A Győri Ítélőtábla Pf.20023/2010/4. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 79. §] Bírók: Ábrahám Éva, Lezsák József, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.023/2010/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla a dr. Haller Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Haller Zoltán ügyvéd) által képviselt felperesnek az Ernszt és Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2009. november hó 20. napján meghozott 20.P.21.700/2009/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 8.000,- (Nyolcezer) forint másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására megfizetni 24.000,- (Huszonnégyezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A megyei bíróság az ítéletében a felperes keresetét elutasítva kötelezte a felperest az alperesnek 15 napon belül 12.500,- forint perköltség, az államnak felhívásra 21.000,- forint eljárási illeték megfizetésére.

Utalva a Legfelsőbb Bíróság PK.12. számú Állásfoglalásának III. pontjában írtakra kifejtette, hogy az a kijelentés, hogy a felperes mindenre alkalmatlan ember, nem értelmezhető tényállításként, hiszen ez józan ésszel valós ténynek nem tekinthető. Minden ember alkalmas valamire, ebből következően a támadott kijelentés valóságtartalma nem vizsgálható, nem bizonyítható.

Tényközlésnek csak azt lehetne tekinteni, ha a közlésben megfogalmazásra kerülne, hogy mire, milyen feladat ellátására alkalmatlan a felperes. Az általánosságban megfogalmazott kifejezés a közlőnek a közlés alanyáról kialakított szubjektív véleményét közvetíti.

Rögzítette, hogy a sajtóközleményben "A" nyilatkozataként került közlésre, hogy "A" nem látta még a felperest dolgozni.

Ezzel kapcsolatban ismételten kiemelte a megyei bíróság, hogy csak objektív azaz bizonyítható tények esetén van helye sajtó-helyreigazításnak. Szubjektív ténynek tekinthető egy közlés, ha csak a közlő szubjektív, tudati tartalmának ismeretében lenne bizonyítható.

Amikor tehát az kerül kijelentésre, hogy a közlő látott-e valakit valamely tevékenység végzése közben, az szubjektív tény. Nem bizonyítható, hiszen a közlő tudattartalmának megismerésére nincsen lehetőség. Az a körülmény, hogy "A" és a felperes egy önkormányzati képviselőtestületben végeznek tevékenységet, valamint hogy "A" ismerettel rendelkezik arról, hogy a felperes a "B" Rt-nél tisztséget töltött be, nem jelenti, hogy "A" a felperes tevékenységét munkavégzésnek tekinti, hiszen nem tudható, hogy "A" mit tekint munkavégzésnek.

Ilyenformán a megyei bíróság álláspontja szerint a sérelmezett kijelentések sajtó-helyreigazításra (Ptk.79.§.) nem adnak alapot, a sérelem orvoslása a törvényben biztosított egyéb jogok érvényesítése útján történhet meg.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett elsődlegesen annak megváltoztatása, keresetének való helyt adás, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése iránt.

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte véleménynek, értékítéletnek illetve szubjektív ténynek "A" kijelentéseit. Fokozott jogi védelem szükséges annak biztosítására, hogy a közlés megfeleljen a társadalmi rendeltetésének. "A" közlését abban az esetben lehetett volna véleménynek, értékítéletnek tekinteni, ha azt állítja, hogy például "szerintem felperes neve mindenre alkalmatlan" vagy "úgy gondolom, hogy felperes neve mindenre alkalmatlan" stb., azonban erről jelen esetben nincs szó.