Polgári eljárásjog I-IV. - régi Pp. - Kommentár a gyakorlat számára, lezárva: 2011. november 1.

A Pp. magyarázatának 2012-től aktuális változata a Polgári eljárásjog I-IV. - Kommentár a gyakorlat számára, 2012-2013 cím alatt tekinthető meg.

Kiadással kapcsolatos információk

Szerzők:

A/

Gáspárdy László I. fej.

Harsági Viktória I. fej. a 17. pótlapotól

Kőrös András II-III. fej.

Besenyeiné Varga Katalin IV. fej.

Kaszainé Mezey Katalin V. fej., az 5. pótlaptól a II-III. fej. kiegészítése is

Havasi Péter VI. fej.

Köles Tibor VII. fej., a 31. pótlaptól Havasi Péter

B/

Kazay László VIII. fej. a 32. pótlapig

Köles Tibor IX. fej., a 31. pótlaptól Havasi Péter

Kengyel Miklós X. fej. a 32. pótlapig

Kaszayné Mezey Katalin XI. fej.

C/

Bajory Pál XII-XIII. fej.

Kőrös András XII-XIII. fej. kiegészítése a 4. pótlaptól

Szőke Irén XIV. fej.

D/

Kaszainé Mezey Katalin XXIII/A. fejezet, XXIV. fejezet

Kőrös András XV. és XVII. fej.

Szabó Imre XVI. és XVIII. fej.

Harsági Viktória XIX. fej.

Petrik Ferenc XX., XXII/A., XXIII. és XXIV. fej. 1. p.

Kovács László XXI. és XXV. fej. 4. p.

Radnay József XXII. fej.

Kozma György XXV. fej. 2-3. p.

Gellért György XXV/A. fej., a 31. pótlaptól Murányi Katalin

E/

Kaszainé Mezey Katalin XXVI. fej.

Kőrös András XXVII-XVIII-XXIX. és XXXI. fej.

Sőth Lászlóné XXX. fej.

Gabányi Józsefné XXXII. fej.

Kozma György XXXIII. és XXXV. fej.

Kovács László XXXIV. fej.

Berkesné Dancs Mária XXXVI. fej.

Török Judit XXXVI. fej. a 20. pótlaptól

Petrik Ferenc XXXIII/A. fej. a 27. pótlaptól

F/

Osztovits András XXXVIII. fej. és XXXIX. fej.

Horváth E. Irisz XL. fej.

Szerkesztő/lektor:

Dr. Petrik Ferenc

A 33. pótlap kézirata lezárva: 2011. november 1.

Copyright

© Bajory Pál 2010

© Dr. Berkesné Dancs Mária, 2010

© Besenyeiné dr. Varga Katalin, 2011

© Dr. Gabányi Józsefné, 2011

© Dr. Gellért György, 2011

© Dr. Harsági Viktória, 2011

© Dr. Havasi Péter, 2011

© Dr. Horváth E. Irisz, 2011

© Kaszainé dr. Mezey Katalin, 2011

© Dr. Kazay László, 2011

© Dr. Kovács László, 2011

© Dr. Kozma György, 2011

© Dr. Köles Tibor, 2011

© Dr. Kőrös András, 2011

© Dr. Murányi Katalin, 2011

© Dr. Osztovits András, 2011

© Dr. Petrik Ferenc, 2011

© Dr. Radnay József, 2011

© Dr. Sőth Lászlóné, 2011

© Dr. Szabó Imre, 2011

© Dr. Szőke Irén, 2011

© Dr. Török Judit, 2011

Budapest, 2011

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest kiadása

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója

ISBN 963 8213 08 6

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet Alapvető elvek

1. Általános bevezetés

A Pp. Első részének "Általános rendelkezések"-et viselő első címe után az I. fejezet címe áll: "Alapvető elvek". Az óvatos törvényhozói szóhasználat, amely révén a törvényhozó elhatárolja magát azon elméleti teljesítmény részleges elmaradásának számonkérhetőségétől, hogy melyek is a polgári perjog, illetve a polgári eljárásjog alapelvei, lehetővé teszi, hogy a nyitófejezet részben pragmatikus tartalommal telítődjék.

A törvény ezen I. fejezetében deklarált alapelveknek "A bíróság feladatai a polgári perben" címszó alá sűrítése bizonyos tekintetben elhibázott, hiszen e szabályok nemcsak a bíróságra nézve állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket, hanem egyes esetekben a felek, valamint képviselőik tekintetében is. (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest 2005. 77. o.) Az alábbi idézet szemléletesen mutat rá a polgári eljárásjogra hatással bíró alapelvek jogforrási fellelhetőségének sokirányúságára, valamint egyes esetekben annak hiányára: "[...] az alapvető elvek részben írottak vagy kikövetkeztethetők jogszabályainkból, néha magából az Alkotmányból is, részben azonban íratlan szabályai a polgári eljárásjognak, de az utóbbiak sem hanyagolhatók el, gyakran fontosabbak, mint az írottak." (Farkas József: Az eljárásjog néhány alapvető elve és a polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása. Jogtudományi Közlöny 1985/10. 558-559. o.)

A polgári eljárásjog (s ezen belül a polgári perjog) alapelveinek hivatalosan sosem katalogizálható együtteséből bizonyos alapelvek tehát részben kívülrekednek a Pp.-n (pl. az igazságszolgáltatás kizárólag bíróságok útján, a bíróság előtti egyenlőség), míg mások (pl. a szóbeliség, a közvetlenség) a Pp.-nek nem az I. fejezetében, hanem más helyein konkretizálódnak.

