A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10128/2008/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 235. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1043/2006/12., Fővárosi Törvényszék Mf.632794/2007/3., *Kúria Mfv.10128/2008/3.* (BH 2009.4.121)

***********

Mfv.I.10.128/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth N. Mónika ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Palotás Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.1043/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.794/2007/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. június 4. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.794/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 40.000 /negyvenezer/ forint és 8.000 /nyolcezer/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.1043/2006/12. számú ítéletével megállapította, hogy az alperesi rendkívüli felmondás jogellenes, a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. A bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek elmaradt munkabér-különbözetet, tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítést, felmondási időre járó bért, végkielégítést, valamint perköltséget. A bíróság a felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. július 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2002. február 1-jétől pénzpiaci levelező munkakört töltött be.

A munkáltató 2006. január 12-ei rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy a munkavállaló 2005. december 28-án egyértelmű utasítást kapott egy külföldi betét kamatainak a betét külföldi tulajdonosa részére való átutalására és a betét tőke összegének további egy hónapra történő lekötésére. A felperes közel tíz éve ezen számlával minden esetben havonta hasonlóképpen járt el. Nagy gyakorlata alapján tisztában volt azzal, hogy a művelet fokozott figyelmet és körültekintést igényel, súlyos gondatlansággal eljárva azonban nem csupán a kamatokat, hanem a betét tőke összegét is "elutalta". A rendkívüli felmondás rögzítette, hogy a kötelezettségszegésre 2005. december 30-án derült fény, amikor az átutalt tőkeösszeg visszahívására már nem volt mód.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokául megjelölt kötelezettségszegést a munkavállaló elkövetéskori munkaköre, beosztása és szakismerete alapján kellett megítélni és figyelembe venni a munkaszervezetben betöltött helyét, munkakörén alapuló felelősségét is. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperesnek bár munkaköri kötelezettsége volt a banki művelet elvégzése, azonban az alperes volt az, aki a munkavégzés feltételeit nem megfelelően alakította ki, indokolatlanul mellőzte az ún. "négyszem elvének" érvényesülését, ezáltal maga teremtette meg annak a lehetőségét, hogy egy fokozott ritmusú munkavégzés mellett egyszeri gondatlanságból eredő figyelmetlenség folytán súlyos következmény álljon elő. A bíróság nem osztotta az alperes azon meggyőződését, hogy a felperes a banki művelet végzése során az egyébként nem vitásan munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.794/2007/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, az elmaradt munkabér-különbözet összegét leszállította és megállapította, hogy az eljárás illetékét az állam viseli, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.