A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40340/2013/6. számú határozata szerződés teljesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 12. §, 20. §] Bírók: Pálné dr. Mikola Júlia, Senyei György, Vuleta Csaba

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.42413/2012/8., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40340/2013/6.*, Kúria Gfv.30286/2013/12. (BH 2014.5.152)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.340/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Borbély-Bartis Katalin ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a dr. Csikós Csaba ügyvéd (alperesi képviselő címe) és a Dr. Balázs Péter Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerződés teljesítése iránt indított perében,

a Fővárosi Törvényszék 2013. április 11. napján kelt, 5.G.42.413/2012/8. számú ítélete ellen, az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán, a 2013. június 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes, az alperes, továbbá a N. Zrt. és a M. Kft. közötti megállapodás alapján a nevezett gazdálkodó szervezetek bankszámláit összevontan kezelték. Az ún. "cash-pool" fő-gyűjtőszámla tulajdonosa az alperes volt, a további szerződő felek - így az alperes - pool-tagok voltak a jogviszonyban.

A felperes, az alperes és a további pool-tagok a cash-pool jogviszonyt megszüntették, és 2011. január 31. napján - az alperes székhelyén - közös jegyzőkönyvet vettek fel, melyben - többek között - rögzítették, hogy a felperes egyenlege (követelése az alperestől) 446.991.640 forint. A társaságok, így a peres felek képviselői a jegyzőkönyvet azzal írták alá, hogy a részletesen kimutatott elszámolással egyetértenek, és a alperes neve (alperes) által kimutatott egyenlegek a saját könyvelési nyilvántartásaikkal megegyeznek.

Az alperes ellen 2011. május 28. napján a Fővárosi Bíróság (jelenleg: Fővárosi Törvényszék) előtt 21.Cspk.... számon csődeljárás indult.

A csődeljárás során a felperes 451.989.396 forint "tőke", továbbá 18.630.631 forint késedelmi kamatigényt jelentett be.

A csődeljárás során kijelölt vagyonfelügyelő (T. Zrt.) a bejelentett felperesi követelést nem biztosított, vitatott igényként vette nyilvántartásba, erről a felperest (a csődeljárás során hitelezőt) 2011. július 1. napján kelt levelében értesítette.

A felperes észrevétele alapján a vagyonfelügyelő 2011. július 20. napján tájékoztatta a felperest, mint hitelezőt arról, hogy a bejelentett igényét továbbra is vitatott követelésként tartja nyilván. Ezen levelében a vagyonfelügyelő - többek között - tájékoztatta a felperesi hitelezőt arról, hogy a vagyonfelügyelő döntése ellen a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül a csődeljárást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.

A felperes az igénybesorolással összefüggésben kifogást nem terjesztett elő.

A Fővárosi Törvényszék jóváhagyta a csődeljárás során felek között létrejött egyezséget, amely szerint a 0-500.000 forint közötti hitelezői igények 60 %-ban, az 500.001-1.000.000 forint közötti hitelezői igények 30 %-ban, az 1.000.001-2.000.000 forint közötti hitelező igények 20 %-ban, 2.000.001-5.000.000 forint közötti hitelezői igények 10 %-ban, 5.000.001-10.000.000 forint közötti igények 1 %-ban, míg a 10.000.001 forint feletti igények 0,1 % összegben nyernek kiegyenlítést.

A fenti csődegyezség a felperes bejelentett, nem biztosított, vitatott igényére nem terjedt ki.

A felperes - végső formában fenntartott - keresetében 451.989.396 forint és ezen összegnek 2011. február 2. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Hivatkozása szerint a felek a közös "cash-pool" rendszer működtetését követően, a rendszer megszűnése után a 2011. január 31-én kelt jegyzőkönyv szerint egymással elszámoltak, a jegyzőkönyvben az alperes a felperessel szembeni tartozását - annak jogalapját és összegszerűségét - elismerte.

A felperes a keresettel perbe vitt igényét a csődeljárás során az előírt törvényi határidőben bejelentette, így az igényérvényesítési joga fennmaradt, a tartalékképzés hiányára tekintettel azonban a megkötött csődegyezség kényszeregyezség formájában sem terjedt ki felperesre, következésképpen nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes által elismert követelését utóbb, a csődeljárást követően peres úton egészében érvényesítse.

Jogszabályi indokolásként a Cstv. 12. § (5) és 20. § (2) bekezdését hívta fel.

Az alperes ellenkérelme a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítására irányult. Kifejtett álláspontja szerint egyértelmű, hogy a felperes "szándékosan maradt távol" a csődeljárástól, a csődegyezség megkötésétől, azért, hogy a csődegyezséget követően követelését 100 %-os mértékben "be tudja hajtani" az alperesen. Nyilvánvalóan tudomással bírt a felperes arról, hogy amennyiben nem terjeszt elő kifogást a követelésének vagyonfelügyelő általi besorolásával és nyilvántartásával összefüggésben, úgy a csődegyezség nem fog reá kiterjedni. Ezen magatartása a Ptk. alapelveibe ütközik, így az alperes külön felhívta a Ptk. 1. § (1), 4. § (1), 5. § (1) és (2) bekezdéseit.

Kiemelte, hogy a felperes a polgári jog alapelveit megsértve rosszhiszeműen járt el, és saját felróható magatartására hivatkozva kívánt jogtalan előnyhöz jutni, nem csak az alperessel, hanem a többi hitelezővel szemben is, és jogát, jogait nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta, azaz joggyakorlása visszaélésszerű.

Felhívta ellenkérelmének alapjául a csődtörvény módosításáról szóló, 2009. évi LI. törvény általános indokolását.

Utalt a 2011. évi CXV. törvény indokolására, és hangsúlyozta, hogy a felperes eljárása, aki a csődeljárásból kimaradva, a sikeres csődegyezséget megkerülve kívánja igényét érvényesíteni, mindenképpen a Cstv. és a Ptk. rendelkezéseivel, céljaival és a jogalkotói szándékkal ellentétes.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 451.989.396 forintot és annak 2011. február 2. napjától a kifizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt mértékű kamatát, további 4.040.000 forint perköltséget.