BH 1992.7.465 A szerződésben részt nem vevő házastárs - az ingatlan-nyilvántartáson kívül - dologi hatállyal szerez tulajdonjogot [Csjt. 17. §].

F. J. I. r. örökhagyó és F. J.-né II. r. örökhagyó 1963-tól élettársakként éltek együtt, 1968. szeptember 26-án kötöttek házasságot, életközösségük az I. r. örökhagyó haláláig, 1976. április 26. napjáig fennállott. Az I. r. örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg, egyetlen törvényes örököse gyermeke, a felperes volt. Az I. r. örökhagyó halála után a felperes hagyatéki eljárás lefolytatását kérte. A II. r. örökhagyó 1987. április 10-én hunyt el, az 1987. április 7. napján kelt szabályszerű írásbeli magánvégrendeletével ingó és ingatlan vagyona egyedüli örököséül az alperest nevezte meg.

A felperes a II. r. örökhagyó halála után kérte a hagyatéki eljárás lefolytatását az I. r. örökhagyó vonatkozásában is, így a közjegyző az I. r. és II. r. örökhagyók hagyatéki ügyét egyesítette, az öröklési rend megállapítása mellett azonban a felperesnek az I. r. örökhagyó hagyatékára - a házastársi közös vagyoni igény érvényesítése érdekében indítandó per jogerős elbírálásáig - az eljárást függőben tartotta.

A perbeli hagyatékhoz tartozott az ingatlan-nyilvántartás szerint a II. r. örökhagyó nevén álló házas ingatlan, amelyet a II. r. örökhagyó által 1980-ban felvett 67 000 forint összegű kölcsön fejében bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom terhelt, továbbá az ingóságok, amelyeknek összértéket a felek által később összeállított leltár 161 500 forintban rögzítette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. örökhagyó élettársi, illetve házastársi közös szerzés címén az ingatlan 1/2 részén tulajdonjogot szerzett, ehhez képest kérte a közös tulajdon megszüntetését az alperes magához váltása útján. Az ingóságokból természetbeni megosztás mellőzésével 107 000 forint ellenértéket követelt, mivel azokat a II. r. örökhagyó halála óta kizárólag az alperes használta.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, elsődlegesen azon a jogcímen, hogy mind az ingóságok, mind az ingatlan, utóbbi az ingatlan-nyilvántartás adataival egyezően a II. r. örökhagyó különvagyona volt, másodlagosan hivatkozott a II. r. örökhagyó és a felperes által aláírt, 1969. szeptember 24-én kelt magánokiratra, mely szerint a felperes 15 000 forint ellenében az ingatlanból az I. r. örökhagyó után őt megillető minden igényéről lemondott. Az ingóságokról az alperes ugyancsak azt állította, hogy az a II. r. örökhagyó különvagyonához tartoztak.

Az elsőfokú bíróság az ügyben igen széles körű és körültekintő bizonyítást folytatott le, tanukat hallgatott ki, és a mintegy 20 évvel korábbi eseményekre, továbbá az ingatlan eredeti állapotára és későbbi igen jelentős ráépítéssel történt bővítésére, valamint a forgalmi értékre nézve ingatlanforgalmi szakértőt vont be, és igazságügyi tárgyszakértőt is kirendelt. Az így rendelkezésre álló adatok birtokában az I. és II. r. örökhagyók életközösségének kezdő időpontját 1963-ban látta megállapíthatónak, és a közös vagyoni védelemmel szembeni alperesi védekezést elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlanban a II. r. örökhagyó csak 1980 után végzett különvagyon keletkeztető beruházásokat, amelyeknek eredményeként az I. r. örökhagyó 17/40, az II. r. örökhagyó pedig 23/40 részben szerzett tulajdonjogot a perbeli ingatlanon. Konkrét adatok hiányában a felek nyilatkozatait is értékelve az örökhagyók 13 évi együttélése és közös gazdálkodása alapján a hagyatékhoz tartozó ingóságok 65%-át a közös vagyonhoz, 35%-át pedig a II. r. örökhagyó különvagyonához tartozónak ítélte meg.

Ehhez képest ítéletével a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni illetőséget az ingatlan-nyilvántartás adataiból eltérően 17/40 részben az I. r. örökhagyó, 23/40 részben a II. r. örökhagyó tulajdonaként állapította meg, a közös vagyoni ingók értékét 121 810 forint, a II. r. örökhagyó különvagyoni ingóinak az értékét pedig 65 950 forintban határozta meg, az ezen túlmenő felperesi keresetet elutasította. Az alperest a perértékhez igazodva 76 880 forint perköltség megfizetésében marasztalta, míg a felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt illetékből a felperest 66 550 forint, az alperest 38 250 forint állam javára történő megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy az örökhagyók a házasság megkötéséig nem állottak élettársi kapcsolatban, és hogy az örökhagyók első közös lakása a II. r. örökhagyó nevén nyilvántartott, XI., Kővirág sor 81. szám alatti ingatlan a II. r. örökhagyó kizárólagos tulajdona volt. Az életjáradéki szerződést ugyancsak a II. r. örökhagyó kötötte özv. S. A.- néval, és az ebből eredő kötelezettségeket, valamint a későbbi értéknövelő beruházásokat a II. r. örökhagyó által elidegenített Kővirág sor 81. szám alatti ingatlan 70 000 forintos eladási árából fedezték, az ezzel ellentétes felperesi előadást a felperes eredményesen nem bizonyította. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az 1969-ben a II. r. örökhagyóval megkötött megállapodás alapján az I. r. örökhagyó után valamennyi igényéről lemondott, amit bizonyít, hogy a felperes az I. r. örökhagyó halála után hagyatéki igényt nem érvényesített. Kifogásolta a perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt, és bizonyítást ajánlott fel arra, hogy a II. r. örökhagyó a szülei révén igen jómódú volt, így különvagyoni szerzéseit ez a körülmény valószínűsíti.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

Az alperes fellebbezése teljes egészében alaptalan.

Az örökhagyók 1963-tól fennállott élettársi kapcsolatát megnyugtató módón igazolja az a tény, hogy a II. r. örökhagyó, aki az I. r. örökhagyó és annak volt házastársa közös lakásában albérlőként lakott, 1963-ban az I. r. örökhagyóval együtt és egy időben költözött el, majd az I. r. örökhagyó házasságát a bíróság felbontotta. Az a körülmény, hogy az örökhagyók a lakáshelyzetüket a Kővirág sor 81. szám alatti ingatlan megszerzésével az elköltözés után együtt oldották meg, egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy élettársi együttélésük megvalósult.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Jogkódex ikon

Jogkódex

Az igényeinek megfelelő Jogkódex előfizetés kiválasztása

A legfrissebb szakcikkek eléréséhez a Szakcikk Adatbázis Plusz előfizetés szükséges

Meglévő Jogkódex előfizetés bővítése szükséges.

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!