BH+ 2015.8.334 I. Az élveszületés ténye szakértői kérdés ezért, ha a szakvélemény hiányos vagy ellentmondásos akkor - szükséges esetben - új szakértő kirendelése lehet indokolt. II. Nem esik ági öröklés alá az a vagyontárgy, amelyhez az örökhagyó a felmenőjével kötött öröklési szerződés alapján jutott [1952. évi III. tv. 182. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. 611. § (1) bek.].

Az I. r. felperes néhai K. K. édesanyja, a II. r. felperes a testvére. Az alperes és néhai K. K. házastársak voltak.

K. K. 2011. január 8-án - veszélyeztetett terhessége 33. hetében - az alperessel közös otthonában váratlanul rosszul lett. Az alperes az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ) hívta segítségül. A százhalombattai mentőállomásról 16 óra 57 perckor a helyszínre érkezett a mentőgépjármű. K. K.-t sokkos, oxigénhiányos állapotban találták. Az ikerterhességre és a beteg állapotára tekintettel az OMSZ központján keresztül segélykocsit hívtak, annak a megérkezéséig vérnyomáskontrollt végeztek és oxigént adtak a betegnek.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló - az elsőfokú bíróság által megállapított - tényállás szerint:

1. 17 óra 17 perckor kiérkezett a légi mentőegység földi autója, ezzel egy időben K. K. elvesztette az eszméletét. A mentőegység dolgozói, dr. S. N. és F. Z. a betegnél rapidan romló légzési paramétereket észleltek, halk, gyorsultabb szívhangok mellett. A betegnél a has vizsgálatakor elkülönülten két magzati szívhangot is hallottak. A betegnél a maszkos, ballonos lélegeztetés ellenére a szívműködés lelassult, majd a monitoron szívmegállás jelentkezett. Emiatt megkísérelték a beteg újraélesztését, azonban a gyógyszeres terápia ellenére sem tudták a szívműködést helyreállítani.

Időközben a helyszínre ért az OMSZ Mobil Intenzív Egysége, dr. Ny. T. mentőorvos és dr. P. B. mentőápoló, valamint a család barátja, dr. H. D. szülész-nőgyógyász szakorvos is. K. K. sikertelen újraélesztésére tekintettel a szülész-nőgyógyász szakorvos, a légi mentők orvosa, valamint az OMSZ Mobil Intenzív Egységének orvosa közösen a helyszíni sürgősségi császármetszés elvégzése mellett döntöttek. A császármetszés során két érett oxigénhiányos fiúgyermek kivétele történt. A gyermekeket az akkor már jelen levő neonatológiai rohamkocsi személyzetének adták át további ellátásra, és segédkeztek a gyermekek élesztésében.

K. K. körülbelül 35 percen át tartó eredménytelen újraélesztési kísérletet követően 18 órakor elhunyt. A helyszínen lévő mentőegységek dolgozói a továbbiakban az újszülöttek ellátásában és az újraélesztésében segítettek a neonatológiai szakorvosnak, dr. Sz. A.-nak.

2. A gyermekek közül T. Z. 2011. január 8-án, 18 óra 02 perckor született, 2500 grammal. A kiemelés után az újszülött nem sírt fel, légzése nem volt, tónustalan volt, illetve szívműködése sem volt. Az újszülöttnél komplex újraélesztést kezdtek, lélegeztették, mellkasát komplimálni kellett. A szívműködés körülbelül 20 perces újraélesztést követően indult be, ekkor intubálták és így kezdték el lélegeztetni. Gépi légzéstámogatás indult, magas dózisban keringéstámogatást is alkalmaztak.

Az újszülöttet a neonatológiai mentőautóval a Klinikára szállították. A gyermeknek a szállítás előtt és alatt is többször csökkent a szívműködése, ilyenkor mellkaskompresszióra szorult. Az ellátás során tonogén injekciót alkalmaztak. A gyógyszerek alkalmazására a szívműködés rendeződött, de az újszülött átadása előtt ismételten újraélesztést kellett végezni a mentőautóban.

