A Debreceni Ítélőtábla Pf.20723/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.723/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Budapesti 384. sz. Ügyvédi Iroda (1107 Budapest, Somfa köz 10. I/3., ügyintéző: Dr. Simon Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve, címe I. rendű, II.rendű felperes neve, címe II. rendű és III.rendű felperes neve, címe III. rendű felpereseknek - a Dr. Zeke Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Liszt F. u. 4., ügyintéző: Dr. Zeke László ügyvéd) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2009. szeptember 25-én meghozott 6.P.20.465/2006/69. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 70. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján - a 2010. június 10-én megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

közbenső ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek egyetemlegesen 106 250 (Egyszázhatezer-kettőszázötven) forint összevont első- másodfokú perköltséget.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. rendű felperes a III. rendű felperessel való terhességének 41. hetében, 2000. november 15-én került felvételre az alperes szülészeti- és nőgyógyászati osztályára, 1 hetes terminus túllépéssel. Az I. rendű felperesnél OTT-t (Oxytocin Terheléses Tesztet) végeztek, amelynek eredménye nem utalt a magzat oxigénhiányos állapotára. A szülés 2000. november 17-én kezdődött. November 18-án 8 óra 50 perckor született meg a III. rendű felperes spontán hüvelyi születésmóddal 3 500 gramm súllyal, Apgar 5/1 státuszban. Születése után hypotómiás apnoes volt. Maszkos oxigén adása mellett spontán légzése beindult. Nála később újszülöttkori asphyxiát (újszülöttkori fulladás) és szüléssel kapcsolatos vérbelégzést állapítottak meg. Epilepszia alakult ki, melynek következtében értelmi fejlődése jelentősen elmarad az életkora alapján elvárhatótól, a kialakult károsodása maradandó.

Az I. és II. rendű felperesek, mint a III. rendű felperes szülei az alperes kórház kártérítési felelősségének megállapítását, vagyoni- és nem vagyoni káraik megtérítésére kötelezését kérték állítva, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodása az alperes alkalmazottjának felróható, jogellenes magatartására visszavezethető okból következett be.

Keresetük tény- és jogalapjaként - a magánfelkérésükre dr. F. M. szülész-nőgyógyász igazságügyi orvosszakértő által adott orvosi szakvéleményre alapítottan - arra hivatkoztak, hogy az alperes kórház alkalmazottai "Az egészségügyről" szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 77. § (3) bekezdésében írt kötelezettségüket megszegve nem a tőlük elvárható legnagyobb gondossággal és körültekintéssel jártak el, amikor az I. rendű felperes szülése során a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotát nem észlelték; az I. rendű felperesnél 2000. november 15-én elvégzett OTT teszt eredményét tévesen negatívnak ítélték; az alperes I. rendű felperes szülésénél eljárt orvosa nem értékelte szakszerűen a CTG eredményt, ezért nem észlelte a magzati beszűkült oszcillációt, melynek következményeként a terhességet nem fejezte be. A kereset szerint felróható az alperesnek, hogy a szakma szabályaival és a szülészeti-nőgyógyászati protokollal ellentétesen a terminus túllépés és a túlhordás során - a keresetben részletezettek miatt - nem megfelelően ellenőrizte a terhességet. Mulasztásként értékelték azt is, hogy a szülés során csupán a CTG készülék 15 percenkénti felvillanása mutatta a magzati szívműködés gyakoriságát, amelynek számszerűsége normális volt ugyan, a számszerűség értékelhetősége azonban elmarad az időszakonkénti CTG regisztrátum értékelhetősége mögött. Az, hogy a szülésre veszélyeztetett terhességet követő terminus túllépés után, pozitív OTT szaltatórikus oszcillációt mutató CTG lelet birtokában került sor, az elvárható legnagyobb gondosság mellett megkívánta volna, hogy az I. rendű felperesnél a szülés során folyamatos CTG felvételt készítsenek, mert így nagyobb eséllyel lett volna elkerülhető a magzat hypoxiás agyi károsodásának kialakulása.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek perköltségében való marasztalását kérte.

