3112/2012. (VII. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.553/2011/1. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók 2011. december 21-én alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 48. §-a alapján. Már ebben az indítványukban a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.553/2011/1. számú és a Csongrád Megyei Bíróság 1 .P.20.371/2011/1 2. számú végzése alkotmányellenességének, illetve alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Egyúttal a megsemmisíteni kért határozatok előzményeként lefolytatott eljárásokban született más határozatok (összesen nyolc határozat: három ítélet és öt végzés) megsemmisítését is kezdeményezték.

[2] Az elsődlegesen megsemmisíteni kért határozatokban az elsőfokú bíróság az indítványozók mint felperesek perújítási kérelmét elkésettség miatt elutasította, az indítványozók fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság pedig ezt helybenhagyta.

[3] Az indítványozók álláspontja szerint az ügyükben eljáró hivatalok mulasztása, illetve az eljáró bíróságok belső hibás joggyakorlatából következően született, egymásnak ellentmondó ítéletekkel, valamint az eljárások elhúzódása miatt sérült az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joguk, illetve jogorvoslathoz való joguk. Eredeti indítványukban is hivatkoztak már az Alaptörvény, valamint az Alaptörvény átmeneti rendelkezései egyes cikkeire.

[4] Az Alkotmánybíróság 2012. január 18-án kelt hiánypótlási felhívása alapján az indítványozók alkotmányjogi panaszukat kiegészítették. Ehhez csatolták a jogi képviselőjüknek adott szabályszerű meghatalmazást. Tartalmában a kiegészítés a kifogásolt döntéseknek a perköltségről rendelkező részével összefüggő jogszabálysértésre alapított érvelést tartalmazott. A főtitkár ezért - 30 napos határidőt tűzve - hiánypótlásra hívta fel az indítványozókat arra tekintettel, hogy az indítvány nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 52. § (1) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek. A felhívást 2012. április 6. napján kézbesítették a jogi képviselőnek.

[5] 2012. május 8-án a fenti főtitkári felhívás alapján az indítványozóktól újabb kiegészítés érkezett. Ebben megjelölték, hogy eredeti indítványukat az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszként kívánják fenntartani a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.553/2011/1. számú végzése vonatkozásában, illetve kérték a Csongrád Megyei Bíróság elsőfokú végzésének, illetve a többi nyolc határozatnak a megsemmisítését is. Az Alaptörvény XXIV., XXV. cikkére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, illetve 25. és 28. cikkére hivatkozva kifejtették, hogy az Alaptörvényben biztosított jogaik azért sérültek, mert a sok évig elhúzódó eljárásban született hibás döntések folytán a bíróságok nem tudtak ésszerű határidőn belül igazságot szolgáltatni a számukra. Kiemelték, hogy nem csak az egyes bírói döntések, hanem a bírói döntések eredményeként előállt helyzet is alaptörvény-ellenes. Álláspontjuk szerint a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) ítélkezési gyakorlatának az eljáró bíróságok által történő figyelmen kívül hagyása alkotmányos alapjogaik sérelmét idézte elő. Emellett súlyos eljárási szabálysértésekre is sor került amiatt, hogy a bíróságok az indítványozókat olyan perköltségek megfizetésére is kötelezte, amelyek tekintetében ők pernyertesnek bizonyultak, illetve olyan alperesekkel szemben, akikkel szemben nem is terjesztettek elő keresetet.

[6] Hivatkoztak az emberi jogok és alapvetető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménynek és Első jegyzőkönyvének sérelmére is.

[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörben vizsgálnia kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] Az indítványozók eredeti indítványukat a régi Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panaszként nyújtották be. E törvényhely (1) bekezdése arra adott lehetőséget, hogy Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal forduljon az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A régi Abtv. alapján tehát arra volt lehetőség, hogy a panaszos a konkrét ügyben alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatát és megsemmisítését, illetve a régi Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján alkalmazhatóságának kizárását kérje. Az Alkotmánybíróságnak azonban nem volt hatásköre a bírói döntések alkotmányosságának vizsgálatára, illetőleg megsemmisítésére. Ezt a hatáskört a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdésének b) pontja teremtette meg, melynek részletszabályait az Abtv., elődlegesen is annak 27. §-a tartalmazza. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz elbírálására tehát - annak benyújtásakor - nem volt hatásköre.

[9] Az átmeneti rendelkezések körében az Abtv. 73. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő, a 71-72. §-ban nem szabályozott további ügyekben az Alkotmánybíróság eljárását e törvény rendelkezései szerint le kell folytatni, ha az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága e törvény rendelkezései alapján fennáll. A 74. § értelmében pedig a 26-27. §-ban meghatározott alkotmányjogi panasz eljárás az Abtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárások tekintetében is kezdeményezhető. Az Alkotmánybíróság a IV/247/2012. számú ügyben hozott végzésben kifejtette, hogy "az Abtv. 74. §-ából is - mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését- egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni a valódi alkotmányjogi panasz lehetőségét."

[10] A fentiekre tekintettel a panaszosok 2012. május 8-án benyújtott beadványa tekinthető olyan indítványnak, mely az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak minősíthető. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül terjeszthető elő. Ez alapján azonban az alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan elkésett. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1/201 2. (I. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 30. § (2) bekezdésének d) pontja alapján visszautasította.

[11] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a panaszt azért sem lehetett volna érdemben elbírálni, mert a főtitkári felhívásra benyújtott indítvány-kiegészítés elkésetten érkezett az Alkotmánybíróságra. Az Ügyrend 50. § (1) bekezdése szerint ugyanis a határidőhöz kötött eljárási cselekmény esetén a beadványnak és egyéb iratnak a határidő utolsó napjáig a beadvány és egyéb irat érkeztetésére az Abtv. alapján jogosult szervhez be kell érkeznie.

Budapest, 2012. július 9.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1556/2012.