A Munka Törvénykönyvének magyarázata (HVG-ORAC, 536 B/5 oldal, 2014)

Kiadással kapcsolatos információk

Második, hatályosított kiadás

Szerkesztette:

Kardkovács Kolos

© dr. Kozma Anna, 2014

© dr. Lőrincz György, 2014

© dr. Pál Lajos, 2014

© dr. Pethő Róbert, 2014

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014

A kézirat lezárásának napja: 2014. március 15.

dr. Kozma Anna: 192. §, 194-207. §, 212-227. §

dr. Lőrincz György: 1-62. §, 82-84. §, 166-191. §, 228-229. §, 285-297. §

dr. Pál Lajos: 86-165. §, 193. §, 208-211. §, 230-284. §

dr. Pethő Róbert: 63-81. §, 85. §,

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit

tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel

- elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN ISBN 978-963-258-229-0

Budapest, 2014

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

A szedés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

Immáron több mint két éve, hogy az Országgyűlés elfogadta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.), amely 2012. január 6-án került kihirdetésre és jellemzően 2012. július 1-jén lépett hatályba. Két esztendő egy "új jövevény" életében talán a legizgalmasabb időszak, mert ekkor "teszi meg az első lépéseket", ekkor derül ki, hogy milyenek a "tulajdonságai", a "szülők" pedig aggodalommal vegyes büszkeséggel figyelik, hogy a "gyermek" hogyan fejlődik, illetőleg miként teljesít.

Az eltelt időszak talán elegendő idő ahhoz is, hogy kellő jogalkalmazói tapasztalat álljon rendelkezésre a gyakorlati alkalmazhatóság értékelésére. A kodifikációs munkabizottság kiemelkedő szaktudású és több évtizedes munkajogi tapasztalatú szakembereivel közösen korábban sem titkoltuk, hogy a törvény "igazi próbája" a gyakorlati alkalmazás, így a tapasztalatok alapján szükség lehet egyes jogintézmények és rendelkezések pontosítására, illetőleg "finomhangolásra".

Megállapítható, hogy ilyen módosításra széles körű szakmai konszenzus alapján sor is került az elmúlt két év folyamán. Így elmondhatjuk, hogy jelenleg egy európai összehasonlításban is korszerű, a korábbinál nagyságrendekkel jobban alkalmazható, a korábbi törvény kapcsán kialakult bírósági jogértelmezés és gyakorlat mellett a hazai munkaerő-piaci viszonyokat és foglalkoztatási sajátosságokat is tükröző munkajogi kódex irányadó a munkaviszonyokra.

Ettől függetlenül már a kézikönyv első kiadásakor nyilvánvaló volt, hogy a közzétett magyarázatokat a joggyakorlatnak és a jogszabályi változásoknak megfelelően időszakonként felül kell vizsgálni. E kiadás közreadásával ennek az elvárásnak szeretnénk eleget tenni, amelynek különös aktualitását az új Polgári Törvénykönyv elfogadása és 2014. március 15-i hatályba lépése adja.

Mindezekre tekintettel a kézikönyv szerzői kiemelt hangsúlyt helyeztek az Mt. elfogadása óta módosult, illetőleg az egyes jogintézményekhez kapcsolódó átmeneti és hatályba léptető rendelkezések bemutatására. A kézikönyv az első kiadáshoz hasonlóan az Mt. átfogó és komplex ismertetésére törekszik, ugyanakkor kitér a törvény hatályba lépése óta eltelt időszakban összegyűlt jogalkalmazási kérdések és tapasztalatok elemzésére.

Ennek megfelelően a kézikönyv második kiadása - többek között - tartalmazza a távolléti díj számításával kapcsolatos szabályokkal összefüggésben a törvény hatálybalépését követően a jogalkalmazók részéről felmerült értelmezési kérdéseket, a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetekkel lefolytatott szakmai konzultációk alapján a távolléti díj kiszámítására vonatkozó szabályok módosításával erre adott jogalkotói válaszokat, azaz a távolléti díj kiszámításának egyszerűbb és kevesebb adminisztrációval történő kiszámításának szabályait.

