A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21226/2014/11. számú határozata házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §] Bírók: Egriné dr. Salamon Emma, Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Örkényi László

F.-i Ítélőtábla

17.Pf.21.226/2014/11-II.

A F.-i Ítélőtábla a Dr. Nagy Gergely Tamás Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Nagy Gergely Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Wertán Balázs ügyvéd (fél címe 5) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, dr. Gombai Gabriella jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, dr. Wertán Balázs ügyvéd (fél címe 5) által képviselt III.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) III. rendű és III.rendű alperes nevené (I.rendű alperes címe) IV. rendű, a V.rendű alperes neve kincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága (fél címe 6) által képviselt V.rendű alperes neve V. rendű alperesek ellen házastársi vagyonközösség megosztása iránt indított perében a B. Törvényszék 2014. június 13. napján meghozott 11.P.24.236/2013/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A F.-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 57.625 (Ötvenhétezer-hatszázhuszonöt) forint másodfokú perköltséget, és az államnak külön felhívásra 184.405 (Száznyolcvannégyezer-négyszázöt) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság 11.P.24.236/2013/24. sorszámú ítéletével a felperes és az I. rendű alperes p.-i 1864/1 hrsz.-ú ingatlanon fennálló közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy a felperes 15/100 tulajdoni hányadát 104.552 forint megváltási ár ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta. Kötelezte a bíróság az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 60 napon belül 104.552 forintot. Megkereste a bíróság a Sz. Földhivatalt, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően a megváltási ár megfizetésének igazolásától függően a p.-i 1864/1 hrsz.-ú ingatlan tekintetében az I. rendű alperes tulajdonjogát a II/6. alatti 15/100 hányadra vonatkozóan jegyezze be a közös tulajdon megszüntetése címén. Kötelezte a bíróság az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 149.668 forint perköltséget. Megállapította, hogy a fennmaradó költségeiket a felek maguk viselik. Kötelezte továbbá a bíróság a felperest és az I. rendű alperest fejenként 146.650 forint le nem rótt illeték állam javára, külön felhívásra történő megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indoklásának a fellebbezés szempontjából releváns tényállási részében megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes 2003. szeptember 27. napján kötöttek házasságot, házassági életközösségük 2007 augusztusában mindenre kiterjedően megszakadt, házasságukat a Sz. Bíróság 2.P.20.744/2007/28. számú, 2008. szeptember 29. napján kelt és egyben jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.

A házassági életközösség alatt a felperes és az I. rendű alperes az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonát képező és a III., IV. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanra egy lakóházat építettek. Az építkezés finanszírozása érdekében a II. rendű alperes jogelődje a felperes és az I. rendű alperes részére 6.800.000 forint összegű kölcsönt folyósított.

A F.-i Ítélőtábla 2013. szeptember 24. napján kelt, 1.P.22.041/2012/4. számú részítéletével megállapította, hogy az ingatlan 15/100 tulajdoni illetőségét házastársi közös szerzés címén a felperes megszerezte. A részítélet a III., IV. rendű alperesek javára bejegyzett haszonélvezeti jogot nem érintette. A felek által felépített ingatlan forgalmi értéke az elsőfokú ítélet meghozatalakor 25.300.000 forint volt.

A 2004. május 30-án készült, adásvételi szerződésnek nevezett, kézzel írt és két tanú által aláírt okirat szerint ifjú B.M. eladott egy Romániában, Erdélyben található ingatlant az I. rendű alperesnek 300.000 forintért. A 300.000 forintot a felperes fizette ki ifjú B.M.nak. Az okiratot az I. rendű alperes nem írta alá, nem ismert, hogy az I. rendű alperes nevére a tulajdonjogot bejegyezték volna.

A felperes kereseti kérelmében a tulajdonjog megállapításán túl kérte, hogy a bíróság a kialakuló közös tulajdont szüntesse meg oly módon, hogy az I. rendű alperes váltsa magához az ő tulajdoni illetőségét 4.888.902 forintos megváltási áron. A II., III., IV. és V. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni.

Az I., III. és IV. rendű alperesek a kereset teljes elutasítását kérték, egyúttal viszontkeresetet is előterjesztettek 300.000 forint megtérítése iránt. A II. és V. rendű alperes érdemi nyilatkozatot a velük szembeni keresetre nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indoklásában megállapította, hogy az I., III. és IV. rendű alperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes által kért vagyonközösség megszüntetése során a III., IV. rendű alperes haszonélvezeti jogának értékét figyelembe kell venni. Erre tekintettel az Itv. 72. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján az ingatlan egészén belül 10.120.000 forint értéket képviselő telket terhelő haszonélvezeti jog értékét 2.024.000 forintban állapította meg. Az ingatlan egészének 25.300.000 forintos forgalmi értékéből ezt levonva, a felépítmény értéke 23.276.000 forintnak adódott.

Ebből levonta a felperes által elismert, a felperes és az I. rendű alperes közös kiskorú gyermeke lakhatásának biztosítása érdekében a lakáshasználati jog 10%-os ellenértékét, amely 2.327.600 forint.

Az ingatlant terhelő közös tartozás elszámolásának módjaként rögzítette, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor megállapítható forgalmi értékből a még fennálló hiteltartozást kell levonni és az így fennmaradó összeget kell a házastársak között tulajdoni hányadaik arányában megosztani. Megállapította, hogy 2014. június 4-én 6.185.990 forint volt a fennálló közös tartozás. Az életközösség megszűnésétől a közös tulajdon megszüntetéséig terjedő elszámolási időszakban a házastársak közös tartozására teljesített hiteltörlesztéseket a házastársak között el kell számolni. Az életközösség megszakadásától 2014 májusáig az I. rendű alperes összesen 3.599.079 forintot fizetett meg, amelynek ½ része, azaz 1.799.539 forint a felperest terheli.

Kifejtette, hogy téves az a felperesi álláspont, mely szerint az életközösség fennállása alatt fizetett törlesztőrészletek fele részét a felperes javára kellene elszámolni. Rögzítette, hogy a felperes maga vállalta az építményadó alperesek által megjelölt tulajdoni hányadával arányban álló részére való elszámolását, amely összeg 10.270 forint.

Az alperesek viszontkereseti igénye vonatkozásában megállapította, hogy a felperes a közös vagyonból úgy használta fel ezt a 300.000 forintos összeget a hivatkozott célra, hogy annak semmilyen ellentételezése nincs. A vagyontárgy tulajdonjogát az I. rendű alperes nem szerezte meg. Tekintettel arra, hogy ennek az összegnek az okirat szerint konkrét rendeltetése volt, nem minősül a közös vagyonból felélt vagyonnak, amelynek térítésére a felperes nem lenne kötelezhető.