszavitelt, ha a kérelmező nem gyakorolta az elvitel időpontjában ténylegesen a felügyeleti jogát, illetve a visszavitel a gyermeket lelki károsodásnak tenné ki.

A fentiekkel összefüggésben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a korábban kifejtettek értelmében - a II. r. kérelmező a gyermek Magyarországra hozatalakor ténylegesen gyakorolta szülői felügyeleti jogát, hiszen egy háztartásban gondoskodtak a gyermekről. Az azóta eltelt időszakban pedig a kérelmezett akadályozta meg az apát abban, hogy szülői felügyeleti jogával élhessen. Az elsőfokú bíróság azt a kérelmezetti hivatkozást sem találta megalapozottnak, hogy a visszavitel megtagadása a gyermeket testi, lelki károsodástól óvná meg. Pusztán a gyermek alacsony életkora ugyanis nem lehet indok arra, hogy a bíróság a gyermek visszavitelét - jogellenesség esetén - ne rendelje el. A II. r. kérelmező tanúvallomásokkal, fényképfelvételekkel megfelelően bizonyította, hogy a lakása, illetve körülményei a gyermek nevelésére mindenképpen megfelelőek.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a kötelezett legkésőbb 2012. november 30-ig köteles a kiskorú gyermeket Olaszországba visszavinni. Ennek elmulasztása esetén pedig a gyermeket 2012. december 4-én délelőtt 10 órakor köteles átadni az elsőfokú végzésben meghatározott helyszínen a II. r. kérelmező vagy meghatalmazottja részére.

A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kérelmező kérelmének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a Hágai Egyezmény 3. cikkében foglaltakat, amikor annak ellenére rendelte el a gyermek Olaszországba történő visszavitelét, hogy a szokásos tartózkodási helyévé Magyarország vált, azáltal, hogy az apa tevékenyen közreműködött a gyermek Magyarországra költöztetésében. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a bíróság megsértette a Hágai Egyezmény 13. cikkében foglaltakat, mivel annak ellenére rendelte el a gyermek Olaszországba történő visszavitelét, hogy a visszavitel a gyermeket súlyos károsodásnak tenné ki azáltal, hogy az édesanyjától elszakítaná.

Az I-II. r. kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az ügyben a bíróságnak arról kellett dönteni, hogy az érintettek által hivatkozott időszakban mi volt a perbeli gyermek szokásos tartózkodási helye és ehhez képest Magyarországon való visszatartása jogellenesnek minősül-e, ami a szokásos tartózkodási helyre történő visszavitelét kell hogy maga után vonja. Nem kell-e a visszavitelt mégis megtagadni, mert az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.