A kézikönyv emellett bemutatja az alapvetően szövegpontosító, illetve a jogalkalmazást segítő céllal történt módosításokat, így különösen a szabadság és a betegszabadság kiadására, elszámolására, valamint az apát megillető pótszabadságra vonatkozó módosult szabályokat, ismerteti a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén megillető bérpótlékra jogosító feltételek magyarázatát, a munkaszüneti nappal kapcsolatos díjazási szabályokat, a munkavállaló jogellenes megszüntetésével kapcsolatos anyagi igények érvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az olyan normaszöveg-pontosításokat és részben kiegészítéseket, amelyek az Európai Bíróság munkajogi tárgyú ítéleteiben megfogalmazott elvek alapján kerültek megfogalmazásra. Ez utóbbi körben a kézikönyv részletezi például a munkáltató személyében a felszámolási eljárás során bekövetkező változás esetén a munkavállalók közvetlen tájékoztatási jogának szélesítését célzó rendelkezéseket, az ún. munkaidő irányelvben meghatározott, az átlagos heti munkaidőt meghaladó beosztás szerinti munkaidőre vonatkozó sajátos szabályokat, illetőleg a kötetlen munkarend alkalmazhatóságának feltételeit.

A kézikönyv - amint arra a fentiekben is utaltunk - kiemelten foglalkozik a Munka törvénykönyve és az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) közötti összhang megteremtését szolgáló rendelkezések, illetőleg a munkaviszony körében is alkalmazandó polgári jogi szabályok magyarázatával.

Tekintettel arra, hogy az új Ptk. jelentős változást vezet be a cselekvőképességi szabályok körében, átalakítja az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokra vonatkozó szabályokat, a személyiségi jogok megsértése körében új jogintézményként nevesíti a sérelemdíjat, továbbá módosítja a hozzátartozó fogalmát és a személyhez fűződő jogok helyett is a személyiségi jogok elnevezést használja, az Mt. rendelkezései is a polgári jogi szabályoknak megfelelően módosultak. Ezért az egyes jogintézmények kapcsán ezeknek az összefüggéseknek a bemutatására a szerzők jelentős figyelmet fordítottak.

Mindezek alapján reméljük, hogy a kézikönyv az első kiadáshoz hasonlóan változatlanul hasznos kiadványnak bizonyul a mindennapi élet munkajogi kérdéseinek megválaszolásában. Emellett úgy vélem, hogy azoknak is kiváló segítséget nyújt, akik szeretnének komplex megközelítésű, az egyes jogintézményeket tudományos igényességgel, de közérthetően bemutató szakkönyvet kézbe venni.

Bízunk benne, hogy e kézikönyv használata során a Tisztelt Olvasók hasznos és jól alkalmazható ismeretekkel gazdagodhatnak, amelyre feltétlen garancia a szerzők személye, akik több évtizedes tevékenységükkel a munkajogász szakma méltán elismert és megbecsült szakemberei.

Dr. Kardkovács Kolos

szerkesztő

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ

Ahhoz, hogy a foglalkoztatottak népességen belüli aránya Magyarországon számottevően növekedjen, a magyar munkaerőpiac a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában, a vállalkozások pedig minél nagyobb számban foglalkoztassanak munkavállalókat és teremtsenek új munkahelyeket, feltétlenül szükséges korszerű munkajogi szabályozás kialakítása. Ennek egyik eleme az új Munka törvénykönyve, amelynek szükségességét a szakmai visszajelzések is egyértelműen megerősítették.

Magyarország Alaptörvénye is kiemelt figyelmet fordít a munka szerepére a társadalmi és gazdasági berendezkedés alapvető szabályainak meghatározása során. Az Alaptörvény rögzíti, hogy "Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik". Az ehhez fűzött indokolás szerint "a gazdaság két alapértéken: az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, amelyek egymást erősítve és feltételezve járulnak hozzá a nemzet felemelkedéséhez". Mindez azért lényeges, mert az új Munka törvénykönyve célja, hogy a tisztességes foglalkoztatás szabályait úgy állapítsa meg, hogy mindkét alapjog érvényesülését elősegítse.

A munka és a foglalkozás szabad megválasztása csak abban az esetben érvényesülhet, ha ennek feltételei ténylegesen rendelkezésre állnak. Az e tekintetben szükséges állami beavatkozást fejezi ki az Alaptörvény egy további rendelkezése, miszerint "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson".

