BH 2006.3.83 A volt állami gondozott házastársnak nyújtott életkezdési, illetve otthonteremtési támogatásból vásárolt lakás e házastárs különvagyonába tartozik [Csjt. 27. §, 28. §].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát házastársi közös szerzés jogcímén megszerezte.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra való hivatkozással, hogy a lakásingatlan a különvagyona.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a peres felek 1997. évben kötöttek házasságot. Az alperes a házasságkötést követően, 1999. évben vásárolta meg a perbeli lakásingatlant. A lakásingatlan vételára 1 100 000 forint volt, amelyből 330 000 forintot a megyei önkormányzat által, további 770 000 forintot pedig az N. Minisztérium által a részére arra figyelemmel biztosított vissza nem térítendő támogatás felhasználásával egyenlített ki, hogy a minisztérium részéről a korábban állami gondozásban nevelkedett nagykorú személyek részére kiírt pályázati feltételeknek megfelelt. A pályázat elbírálásánál a házas, illetve családos állapot előnyt jelentett ugyan, a támogatás folyósításának azonban az említett állapot nem volt a feltétele.

Az így megállapított tényállás alapján mindkét fokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a lakás vételárának a kifizetéséhez a felek közös vagyona egyáltalán nem járult hozzá, az erre a célra felhasznált vissza nem térítendő támogatásokat pedig mind az önkormányzat, mind pedig a N. Minisztérium kizárólag az alperes részére nyújtotta, ezért a lakásingatlan az alperes különvagyonát képezi. A N. Minisztérium pályázati felhívásából, valamint az alperes pályázati irataiból kitűnően az alperes a pályázat elbírálása során akkor is előnyt élvezett volna, ha nem házas, illetve nem családos személy, hiszen a pályázat elbírálása során előnyt élveztek azok is, akik hosszabb időt töltöttek állami gondoskodásban, az alperes pedig születésétől kezdve állami gondoskodásban nőtt fel.

Mindezek miatt a perbeli ingatlan nem közös, hanem az alperes különvagyonának minősül.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdését, mert a házastársnak az építkezéshez, lakásvásárláshoz nyújtott kedvezmények, támogatások (pl. a szociálpolitikai kedvezmény) a bírói gyakorlat szerint is a közös vagyonba tartoznak.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság egyesbírója a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Helyesen hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének az alkalmazási körében közös vagyonnak minősül az ingyenesen szerzett vagyontárgy is, kivéve a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerinti különvagyon tárgyakat, és ennek megfelelően a vagyonközösséghez tartoznak az ítélkezési gyakorlat szerint - többek között - a házasfelek valamelyiké­nek a munkáltatója vagy az állam által nyújtott kedvezményes kölcsönök és vissza nem térítendő juttatások, illetve támogatások is (pl. a szociálpolitikai kedvezmény).