A jogirodalom nemcsak az alapelvek rendszerezése, de a nekik tulajdonított szerep tekintetében is megosztottnak látszik. Németh János-Névai László nyomán - azt vallja, hogy "a magyar polgári peres és nemperes eljárásban érvényesülő alapelvek - tekintettel arra, hogy közülük nagyon sokat az Alkotmány, a Bsz., vagy más nemzetközi egyezményt kihirdető törvény (törvényerejű rendelet) fogalmaz meg és rendel alkalmazni - normatív jellegűek." Ez a normatív jelleg szerinte a jogalkotásban úgy mutatkozik meg, hogy a hatályos szabályozásnak tükröznie kell az alapelveket, a jövőbeni szabályozás számára pedig útmutatásul szolgálhatnak. A jogalkalmazás tekintetében a jogértelmező-hézagkitöltő szerepet hangsúlyozza. (Németh János: Alapvető elvek. In. Németh János (szerk.): A Polgári perrendtartás magyarázata. I. kötet. KJK, Budapest 1999. 24. o., Névai László: Alapvető elvek. In. Szilbereky Jenő / Névai László (szerk.): A Polgári perrendtartás magyarázata. Első kötet. KJK Budapest 1976. 54. o.)

Gáspárdy László arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogforrási eredetüktől és érvényességi tartományuktól, ezek kiterjedésétől függetlenül az alapelvek - adott tételes jogi bázison - a jogszabályok értelmezését és alkalmazását segítik, elsősorban akkor, ha a tételes norma a jogalkalmazó szerv (a Pp. esetében a bíróság) számára részleges vagy teljes cselekvési szabadságot enged, illetve akkor, ha jogértelmezési vagy jogalkalmazási határesettel állunk szemben. A Legfelsőbb Bíróság több évtizedes joggyakorlatának elemzéséből az a következtetés vonható le, hogy a Pp. értelmezése, illetve alkalmazása során az alapelvekre való hivatkozás alárendelt szerepet játszott.

Kengyel Miklós az alapelvek örökérvényűségét kérdőjelezte meg, az állandóságot szerinte az alapelvekben "megragadható eljárásjogi probléma" jelenti. Ennélfogva "a jogtudomány által kimunkált alapelvek csak akkor rendelkeznek normativitással, ha egybeesnek a törvényhozó által megfogalmazott általános rendelkezésekkel vagy a törvény élén demonstratív módon elhelyezett ,alapvető elvekkel'." (Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. Magyar Jog 1996/5. 278. o.)

Novák István az alapelvek legfőbb közös vonásait a következőkben látja: "[...] feladatuk, hogy megadják és félreérthetetlen módon kialakítsák a szóban forgó tudományág jellemző vonásait. Akár kifejezetten, tehát összefoglaló jelleggel kifejtve, akár pedig úgy, hogy az alapelvek a disciplina tudományos tételeiben, elfogadott igazságaiban és normáiban tükröződjék. Mindkét esetben mindig úgy, hogy az elfogadott alapelvek jellegzetesen reprezentálják mindazt, ami a tudományág tárgyát, tartalmát, módszereit és meghirdetett tételes igazságait jellemzi. [...] az alapelvek tudományágon belüli érvényesülése szükségképpen általános, de nem egyenletes. [...] a disciplina teljes egészében, minden részletében hatnak és érvényesek. Ám elosztásuk nem azonos intenzitású, mert mondanivalóik és hatásuk a tudomány egy-egy területén nyomatékosabban, ismét más területén kisebb súllyal - nem egyszer alig, vagy csak közvetetten kimutathatólag - jelentkeznek. Előbbi esetben ott, ahol azt a tudományág tételeinek jobb és hathatósabb kifejtése szükségképpen megkívánja, utóbbi esetben ott, ahol erre - az adott viszonyok között - nincs, vagy csak minimális mértékben van szükség." Kétségbe vonva az alapelvek változatlanságát tagadja azoknak a jövőbeni jogalkotásra gyakorolt normatív hatását. (Novák István: Polgári eljárásjogunk alapelveinek jövője. Magyar Jog 1994/9. 551-553. o.)

Aki ma a Pp.-t megismerni, értelmezni, illetve alkalmazni óhajtja, nem felejtheti, hogy annak ma hatályos szövege - mely mintegy frontális vonalban helyezkedik el - számos, a legkülönfélébb idősíkokban létrejött normákat tartalmazza. A szöveg egy része még az 1911. évi I. törvényből (másként: "régi Pp.", vagy "Plósz-törvény") ered, s a Pp. 1953. január 1-jén megvolt szövegének mintegy felét a tíz novelláris és a számos egyéb kisebb-nagyobb módosítás váltotta fel. Ily módon sem eszmei, sem nyelvi szempontból a Pp. ma hatályos szövege igazán homogénnak nem tekinthető.

A Pp. VIII. Novellájaként számontartott 1999. évi CX. törvény által módosított Pp. 1. § világosabbá teszi, hogy mind a Pp. egészének, valamint az egyes rendelkezéseinek alkalmazása során az alapelvek érvényre juttatása a fő célkitűzések közé sorolandó. "Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa." [Pp. 1. §] Az alapelveknek jelentőségét erősíti a jogértelmezés tekintetében a Pp. 2. § (4) bekezdése kimondva, hogy a bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az I. fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti.

2. A törvény célja

[a Pp. 1. §-ához]

Elöljáróban mindenesetre hangsúlyozandó, hogy a "törvény célja" mint megjelölés használata főként a szocialista polgári perrendtartások, illetve polgári eljárásjogi kódexek sajátja. A polgári demokratikus államokban megalkotott hasonló törvényművek effajta megjelölést nem alkalmaznak. Ezen törvényművek élén sem a célmegjelölés, sem az alapelvi regiszter nem olvasható. Ritkán előfordul, hogy a jogalkotó a törvénymű elején irányt mutat annak értelmezésére és alkalmazására.