Az új Munka törvénykönyve emellett figyelemmel van az Európai Unió legújabb közösségi vívmányaira, különösen a Lisszaboni Stratégiára épülő Zöld Könyvben meghatározott szempontokra. A Zöld Könyv a munkajog XXI. századi modernizálásával kapcsolatos kívánalmak megfogalmazása kapcsán kifejti, hogy olyan jogalkotási lépésekre van szükség, amelyek egyszerre teremtik meg a rugalmas foglalkoztatás és a munkavégzők szociális biztonságának feltételeit. A törvény sok tekintetben épít a tagállamokban kibontakozott tudományos vitákra és az ezek eredményeként megjelent jogalkotási megoldásokra is, illetve figyelemmel van a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében létrejött olyan egyezményekre, amelyekhez Magyarország csatlakozott.

Az új Munka törvénykönyve magában foglalja a szociális konzultáció eredményeit, tartalmazza a "védett kor" intézményét, támogatja a munka és a családi élet összehangolását, a gyermekvállalás ösztönzését és a családok védelmét.

Az új törvény is kódexszerűen tartalmazza a munkaviszonnyal kapcsolatos valamennyi anyagi jogi szabályt, így változatlanul magában foglalja az egyéni és kollektív munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó rendelkezéseket, az atipikus foglalkoztatási formákat, ideértve a bedolgozói jogviszonyt, az egyszerűsített foglalkoztatás alapvető szabályait, az iskolaszövetkezeti és a munkaerő-kölcsönzési szabályokat is.

Az új szabályozás támogatja a rugalmas foglalkoztatást, ugyanakkor biztosítja a munkavégzők szociális biztonságát és figyelemmel van a kis- és középvállalkozások versenyképességi igényeire is. E körben tágabb teret enged a felek megállapodásainak és csak annyiban avatkozik be e megállapodásokba, amennyiben a munkavállalók garanciális érdekeinek biztosítása, illetve a nyomós közérdek védelme érdekében szükséges.

Az új törvény a munkaviszonyra vonatkozó szabályok rendszerében alapvetően új jogpolitikai célkitűzést követ, ennek folyományaként jelentősen bővíti a szerződéses alapú szabályozás szerepét, az egyéni és a kollektív autonómia lehetőségeit, azaz a munkaviszonyban álló felek és a kollektív munkajogi jogalanyok megállapodásainak szabályozó szerepét.

Ugyanakkor a szabályozás továbbra is fenntartja azt az Európában uralkodónak mondható és a hazai munkajogban is érvényesülő szemléletet, hogy a munkaszerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól - általános jelleggel és jellemzően - csak a munkavállaló javára térhet el.

A munkaszerződéstől eltérően a törvény a kollektív szerződés tekintetében főszabályként biztosítja a szabályozástól való eltérés lehetőségét. Ez a szabályozási szemlélet jelentősen bővíti a munkáltatók (munkáltatói érdekképviseletek) és a szakszervezetek munkaerő-piaci szerepét és befolyását, egyúttal növeli e körben a felelősségüket is, illetve csökkenti az állami szabályozás regulatív funkcióit.

Az új törvény emellett fenntartja azt a megoldást, hogy a polgári jogi szabályok a Munka törvénykönyve mögöttes jogát képezik.

Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a munkajogi kártérítési felelősség szabályozása erőteljesebb polgári jogias szemléletet tükröz. Koncepcionális változás a kárfelelősségi rendszerben, hogy a munkáltató objektív felelősségének fenntartása mellett a törvény az esetek egy részében kizárja az ún. ellenőrzési körön kívüli okból keletkezett munkavállalói károk megtérítését. Emellett a törvény - eltérően az eddigi munkajogi jogalkalmazási gyakorlattól - szerepet szán a kártérítés bíróság általi, méltányossági alapú korlátozásának is, amely a polgári jog ismert és számos európai országban alkalmazott intézménye.

Az új Munka törvénykönyve nem érinti a szakszervezetek munkahelyi szerveződésének jogát és az Alaptörvénynek megfelelően a kollektív szerződések megkötését is a szakszervezetek számára tartja fenn. A szakszervezeteket megillető munkaidő-kedvezmény és a védett szakszervezeti tisztségviselők száma tekintetében ugyanakkor korszerűsíti és a megváltozott gazdasági környezethez igazítja a szabályozást más európai uniós tagországok megoldásait is alapul véve. Emellett a törvény megszünteti a munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásának lehetőségét és a szakszervezeti vétó intézményét.

