3059/2016. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Bajai Járásbíróság 16.B.470/2014/3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.114/2015/5. számú végzése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 219. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (4) bekezdés d) pontja, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 1-2. pontjai, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § 1-2. pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó (Szima Judit mint a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkára) jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Bajai Járásbíróság 16.B.470/2014/3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.114/2015/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján a támadott döntések felülvizsgálatára irányuló eljárásban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 219. §-a, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (4) bekezdés d) pontja, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 1-2. pontjai, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3. § 1-2. pontjai Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is folytassa le.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege, hogy a szakszervezet egyik munkavállalója, miután munkaviszonya rendkívüli felmondással megszűnt, feljelentést tett a szakszervezet és annak főtitkára ellen. Az eljárás során a hatóságoknak több, a szakszervezettel és azok munkavállalóival kapcsolatos dokumentumot (banki bizonylatot, kiküldetési rendelvényt, útnyilvántartást, elszámolást) adott át. Az indítványozó ezt követően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző visszaélés személyes adattal vétsége, 276. § szerinti magánokirat hamisítás vétsége és 277. § (2) bekezdésébe ütköző visszaélés magánokirattal vétsége miatt korábbi munkavállalóját feljelentette. A Kaposvári Rendőrkapitányság bűncselekmény hiánya miatt a nyomozást megszüntette. A határozat ellen az indítványozó panasszal élt, melyet a Kaposvári Járási Ügyészség elutasított. A Bajai Járásbíróság az indítványozónak a régi Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző visszaélés személyes adattal vétsége miatt benyújtott vádindítványa alapján indult pótmagánvádas eljárást a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján (a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény) megszüntette. A Kecskeméti Törvényszék az elsőfokú bíróság végzésének indokolását azzal hagyta helyben, hogy a szakszervezet pótmagánvádló pótmagánvád-indítványát tekintette elutasítottnak a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja alapján (a szakszervet a vádindítvány benyújtására nem jogosult).
[3] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az első fokon eljáró bíróság helyesen állapította meg, hogy a vád tárgyává tett személyes adattal visszaélés vétségének sértettje kizárólag természetes személy lehet. Jelen esetben viszont pótmagánvádlóként a szakszervezet mint jogi személy lépett fel, mely szerv sérelmére a vád tárgyává tett bűncselekmény nem valósítható meg. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen indokolta meg, hogy a pótmagánvádló pótmagánvád-indítványa nem felel meg a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontjában írt követelménynek, vagyis, hogy a szakszervezet a vádindítvány benyújtására nem jogosult. Hozzátette, hogy igaz, hogy az elsőfokú bíróság szövegszerűen a büntetőeljárást szüntette meg olyan jogszabályhely alapján, mely az eljárás jelen szakában nem alkalmazható, valójában a pótmagánvád-indítványt utasította el. A másodfokú bíróság ugyanakkor mellőzte az elsőfokú végzés indokolásából a más bűncselekményekre (magánokirat hamisítás vétsége, visszaélés magánokirattal vétsége) vonatkozó utalást, mivel azok a jelen ügyben nem vizsgálhatóak, ugyanis a vádindítvány a visszaélés személyes adattal vétsége tényálláson kívül más, a régi Btk. szerinti bűncselekményekre vonatkozó vádat nem tartalmazott.
[4] Ezt követően az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott bírósági döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az Alaptörvény I. cikkét, II. cikkét, XV. cikk (1)-(2) bekezdéseit, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését és az Alaptörvény 28. cikkét. Az indítványozó ezen kívül az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az új Btk. 219. §-a, a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontja, az Avtv. 2. § 1-2. pontjai és az Infotv. 3. § 1-2. pontjai Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát. Az indítványozó a főtitkárság hiánypótlásra történő felhívását követően indítványát kiegészítette.
