A Debreceni Ítélőtábla Bf.408/2010/8. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, ALJAS INDOKBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 29. §, 99. §, 166. §, 224. §, 244. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 168. §, 179. §, 331. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 381. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.408/2010/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2010. november hó 9. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2010. évi május hó 14. napján kihirdetett 4.Fk.115/2010/44. számú ítéletét helybenhagyja.

I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 15.940 (Tizenötezer-kilencszáznegyven) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokon eljárt megyei bíróság I.r. vádlottat a Btk. 166.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), c) f) i) pontjai szerint minősülő emberölés bűntettében és a Btk. 263/A.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek és halmazati büntetésül főbüntetésként életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Kimondta, hogy a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

Fk. II.r. és fk. III.r. vádlottakat az ellenük a Btk. 244.§ (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő bűnpártolás vétségének vádja alól felmentette.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről akként, hogy a felmentett vádlottakkal kapcsolatban felmerült 195.199 Ft bűnügyi költséget az állam viseli, míg a bűnösnek kimondott I.r. vádlottat 3.585.589 Ft megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az ügyész fk. II.r. és fk. III.r. vádlottak terhére jelentett be fellebbezést, felmentésük miatt, bűnpártolás vétségében történő bűnösségük megállapítását és velük szemben intézkedés alkalmazását kérte.

I.r. vádlottal szemben az ítéletet tudomásul vette.

I.r. vádlott enyhítés végett, a feltételes szabadságból kizáró rendelkezés mellőzése érdekében jelentett be jogorvoslatot, míg védője elsődlegesen téves minősítés, másodlagosan enyhítés érdekében.

A másodfokú eljárásban a meghatalmazott védő tárgyalás tartását indítványozta és két tanú meghallgatását kérte, akiknek nyilatkozatát csatolta. Az egyik tanú azt igazolja, hogy az elhalt sértettnek volt maroklőfegyvere és szemtanúja volt annak, miszerint a sértett oly módon adott nyomatékot a vádlott pénztartozásának rendezésére, hogy maroklőfegyverével belelőtt a vádlott előtt a földbe.

A másik nyilatkozat arról számol be, hogy kölcsönkért a sértettől 2 hónapos futamidőre 500.000 Ft-ot és 800.600 Ft-ot kellett volna visszafizetnie.

A védő e két tanú meghallgatását vagy nyilatkozataiknak okirati bizonyítékként való elfogadását kérte. További kérelme a vádlott újabb elmeorvos-szakértői vizsgálatának elrendelésére irányult, utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban ez az indítvány többször előterjesztésre került, melyet a megyei bíróság elutasított. Álláspontja szerint az ügyben számtalan jel utal arra, hogy a vádlottnak esetleges organikus agyi elváltozásai is vannak és személyiségszerkezete nem utal az általa elkövetett cselekmény megmagyarázható elkövetésére, különösen a második ölési cselekménnyel kapcsolatban.

Fk. II.r. és fk. III.r. vádlottak és védőik az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették.

A fellebbviteli főügyészség Bf.225/2010/1-I. számú átiratában a fiatalkorú II-III.r. vádlottak terhére bejelentett fellebbezést változatlan irányban, de részben módosítva tartotta fenn, míg a védelmi jogorvoslatokat nem találta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a bűnpártolás bűntettével kapcsolatos tényállása részben megalapozatlan, mivel a fiatalkorú vádlottak büntetőjogi felelősségét megalapozni alkalmas lényeges és meghatározó megállapítást elmulasztotta rögzíteni annak ellenére, hogy a történeti tényállást a vádlottak nyomozati és részben tárgyalási vallomásaira is alapította.

A tényállásban nem szerepel az a terhelti vallomásokban rögzített tény, hogy a halálos lövés I.r. vádlott közlése szerint dulakodás közben történt.

E körben a tényállás kiegészítendő az iratok tartalma alapján a II. és III.r. vádlott aktuális ténytudatát megalapozó azon megállapítással, hogy a fegyver I.r. vádlott és 1.sz. sértett dulakodása során sült el.

Ugyanakkor az ítélet 66. oldalán "s amikor már menekült volna..." indokolásbeli megállapítás iratellenessége okán mellőzendő.

Kiegészítést igényel az ítéleti tényállás a közös alibire vonatkozó megbeszéléssel is az ítélet 26. oldal 2. bekezdésében, amely jellemzi II-III.r. vádlottak szerepfelfogását.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a megbeszélés tartalma arra utal, hogy a vádlottak nem csupán számoltak a várható büntetőeljárással, de a hatósági intézkedések elkerülhetetlenségével is tisztában voltak.

Iratellenes továbbá a sértett mobiltelefonjának értékével kapcsolatos ítéleti megállapítás, amely az aggálytalannak tekinthető értékközlés alapján 50.000 Ft-ban megállapítható.

Mellőzendő az ítélet 27. oldalán a vádlottak bűncselekményhez viszonyulásának értékelése, valamint a sértett halálának a helyben élő családok egzisztenciális helyzetére történő kihatása is tekintettel arra, hogy nem része a történeti tényállásnak.

Fk. III.r. vádlott helyszíni kihallgatása gyanúsítotti minőségben a Be. 168.§ (1) bekezdés és Be. 179.§ rendelkezéseire figyelemmel a lényeges eljárásjogi hibára - nem vehető figyelembe.

A bűnpártolás bűncselekményével kapcsolatos ítéleti dogmatikai álláspont kifogástalan, azonban a hiányos ítéleti tényállásból a megyei bíróság téves következtetést vont le fk. II.r.és fk. III.r. vádlottak büntetőjogi felelősségének hiányára.

Az elsőfokú eljárásban az ügyész a II-III.r. vádlottak ellen emelt vádat csak a minősítés tekintetében módosította - a vádirati tényállás változatlansága mellett.