Összefoglalóan elmondható, hogy a magyar munkavállalók érdekét leginkább az szolgálja, ha korszerű és rugalmas szabályozás megteremtésével a vállalkozások minél nagyobb számban teremtenek új munkahelyeket és foglalkoztatnak munkavállalókat. Ehhez az is kell, hogy a munkajogi szabályozás korszerű európai megoldásokat alakítson ki és vegye figyelembe a jogalkalmazási tapasztalatokat. Úgy vélem, az új Munka törvénykönyve ezeknek az elvárásoknak maradéktalanul megfelel és biztosítja, hogy a magyar munkaerőpiac a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában.

Mindezek ismeretében e kézikönyv közreadásával mindazoknak kívánunk segítséget nyújtani, akik a munkájukkal kapcsolatos mindennapi jogalkalmazás érdekében szeretnék megismerni, illetve elméleti és gyakorlati tudással megalapozottan alkalmazni az új Munka törvénykönyve rendelkezéseit. De azoknak is ajánlom e kiadványt, akik tanulmányaikhoz szeretnének az egyes jogintézményeket közérthetően, de tudományos igényességgel és összefüggéseikben bemutató szakkönyvet kézbe venni. Ehhez feltétlen garancia a szerzők személye, akik immáron több évtizedes tevékenységükkel a munkajogász szakma méltán elismert és megbecsült szakemberei. Úgy vélem, ennek megalapozottságát e kézikönyv közreadása is alá fogja támasztani és csak öregbíteni fogja szakmai hírnevüket.

A szerkesztő

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

ELSŐ RÉSZ - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. fejezet - Bevezető rendelkezések

1. A törvény célja

Mt. 1. § E törvény a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.

Az 1. § azt az általános jogalkotói célt határozza meg, amely alapjaiban, minőségében és tartalmában határozza meg a munkajogi szabályozást. Kétségtelen, hogy e rendelkezésnek normatív tartalma nincsen, de az ebben rögzített elvek nem csupán a szabályozás tartalmát, hanem adott esetben a bírói jogalkalmazás főbb irányait is megszabják. A jogalkotói célok közül - a tisztességes foglalkoztatás, mint legáltalánosabb cél megjelölése mellett - két elemet hangsúlyoz e rendelkezés. Elsőként a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét rögzíti, illetve külön, de nyilvánvalóan e két szempont kellő harmonizálására utalva említi a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit is.

A vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét az Alaptörvény M. cikkének (1) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy "Magyarország gazdasága az értéktermelő munkán és a vállalkozás szabadságán alapul". A munkához való jog elve ugyancsak az Alaptörvényből - XII. cikk (1) bekezdése - vezethető le, ugyanis az említett rendelkezés rögzíti: "Mindenkinek joga van a munka és foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz". A vállalkozás szabadsága, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztása tehát alapjognak minősül. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy ezen alapjogokat az állam nem sértheti. (Természetesen nem minősül a vállalkozás, illetve a foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatos alapjog sérelmének, ha jogszabály ezek gyakorlását meghatározott feltételekhez köti.) Ugyanakkor az Alaptörvény XII. cikkének (2) bekezdése hangsúlyozza, hogy "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson". Az alapjog sérthetetlenségén túl tehát kifejezetten megjelenik az állami kötelezettségvállalás elve, amely a tárgyalt jogok érvényesítését, megvalósítását szolgálja.

A törvény másik jól körülhatárolt célja a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit szem előtt tartó szabályozás kialakítása. Az 1. § ezen megközelítése újszerűnek tekinthető. Az irányadó felfogás ugyanis általában a munkáltató gazdasági, illetve a munkavállaló szociális jogát emeli ki, azzal, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályozás egyik alapvető célja és rendeltetése e két - egymással tipikusan szemben álló - érdek harmonizálása. E két érdekkört bővíti a rendelkezés különösen azzal, hogy a munkavállaló gazdasági érdekének védelmét is célul tűzi ki. Elismeri ugyanakkor, hogy a munkáltatónak is lehet szociális érdeke, amely különösen a kisvállalkozásokra jellemző.

