A Szombathelyi Törvényszék Bf.368/2011/3. számú határozata rongálás bűntette (MŰEMLÉK megrongálásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 64. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §] Bírók: Gombkötő Ottóné, Pup Csilla, Varsányi Gábor

A Szombathelyi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szombathelyen, 2012. január hó 24. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A műemlék megrongálásának bűntette és más bűncselekmény miatt V1 és társai ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Városi Bíróság 2011. július 14. napján kihirdetett 8.B.110/2010/77. számú ítéletét V1, V2, V3, V4 és V6 vádlottak vonatkozásában az alábbiak szerint változtatja meg.

V1 pénzmellékbüntetésre ítélését és a börtönbüntetést érintően a főbüntetésre utalást mellőzi.

V1 vádlott személyazonosító okmányának száma helyesen: xxxxxx yy, V2 vádlott személyazonosító okmányának száma helyesen: yy xxxxxx.

Az ítélet bevezető részét annyiban helyesbíti, hogy az elsőfokú bíróság nem 2011. március 14. napján, hanem 2011. április 14. napján tartott tárgyalást.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen V1 vádlott és védője, V2, V3, V4 vádlottak és védőjük, valamint V6 vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés végett.

A nyilvános ülésen V1 vádlott védője a bejelentett fellebbezésüket akként pontosította, hogy az elsősorban a vádlott felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére, a pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzésére irányul, mivel a vádlott ausztriai munkaviszonya időközben megszűnt, jelenleg jövedelemmel nem rendelkezik.

A védő a felmentésre irányuló fellebbezés indokaként arra hivatkozott, hogy a műemlék és az ideiglenes védettség fogalma nem azonos, a Btk. magyarázata szerint a műemlék fogalmát szorosan kell értelmezni, mint ahogyan azt az alapügyben eljárt Kőszegi Városi Bíróság is tette; ha a műemlék fogalmának tartalmát nem büntető, hanem más jogszabály határozza meg, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni. Márpedig a védelem álláspontja szerint az ideiglenes védelem megsértése nem bűncselekmény, hanem olyan cselekmény, amelynek közigazgatási szankciója van, ez az adott esetben a 25.000.000 Ft-os örökségvédelmi bírság volt.

A jelen eljárásban nem volt megállapítható az, hogy az ideiglenes védelem alatt álló épület a későbbiekben elnyerte volna e a műemlék státuszát, ebben a körben a védő hivatkozott igazságügyi szakértői véleményére, amely szerint az adott épület nem volt kiemelkedő műemléki jellegű, műemléki státuszúnak nem lehet tekinteni. Több tanú is hivatkozott arra, hogy a posztógyári épület nem volt hasznosítható, ezt támasztja alá az ítélet 9. oldalának azon megállapítása is, miszerint az önkormányzat által kiírt pályázatra egyedül az XY Kft. jelentkezett. Az Önkormányzattól meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy az ingatlan rendkívül rossz állapotban volt, felújítására, hasznosítására az önkormányzatnak nem volt pénze, a KÖH-vel pedig nem tudtak megfelelően együttműködni. Mindezek alapján iratellenes a városi bíróság azon megállapítása, hogy a posztógyári csarnok más módon hasznosítható lett volna-e.

A cselekmény társadalomra veszélyességének vizsgálatakor figyelembe kell venni azt is, hogy az épület helyén létesített vállalkozás 130 új munkahelyet teremtett, illetve megépült a Múzeum is, amely sokkal többet mond a látogatók számára, mint a pusztulóban lévő épület. A védő a vádlott kedvező személyiségének bizonyítására hivatkozott arra, hogy K.városban minden évben civil összefogás indul a Gyógypedagógiai Intézetben élő gyermekek megajándékozására, ebből V1 vádlott is kivette a részét.

V2, V3 és V4 vádlottak védője annak kiemelése mellett, hogy a védőtársa által előadottakkal egyetért, ezt meghaladóan arra hivatkozott, hogy V4 vádlott nem vett részt az XY Kft. alapításában, mint ahogy a pályázat kiírásakor sem volt a gazdasági társaság tagja és helyesen tartalmazza az ítélet azt, hogy V4 vádlott nem volt jelen akkor, amikor V2 és V3 vádlottak a munkaterületről elküldték L.T.-t, mégis ugyanaz volt az elsőfokú bíróság következtetése, mint vádlott-társai esetében és vele szemben szabta ki a legsúlyosabb büntetést.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából is kitűnik az, hogy az ideiglenes védelem alá helyezett műemléki érték fogalma nem teljesen azonos a jogszabállyal védetté nyilvánított műemléki érték fogalmával, a kivételek között a bíróság felsorolja a 2001. évi LXIV. törvény 67. § (1) bekezdésének a) pontját is, miszerint a védett kulturális örökségi elem vonatkozásában a hatóság az építésügyi hatósági jogkörébe tartozó szabálytalanság esetében - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - az Érv. és az annak végrehajtásáról rendelkező egyéb jogszabályok alapján jár el. A vádlottak cselekménye, vagyis az engedély nélküli bontás építésügyi hatósági jogkörbe tartozik és szabálytalanság is, azonban a 67. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezést a 31. § (3) bekezdése alapján az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra, így jelen esetben sem lehet alkalmazni.

A védő kiemelte azt is, hogy a cselekmény elkövetésekor az ingatlan már nem volt annak a gazdasági társaságnak a tulajdonában, amelynek V2, V3 és V4 vádlottak is a tagjai voltak, ugyanis az XY Kft. 2007. november 14. napján értékesítette az ingatlant a XY2 Kft. részére az ingatlan tulajdonjogának átruházása következtében ezen vádlottak a műemlék megrongálásának bűntettét nem valósíthatták meg. Hivatkozott arra is, hogy a polgári perben az adásvételi szerződés semmisségének megállapítására nem került sor, mert a bíróság a pert megszüntette, a büntetőbíróság a szerződés semmisségének megállapítására nem jogosult, ugyanis a polgári perben ilyen tartalmú ítélet nem született.

Ezen túlmenően a 2007. októberi fejlesztési koncepció szerint a posztógyári csarnok területe nem tartozott az ezen koncepcióval érintett ingatlanok közé.

A védő kiemelte még azt is, hogy a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésében, illetve az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozottakkal kapcsolatban, hogy a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási ügyben meghozott felülvizsgálati határozata a büntető ügyben nem vehető figyelembe, ugyanakkor az általa hivatkozott, hasonló jellegű büntetőügyben hozott eseti döntés szerint a Legfelsőbb Bíróság álláspontja egyértelmű.

Mindezekre tekintettel elsődlegesen a vádlottak felmentését, másodlagosan a pénzmellékbüntetés jelentős enyhítését, valamint előzetes mentesítésben részesítésüket indítványozta.

V6 vádlott védője is azt emelte ki, hogy a vádlottak a Kövt. 67. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti cselekményt, építésügyi hatósági jogkörbe tartozó szabálytalanságot valósítottak meg, ezen jogszabályhely rendelkezéseit azonban a 31. § (3) bekezdése alapján az ideiglenes védelem esetén nem lehet alkalmazni.

Az eljárás során a vádlottak csatoltak egy listát, amely a K.városban ideiglenes védelem alá helyezett ingatlanok felsorolását tartalmazza, ezek jelentős része nem nyerte el a műemléki státuszt, ugyanez volt a helyzet a posztógyári csarnokkal is.