A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22150/2007/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Bella Mária, Erményi Lajos, Uttó György

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.21406/2005/25., Pécsi Ítélőtábla Pf.20122/2007/4., *Kúria Pfv.22150/2007/6.*, 12/2021. (IV. 14.) AB határozat

***********

Pfv.V.22.150/2007/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Martin Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Baranya Megyei Földhivatal (7621 Pécs, Széchenyi tér 9.) I.r. és a Pécsi Körzeti Földhivatal (7621 Pécs, Apáca u. 2.) II.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Baranya Megyei Bíróság előtt 11.P.21.406/2005. szám alatt megindított és a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.122/2007/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a felperes által benyújtott 30. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak, az adóhatóság felhívására 1.081.200 (Egymillió-nyolcvanegyezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a Ptk. 339. § /1/ bekezdése és a Ptk. 349. § /1/ bekezdése alapján közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Előadta, hogy 2003. december 31-én a p-i 01358/22. hrsz-ú és a 01358/23. hrsz-ú ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződést kötött, amelyre tekintettel a tulajdonjoga bejegyzését kérte. A II.r. alperes a kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy egyéni cég jogalanyisággal nem rendelkezik, ezért nem szerezheti meg a tulajdonjogot. Az alperesek jogi álláspontja téves volt, annak kialakítása mérlegelési tevékenységet nem igényelt, ezért az kirívóan jogsértő jogalkalmazásnak minősül. Az alperesek a 30 napos ügyintézési határidőt nem tartották be. Az I.r. alperes az eljárást törvénysértően függesztette fel. Az alperesek felróható magatartásával okozati összefüggésben őt kár érte. A megvásárolt ingatlanok forgalmi értéke csökkent. Az ingatlanokra könnyűszerkezetes csarnokokat kívánt építeni, amelyek közül az egyiket bérbe kívánta adni. Erre az alperesek jogellenes és felróható magatartása miatt nem került sor, emiatt elmaradt haszon címén kár érte. Kára keletkezett abból is, hogy továbbra is csarnokot kellett bérelnie és a beruházáshoz felvett bankkölcsön kamatait fizetnie kellett.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint nem róható a terhükre olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés, amely a felperes követelését megalapozná. Nincs okozati összefüggés a felperes kára és az alperesi ügyintézés között.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperesek alkalmazottainak számos olyan jogszabályi rendelkezést kellett egybevetniük a döntésük meghozatalakor, amelyeknek az alkalmazására még nem alakult ki egységes jogalkalmazási gyakorlat. Mindezt alátámasztja az a tény, hogy az ügyben folyamatban volt közigazgatási perben hozott döntést a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében elvi határozatként is közzétette. Az alperesek a jogszabályoknak a bíróságtól eltérő értelmezésével jogellenes és felróható magatartást nem valósítottak meg. A felperes által hivatkozott első alperesi jogellenes magatartásra vonatkozóan ezért megállapította, hogy az alperesek a felelősség alól magukat kimentették. A második jogellenes magatartás tekintetében megállapította, hogy az I.r. alperes eljárása jogszabálysértő volt, mert az akkor hatályban volt, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 37. §-ának /1/ bekezdése értelmében a közigazgatási eljárás felfüggesztésének nem volt helye. A Pp. 273. § /3/ bekezdése értelmében kivételesen csak végrehajtás felfüggesztésére kerülhetett sor, amelyről a Legfelsőbb Bíróság döntött. A határozat végrehajtását a 2004. december 13-án hozott végzéssel felfüggesztette. Az I.r. alperes az eljárás felfüggesztéséről rendelkező határozatát 2004. december 7-én hozta meg, ezért a jogsértő helyzet igen rövid ideig állt fenn. Az ügyintézési határidő megsértésére vonatkozóan kifejtette, hogy az I.r. alperes az Áe. 15. §-ának /1/ bekezdése szerinti 30 napos ügyintézési határidőn belül küldte meg az iratokat a II.r. alperesnek, amely az első hiánypótlási felhívást határidőben adta ki. A második, 2005. december 19-ei hiánypótlási felhívásra a 30 napos határidőn túl került sor. A hiánypótlás egy aktussal is megoldható lett volna. A felperesnek azonban a II.r. alperes e jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára nem keletkezett, mert maga is azt adta elő, hogy a megvásárolt ingatlanokra már nem tudott volna építkezni.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság azt részben változtassa meg, kötelezze az alpereseket 18.020.000 forint kár és ennek késedelmi kamata megfizetésére.