A Klinikára az újszülöttet súlyos méhen belüli oxigénhiányos állapot után vették fel. Szívműködése további gyógyszeres keringéstámogatást igényelt. A laboratóriumi és a klinikai eredmények egyaránt súlyos sokszervi elégtelenséget okozó oxigénhiányos ártalomra utaltak: súlyos kombinált acidózist, gyenge vérnyomást, vérzékenységet, vérszegénységet, vizeletürítési zavart és teljes reflextelenséget állapítottak meg, spontán mozgások teljes hiányát észlelték. Az alkalmazott kezelések ellenére a szisztémás keringést nem tudták tartósan stabilizálni, az újszülött 2011. január 9-én hajnali 2 óra 25 perckor elhunyt. A halálához vezető betegsége a súlyos méhen belüli oxigénhiányos állapot volt, ennek következtében alakult ki irreverzibilis oxigénhiányos sokszervi károsodása.

3. A másik újszülött, T. P. 2011. január 8-án 18 óra 16 perckor született meg, 2500 grammal. Kiemelésekor sápadt, tónustalan légzés nélküli, illetve szívműködési nélküli újszülött volt. Lélegeztetésre állapota nem javult, majd mellkaskompressziót kezdtek el alkalmazni, gyógyszeres támogatást is kapott folyadékpótlás mellett. A gyógyszeres terápiára körülbelül tíz perc múlva indult be az alacsony frekvenciájú szívműködése, tizenöt perces korában körülbelül 100/min körüli frekvenciával vert a szíve.

T. P. újszülöttet gyógyszeres keringéstámogatással, valamint magas gépi paraméterekkel szállították a Klinikára. A szállítás alatt neurológiai reakciót nem tudtak kiváltani, spontán légzése nem tért vissza, keringése a keringéstámogatás mellett is gyenge volt, súlyos állapotban adták át a klinikának. A gyermeket súlyos méhen belüli oxigénhiányos állapotban vették fel. A laboratóriumi és klinikai eltérések egyaránt súlyos sokszervi elégtelenséget okozó oxigénhiányos ártalomra utaltak. Nála is súlyos kombinált acidózist, gyenge vérnyomást, tüdővérzést, vérzékenységet, vérszegénységet, vizeletürítési hiányt és teljes reflextelenséget állapítottak meg, a spontán mozgások teljesen hiányoztak.

Felvételét követően a klinikán is újraélesztést kellett végezni, az alkalmazott terápia ellenére a szisztémás keringést nem tudták tartósan stabilizálni, vizeletürítési képtelenség talaján kialakult generalizált vizenyősség alakult ki, amelynek következtében 2011. január 10-én hajnali 2 óra 40 perckor elhunyt. Halálához vezető betegsége a súlyos méhen belüli oxigénhiányos állapot volt, ennek következtében alakult ki irreverzibilis oxigénhiányos sokszervi károsodása.

A felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó további tényállás a következő:

Az alperes a gyermekek születését 2011. január 12-én jelentette be a helyi polgármesteri hivatalnál, amely a Magyar Légi Mentők Nonprofit Kft. igazolása alapján T. P. születési anyakönyvi kivonatát 1/2011, míg T. Z. születési anyakönyvi kivonatát 2/2011 anyakönyvi számon állította ki. A gyermekek halotti anyakönyvi kivonatát a Polgármesteri Hivatala anyakönyvvezetője állította ki.

A közjegyző a végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt K. K., T. Z. és T. P. örökhagyók hagyatékát ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével - T. Z. és T. P. örökhagyók öröklés jogcímén történt közbenső jogszerzésének a megállapításával - törvényes öröklés jogcímen az alperesnek adta át.

A közjegyző rögzítette, hogy K. K. hagyatékába - egyebek mellett - a t.-i 3628/4. helyrajzi számú, ingatlannak az örökhagyó nevén álló 1/2 része, a k.-i 0410/58. helyrajzi számú, ingatlannak az örökhagyó nevén álló 1/24 része, a k.-i 2895. helyrajzi számú, ingatlannak az örökhagyó nevén álló 1/2 része, a k.-i 0166/57. helyrajzi számú ingatlannak az örökhagyó nevén álló 4208/14430 része, a k.-i 0166/55. helyrajzi számú, ingatlannak az örökhagyó nevén álló 7215/14430 része tartozott.