A tágabban meghatározott munkáltatói és munkavállalói érdekkör (is) szükségképpen konkurál egymással, ugyanakkor a modern munkajogi szabályozás előtt álló legnagyobb kihívásnak is tekinthető az említett, versengő érdekek közötti kívánatos egyensúly megteremtése. Más megközelítésben, a munkajogi szabályozás hagyományos védelmi funkciójának követelményét fogalmazza meg a jogalkotó az említett általános cél meghatározásával, olyan formában, hogy az a vállalkozás szabadságát csak a kellő és szükséges mértékben korlátozza. E törekvés súlyát jól mutatja, hogy a Lisszaboni Stratégiára épülő ún. Zöld Könyv e két követelmény érvényesítésének leglényegesebb kívánalmait fogalmazza meg.

A joggyakorlat számára eligazítást ad a tisztességes foglalkoztatás követelményének jogalkotási célként való megjelölése is. Ez a meghatározás általánosabb, mint a tisztességes eljárás később tárgyalandó alapelvének szabálya, zsinórmértékként szabja meg a foglalkoztatással kapcsolatban - elsősorban a munkáltatót terhelő - alapvető követelményt.

2. A törvény hatálya

Mt. 2. § (1) E törvény hatálya

a) a munkáltatóra,

b) a munkavállalóra,

c) a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre,

d) az üzemi tanácsra, valamint

e) a szakszervezetre

terjed ki.

(2) E törvény

a) XVI. fejezetét a kölcsönvevőre,

b) XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára

alkalmazni kell.

Mt. 3. § (1) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni.

(2) E törvényt - eltérő rendelkezés hiányában - akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi.

(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van.

Mt. 4. § A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására e törvénynek a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A törvény személyi hatálya

1. A törvény személyi hatályáról a 2. § rendelkezik. A 2. § (1) bekezdése az általános személyi hatály alá tartozó természetes, illetve jogi személyek körét határozza meg.

a) A munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. (Részletesebben lásd a 33. §-hoz fűzött magyarázatot.)

b) A munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. (Részletesebben lásd a 34. §-hoz fűzött magyarázatot.)

c) A munkáltatói érdek-képviseleti szervezet fogalmát a törvény nem határozza meg. A 231. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a munkáltatók joga, hogy - a törvényben meghatározott feltételek szerint - gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdek-képviseleti szervezetet alakítsanak, vagy az általuk választott szervezetbe - kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően - belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak. A munkáltatói érdek-képviseleti szervezet létrehozására, működésére és megszűnésére alapjaiban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, illetve a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról 2011. évi CLXXXI. törvény rendelkezései az irányadók. Ugyanakkor a munkajogi szabályozás, ezen belül pedig különösen a munkaügyi kapcsolatok szempontjából a munkáltatói érdek-képviseleti szervekre nézve is különös előírásokat tartalmaz az ágazati párbeszéd bizottságról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény.

d) A 235. § (2) bekezdése szerint a munkavállalókat a XX. fejezetben meghatározott jogok tekintetében az üzemi megbízott, az üzemi tanács, a központi üzemi tanács, valamint a vállalatcsoport szintű üzemi tanács képviseli. Az üzemi tanács alatt tehát az előbb említett, az üzemi tanácsi jogkörben eljáró személyt (testületet) is érteni kell. (Az üzemi tanácsra nézve részletesebben lásd a XX. fejezet rendelkezéseihez fűzött magyarázatot.)

e) A 270. § (2) bekezdése alapján a törvény alkalmazásában szakszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. A szakszervezet nevében és képviseletében az alapszabályában meghatározott tisztségviselő jogosult eljárni. E képviselő nem feltétlenül áll a munkáltatóval munkaviszonyban, mint erre a 275. § kifejezetten utal. A szakszervezetre a törvény hatálya attól függetlenül kiterjed, hogy az a munkáltatónál működik-e vagy sem. A 273. § (1) bekezdés e körben kifejezetten utal a közvetlen felső szakszervezetre. (A szakszervezetekre nézve részletesebben lásd a XXI. fejezethez fűzött magyarázatot.)