[5] Az indítványozó szerint, mivel a szakszervezet pénzügyi beszámolói, mérlegei természetes személyekre vonatkozóan is tartalmaznak adatokat, ezért ő mint adatkezelő a személyes adattal visszaélés bűncselekményének a sértettje, és így pótmagánvádlói vádindítvány benyújtására jogosult. Álláspontja szerint ugyanis a bűncselekmény jogi tárgya a személyes adatok biztonságos kezeléséhez, őrzéséhez fűződő jog. Az indítványozó szerint továbbá az elsőfokú bíróság nem törvényesen zárta le az eljárást, mivel a vádindítványt nem elutasította, hanem megszüntette. A támadott bírósági döntések ezért sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, vagyis a törvény előtti egyenlőség elvét.
[6] Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joga is, mert az eljáró hatóságok nem kellő alapossággal folytatták le a nyomozást, ugyanis a személyes adattal visszaélés vétségének elkövetése mellett más bűncselekmény, így a magánokirattal visszaélés vétsége, a magántitok megsértésének vétsége és a magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette is megvalósult. Kifogásolta, hogy a Kaposvári Járási Ügyészség határozata a pótmagánvád benyújtásának lehetőségét csak a személyes adattal visszaélés vétsége miatt állapította meg, a többi bűncselekmény tárgyában nem tartalmazott rendelkezést. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem adtak lehetőséget a vád módosítására.
[7] Az indítványozó szerint mivel a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontja a pótmagánvád alapján folytatott eljárásban kizárja a felülvizsgálatot, ezért jogorvoslathoz való joga sérült. Kifogásolta továbbá, hogy mivel az Avtv. és az Infotv. alapján személyes adata csak természetes személynek lehet, ezért a szakszervezet kiesett az új Btk. 219. §-ában szabályozott személyes adattal visszaélés bűncselekményének a védelmi köréből.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz határidőn belül került benyújtásra, azonban az nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek.
[9] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezés vonatkozásában elsődlegesen az Abtv. 27. §-át jelölte meg, de az Abtv. 28. §-ában foglaltakra utalva az Abtv. 26. § (1) bekezdésre is hivatkozott. Ez utóbbi kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok a Btk. 219. §-át, a Be. 416. § (4) bekezdés d) pontját és az Infotv. 3. § 1-2. pontjait az alkotmányjogi panasszal támadott döntéseikben nem alkalmazták. Az indítvány továbbá az Avtv. 2. § 1-2. pontjaival összefüggésben nem tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelő, alkotmányjogilag értékelhető indokolást. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezen indítványi elemeknek a vizsgálatát visszautasította.
[10] 2.2. Az indítvány további részei tekintetében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján folytatta le eljárását.
[11] Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozó a támadott döntésekkel összefüggésben az Alaptörvény II. cikke, XV. cikk (2) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében nem terjesztett elő alkotmányjogilag értékelhető indokolást Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]) - lehet alapítani. A panaszos sérelme viszont nem tartozik a fentiek szerint megjelölt kivételes esetek körébe. Az Alaptörvény I. cikke, 28. cikke pedig nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Így e panaszelemek befogadására - a törvényi feltételek hiányában - nincs lehetőség.
[12] A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során a testület különösen az Abtv. 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket vizsgálja.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett szervezet nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.
[14] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, így az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági végzések között a jelen ügyben nincs összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya (3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]).
[15] Az Abtv. 29. §-a alapján továbbá az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, így tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó a törvény előtti egyenlőség sérelme kapcsán alapvetően a bírói jogértelmezést kifogásolta és nem adott elő olyan, alkotmányjogi szempontból értékelhető érvelést, valamint a bírói döntés érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, ami a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alaptörvénnyel való összhangját megkérdőjelezhetővé tette volna. A jogorvoslathoz való jog tekintetében továbbá az indítványozó azt sérelmezte, hogy nem volt lehetősége - annak kizártsága miatt - felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Kúriához. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a felülvizsgálat, mint rendkívüli perorvoslat kívül esik a jogorvoslathoz való jog védelmi körén (3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [42]). E vonatkozásban ezért a jogorvoslathoz való jog sérelme alappal nem vethető fel.
[16] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2016. március 7.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2020/2015.