Védekezése szerint az I. rendű felperes szülésének levezetése során az alkalmazottai az elvárható legnagyobb gondossággal jártak el. Az I. rendű felperesnél a szakmai protokoll által előírt - mind a kötelező, mind az ajánlott - vizsgálatokat elvégezték, semmilyen vizsgálat nem maradt el. Azt követően, hogy az I. rendű felperes szülőszobára került a III. rendű felperes megszületésének időpontjáig folyamatos CTG vizsgálatot végeztek - az alperesi intézménynél bevett protokollnak megfelelően - adatait 15 percenként rögzítve. A szülőszobán a magzati szívhang a CTG gép működése mellett kihangosítva folyamatosan hallható is volt, így a szívhang-eltérést a jelenlévő szülésznők már a hang alapján is nyomban észlelhették. Nem vitatta azt, hogy az alperesi intézménynél kialakult protokoll szerint a CTG papíralapú regisztrációja hiányzik, hangsúlyozta, hogy emiatt az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mivel a CTG készülék a szülés alatt folyamatosan működött, a szakszemélyzet azt folyamatosan figyelemmel kísérte, és az adatrögzítő lapon rögzítették is az észlelt adatokat, ami a magzat méhen belüli állapotára utalt. Az alperes gyakorlata megfelelt az egészségügyi intézményeknél jellemző gyakorlatnak, figyelemmel arra, hogy lehetetlen elvárás a kórházak számára több órán át tartó szülések teljes CTG regisztrátumának a nyomtatása és megőrzése. Hivatkozott arra is, hogy ha CTG regisztrátum rendelkezésre állna, az adott esetben az sem mutathatna olyan adatot, amely a magzat kóros állapotára utal. Ha lett volna ilyen jel, azt a szülésznők rögzítették volna az észlelőlapon. A magzat kóros állapotára utaló jel azonban nem volt. Az, hogy a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotban született, előre nem diagnosztizálható lepényleválás következménye, amelyért az alperest felelősség nem terheli. A lepényleválás észlelése után az alperes haladéktalanul és mindent megtett annak érdekében, hogy egészséges magzat szülessen. A papíralapú CTG regisztráció sem változtatna a lepényleválás tényén és annak következményén.

Az elsőfokú bíróság a kereset jogalapjáról közbenső ítélettel határozott és megállapította, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli a III. rendű felperes 2000. november 17-18-i születése során bekövetkezett egészségkárosodással okozati összefüggésben az I., a II. és a III. rendű felpereseknél előállt vagyoni- és nem vagyoni károkért.

Közbenső ítéletének indokolásában rögzítette; a perben a kereset jogalapja tekintetében a felpereseket terhelte annak a ténynek a bizonyítása, hogy a III. rendű felperes egészségkárosodása az alperes egészségügyi alkalmazottai által levezetett szülés során következett be - amit az elsőfokú bíróság bizonyítottnak talált, illetve ezt a tényt a perben az alperes sem tette vitatottá, részint pedig azért, mert a becsatolt egészségügyi dokumentumok, valamint a perben kirendelt Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézete által (Dr. D. I. egyetemi docens szakkonzultánsi közreműködésével) adott, kiegészített szakértői vélemény is azt alátámasztotta. Az alperest terhelte ugyanakkor a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a részéről eljárt egészségügyi alkalmazottak az ellátásban résztvevőktől elvárható legnagyobb gondossággal, valamint a szakma- és etikai szabályok, illetőleg irányelvek betartásával jártak el és a bekövetkezett egészség-károsodást erre tekintettel az alperesi alkalmazottak eljárásától független okok miatt következett be. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ezt az alperesnek a perben teljes körűen nem sikerült bizonyítania. A kereset alapjául hivatkozott alperesi eljárások a protokollnak ugyan megfeleltek, illetőleg a károsodás bekövetkezésével való okozati összefüggését a kiegészített orvosszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság teljességgel kizárta, az alperes sikeres kimentése hiányában megállapította az alperes alkalmazottainak magatartása és a III. rendű felperes károsodásának bekövetkezése között az okozati összefüggés fennálltát a következők szerint.