A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21523/2007/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 11. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.523/2007/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya (1055 Budapest, 1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Poronyi Györgyi) által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen kártérítés iránti perében a Fejér Megyei Bíróság 2007. augusztus 29-én kelt 3.P.22.826/2006/17. számú ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és a felperes által Pf. 2. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes keresetét teljesen elutasítja.

A felperes által az államnak térítendő illetéket összegét 63.000 (hatvanháromezer) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak 37.500 (harminchétezer-ötszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 15.P.91.395/2003. számon és a Fővárosi Bíróságon 5.P.832.488/2004. számon indult eljárásban megsértette a felperes eljárás ésszerű időn belüli befejezéséhez fűződő alapjogát. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kölcsön visszafizetése iránt indult eljárásban megállapítható 9 hónapi késedelem miatt 450.000 forint és ezen összeg után 2005. február 7. napjától, a személyiségi jogi perben megállapítható 12 hónapos késedelem miatt pedig 600.000 forint és ezen összeg után 2005. január 9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján. Előadta, hogy a kölcsön visszafizetése iránt indított perben az elsőfokú bíróság 2004. október 7-én ítéletet hozott. A fellebbezést elbíráló alperes azonban törvényi kötelezettsége ellenére a másodfokú tárgyalást csak 2005. november 10. napjára tűzte ki, amely azt jelenti, hogy 9 hónapos késedelemmel tartotta meg a tárgyalást, holott az ügy megítélése egyszerű volt. A perben 2004. március 17-én előterjesztett viszontkeresetét a bíróság elkülönítette és a Fővárosi Bírósághoz áttette. Az alperes az első tárgyalást 2005. június 8-án tűzte ki, 2006. február 9. napjára.

A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése alapján a per ésszerű időn belüli befejezéséhez fűződő jog alapjog, amelynek megsértése esetén a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján, mint különös tényállás alapján lehetőség van méltányos elégtételt biztosító kártérítés érvényesítésére. Egy per ésszerű időtartamát számos körülmény befolyásolja, a jogvita jellege, eljárási rendelkezések, a felek bizonyítással összefüggő perbeli magatartása. A per időigényességét közvetlenül befolyásolják a bíróság személyi és tárgyi feltételei is, de a felek szempontjából ezek a körülmények közömbösek, így a bíró leterheltsége, ügyhátraléka nem lehet kimentési ok, mert az alperes felelőssége objektív. A jogsérelem azzal megvalósult, hogy egyik ügy sem fejeződött be ésszerű határidőn belül, és a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem volt elhárítható. A méltányos összegű eszmei kár körében kérte értékelni, hogy a kölcsön összege után 9 hónapra késedelmi kamatot kellett fizetni, 9 hónappal később került le a BAR listáról, a személyiségi jogi perben pedig a védett érdek soron kívüli eljárást indokolt volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, perköltségként tárgyalásonként 5.000 forint útiköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

Vitatta, hogy a felperes által megjelölt ügyekben ügyintézési késedelem lenne a terhére megállapítható. Kiemelte, hogy nem az egyes határidők betartásának, hanem az eljárás ésszerű időn belüli befejésének van a kártérítés szempontjából jelentősége. Azt elismerte, hogy egy esetben nem került sor a határidő betartására, de ennek oka az ügy tárgyalására kijelölt bíró 2004 decemberében bekövetkezett halála. A Pp. 2. §-ának (3) bekezdése fokozott felelősséget ró a bíróságra, de ez nem korlátlan objektív felelősség. Az alperes álláspontja szerint, mivel a jogalkotó nem rendelkezett a kárfelelősség egyes elemeiről, ezért itt is vétkességi felelősségről van szó, így az alperes az általános szabályok szerint kimentheti magát. A vis maior esetén - ilyen a bíró halála - az alperes még az objektív felelősség alól is mentesül.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2006. február 10. napjától a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 forint perköltséget és az államnak külön felhívásra 55.000 forint feljegyzett kereseti illetéket. A további feljegyzett illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Pp. 2. §-ában írtakat az eset összes körülményei alapján kellett minősíteni, figyelembe kellett venni a tényállás kiderítésének és jogi megítélésének nehézségi fokát, a felmerült perjogi problémákat, az ügyviteli tevékenységet és a felek magatartását. Megállapította, hogy a kölcsön visszafizetése iránti eljárásban első fokon a bíróság terhére mulasztás nem állapítható meg, az eljárás ésszerű időn belül befejeződött. A másodfokú tárgyalás kitűzése azonban késedelmesen történt meg, a Pp. 243. §-ában meghatározott 30 napon belül a kitűzésre nem került sor és a fellebbezés felterjesztésétől számított 4 hónapon belül a tárgyalást a bíróság nem tartotta meg. A kitűzési késedelem 2,5 hónap, a tárgyalás a jogszabályban meghatározotthoz képest 5,5 hónapos késedelemmel került megtartásra. Azonban az összességében 2 éves pertartamot nem ítélte kirívóan hosszúnak, azzal azonban, hogy a pertartam egy év is lehetett volna, ha a felperes nem terjeszt elő viszontkeresetet, az áttételt elrendelő végzést megalapozatlanul nem fellebbezi meg, a 2004. márciusi vagy 2004. júniusi tárgyaláson megjelenik és a becsatolt bizonyítékokra nyilatkozik. Ennek folytán az ésszerűtlennek mondott egy éves pertartam legalább felének előidézője a felperes volt, ezért a bírói mulasztásra igényt nem alapíthat (Pp. 2. §-ának (2) bekezdése).

A személyiségi jogi perben kialakult helyzetet viszont az elsőfokú bíróság eltérően ítélte meg. Ebben az ügyben a tárgyalást 2004. november 22-én ki kellett volna tűzni, legkésőbb 2005. február 21. napjára. E helyett a kitűzésre 2005. június 6-án került sor 2006. február 9-ére, amely közel egy éves késedelem. A teljes pertartam ugyan csak 20 hónap, amely nem számít extrémnek, de a pertartam relatíve ésszerűtlen volt. A kijelölt bíró halála nem vis maior, a bírói kar személyi állományában bekövetkező változásokat nem lehet sem külső, sem elháríthatatlan erőhatalomnak tekinteni.