A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21880/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20465/2006/69., Debreceni Ítélőtábla Pf.20723/2009/7., *Kúria Pfv.21880/2010/5.*

***********

Pfv.III.21.880/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr.Zeke László ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál 6.P.20.465/2006. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.723/2009/7. számú közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes részéről 77. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperest a terhességének 41. hetében, 2000. november 15-én vette fel az alperes kórház szülészeti osztálya egyhetes terminus túllépéssel. A III.r. felperes 2000. november 18-án, 8 óra 50 perckor spontán szüléssel, oxigénhiányos állapotban, 3500 gramm súllyal született, az Apgar értéke 5/1 volt. A spontán légzése oxigén adására beindult, de újszülöttkori fulladásos állapotot, szüléssel kapcsolatos vérbelégzést állapítottak meg, majd epilepszia kialakulását észlelték. A III.r. felperes értelmi fejlődése elmarad a kortársaitól, az egészségkárosodása maradandó.

A felperesek a keresetükben a III.r. felperes egészségkárosodására hivatkozással vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben. Arra hivatkoztak, hogy az I.r. felperes felvétele után elvégzett oxytocin terheléses teszt eredményét az alperes orvosa tévesen értékelte, negatív eredményt állapított meg, holott kellően gondos eljárás esetén a beszűkült oscillációt észlelnie kellett volna és a terhességet azonnal befejeznie. Ezt az alperes orvosa nem tette meg, és annak ellenére, hogy a magzat túlhordott volt, nem ellenőrizte megfelelően a terhességet. Elmaradt a folyamatos CTG regisztrátum - a CTG készülék csak 15 percenkénti adatot mutatott - pedig annak figyelemmel kísérése esetén nagyobb esély lett volna a magzat hypoxiás agyi károsodásának az elkerülésére. Az alperes orvosai megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdése szerinti követelményeket, ezért a kártérítési felelősségük a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az I.r. felperes szülésénél a szakmai protokoll előírásainak megfelelően jártak el az orvosai, minden vizsgálatot elvégeztek, és az I.r. felperes szülőszobára kerülésétől a III.r. felperes megszületéséig folyamatos volt a CTG vizsgálat, amelynek az adatait 15 percenként rögzítették. Azt nem vitatta, hogy a CTG papíralapú regisztrációja hiányzik, de előadta, hogy a készülék folyamatosan működött, és ha időközben szívhang eltérés lett volna, azt a szülésznők észlelhették. A szülés során azonban a magzat kóros állapotára semmi jel nem utalt, ezért ilyen jelet a regisztrátum sem mutathatna. A magzat születéskori oxigénhiányos állapota az idő előtti lepényleválás következménye lehet, az azonban előre nem látható és nem is védhető ki. A kártérítési felelősségének megállapítására ez alapul nem szolgálhat. A lepényleválás észlelése után pedig mindent megtett annak érdekében, hogy egészséges magzat szülessen. Az idő előtti lepényleválás tényén és annak következményén a papíralapú CTG regisztráció rendelkezésre állása sem változtathatna.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét a III.r. felperes születése során bekövetkezett egészségkárosodásával okozati összefüggésben a felpereseknek okozott vagyoni és nem vagyoni károkért. Indokolásának lényege szerint a III.r. felperes egészségkárosodása - és emiatt a felperesek kára - az alperes kórház alkalmazottai által levezetett szülés során következett be, ezért az alperesnek a kártérítési felelősség alóli mentesüléséhez azt kellett bizonyítania, hogy az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint járt el, ennek ellenére bekövetkezett a III.r. felperes egészségkárosodása. Az alperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A szülés teljes időtartama alatt papíralapú CTG regisztráció nem készült, a gép memóriájában tárolt adatok törlése miatt pedig ma már nem tárhatók fel azok az adatok, amelyeket a regisztrátum mutatott volna.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét. Indokolásában kiemelte a bizonyítási kötelezettség szabályának helyes alkalmazását, miszerint a felperesek bizonyították, hogy a károsodásuk az I.r. felperesnek az alperes kórházban történt szülése során következett be, mert a III.r. felperes oxigénhiányos állapotban született meg, ezért az alperesnek kellett kimentenie magát a kártérítési felelősség alól, de az nem járt eredménnyel. Az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt szakmai szabályok és irányelvek betartása még nem jelenti egyben azt is, hogy az orvos magatartása a tőle elvárható mércének is megfelelt. Az elvárhatóság átfogóbb, és túlmutat a szakmai szabályok betartásán, azt pedig az alperes nem bizonyította, hogy a III.r. felperes egészségkárosodásának elkerülése érdekében az elvárható gondossággal járt el. Ebben a körben utalt az orvosszakértő szakkonzulensének, dr.D.I-nak a meghallgatása során tett tanúvallomására. Az alperesnek a másodfokú eljárásban csatolt, az általa felkért szakértőtől származó szakvéleményt a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésére utalással figyelmen kívül hagyta. Rámutatott arra, hogy az I.r. felperes szülése folyamatosan regisztrált CTG megfigyelést igényelt volna, mert abból többletinformációk nyerhetők, és a magzat állapotára utaló apró figyelmeztető jelek jobban nyomon követhetők. A papíralapú CTG regisztrátum készítése nem kötelező ugyan, de mert az alperes nem a többletinformációt adó eljárást választotta, elzárta magát annak a bizonyításától, hogy az I.r. felperes szülése során a tőle elvárható gondossággal járt el és nem felelős a III.r. felperes egészségkárosodásáért.

A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása, illetőleg az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a bizonyítási kötelezettség [Pp. 3. § (3)-(5) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés] és a bizonyítékok értékelésének szabályát [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Ismét hangsúlyozta, hogy az I.r. felperes szülésének megindulását követően a III.r. felperes megszületéséig folyamatos volt a CTG ellenőrzés, amit a szülésznők és az orvosok tanúvallomása bizonyított. Az észlelőlap 15 percenként rögzítve tartalmazza a magzat szívműködésének frekvenciáját. A folyamatosan elvégzett vizsgálatok mind negatív eredménnyel zárultak, a hypoxia oka pedig a kitolási szak végén, 8 óra 45 perckor bekövetkezett lepényleválás volt. Ekkor császármetszés elvégzésére már nem volt lehetőség. Az ekkor észlelt szívhang eltérést követően 8 óra 50 perckor megszületett a III.r. felperes. Az időelőtti lepényleválás, illetőleg annak a valószínűsége előre nem diagnosztizálható. A papíralapú CTG regisztráció készítése pedig a szakmai protokoll szerint nem kötelező, a hiánya nem róható a terhére. Az I.r. felperes szülésének levezetése az elvárható gondosság követelményének mindenben megfelelt, a vétkes károkozása nem állapítható meg.