BH 2006.10.331 I. A hitelintézet képviselőjének kell tekinteni az ügyintézés helyén dolgozó alkalmazottat, ezért az adós eleget tesz az óvadék-kiegészítési kötelezettségének, ha a készpénzt, illetve az értékpapírok transzferálására vonatkozó megbízást az alkalmazottnak átadja [Ptk. 219. § (2) bek., 220. § (1) bek.].

II. Az általános szerződési feltételeket kidolgozó hitelintézetnek kell viselnie a feltételek egyértelműségének hiányából eredő következményeket [Ptk. 207. § (1) bek.; Legfelsőbb Bíróság GK 37. sz. állásfoglalás].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes, mint megbízó és a perben nem álló L. B. Rt. mint megbízott között 1997. március 12-én létrejött megállapodásban a megbízott lehetővé tette, hogy a megbízó dolgozója használja a megbízott valamennyi infrastruktúráját, továbbá a megbízó nevében eljárva a megbízott telephelyén (T.-ban) a megbízó szolgáltatásaként - értékpapír-fedezet mellett - történő hitelezést (lombardhitel) ajánljon az ügyfelek részére.

A megbízó alperes az alkalmazottja közreműködésével kötött kölcsönszerződések fedezeteként rendelkezésre bocsátandó értékpapírok kezelésével bízta meg az L. B. Rt.-t. A felperesek az L. B. Rt. t.-i irodájában lombardhitel-szerződést kötöttek az alperes takarékszövetkezettel. A szerződés aláírásával és bonyolításával kapcsolatos ügyintézést a t.-i irodában Sz. K. az alperes területi képviselője végezte, aki egyidejűleg az L. B. Rt.-vel is alkalmazotti jogviszonyban állt.

Az alperes az 1998. augusztus 24-én kötött lombardhitel-szerződés szerint 1 615 000 Ft kölcsönt nyújtott az I. r. felperesnek 1999. február 24-ei lejáratra. A kölcsön fedezeteként a felperes 250 db 1000 Ft/db névértékű TVK részvényt adott át. A szerződésben kikötötték, hogy a kritikus 1 (K1) érték a kölcsöntőke aktuális összegének 130%-a, a kritikus 2 (K2) érték annak 125%-a. A fedezetül átadott értékpapír-mennyiség a szerződéshez óvadékul szolgált. A K1, illetőleg K2 értéknek azért volt jogi jelentősége, mert a szerződés 5. pontja szerint amennyiben az óvadékul szolgáló értékpapírok árfolyama a K1 értéket eléri, a takarékszövetkezet felszólítását követő 3 napon belül az adós köteles volt olyan értékben pótfedezetet felajánlani, hogy a portfóliójának értéke meghaladja a K1 értéket. A 6. pont szerint amennyiben az adós a takarékszövetkezet felhívásától számított 3 napon belül nem ajánlja fel a pótfedezetet, avagy az értékpapír portfólió értéke a K2 értékre vagy az alá csökken, a hitelező jogosult a kölcsönszerződésben foglalt jogával élve a szerződést azonnal lejárttá tenni, a portfólióban lévő értékpapírokat értékesíteni és a befolyó vételárból a követelését kielégíteni. Az I. r. felperes 1998. szeptember 4-én - értesítésre - pótfedezetként további 40 db TVK részvényt, szeptember 11-én pedig 110 db TVK részvényt adott át és még ugyanezen a napon 70 000 Ft-ot befizetett az L. B. Rt. t.-i pénztárába. 1998. szeptember 15-én értesítést kapott arról, hogy a részvényeit szeptember 11-én az alperes kényszerértékesítette.

Az alperes az 1998. június 8-án kötött lombardhitelszerződéssel 2 505 000 Ft kölcsönt nyújtott a III. r. felperesnek 1998. december 9-ei lejáratra. A K1 értéket a kölcsöntőke 130%-ában, a K2 értéket annak 125%-ában határozták meg. A III. r. felperes a kölcsön biztosítására óvadékként 1100 db összesen 1 100 000 Ft névértékű TVK részvényt adott át. Felhívásra utóbb fedezetként felajánlott további 100 db TVK részvényt, valamint 280 db MATÁV részvényt, végül 1998. szeptember 11-én felhívásra 184 000 Ft-ot, szeptember 14-én pedig további 400 000 Ft-ot befizetett. Ennek ellenére 1998. szeptember 11-én a III. r. felperes részvényeinek kényszerértékesítésére került sor.

Az alperes az 1997. december 17-én kötött lombardhitel-szerződéssel 2 510 000 Ft kölcsönt nyújtott a IV. r. felperesnek 1998. június 17-ei lejáratra. A KI értéket 135%-ban, a K2 értéket 130%-ban határozták meg. A kölcsönszerződés lejáratát 1998. december 17-ére módosították. A kölcsönszerződést a IV. r. felperes által átadott 450 db TVK részvény, 100 db D. Rt. részvény és 365 db M. részvény biztosította. A IV. r. felperes 1998. szeptember 4-én felhívásra pótfedezet címén 280 000 Ft-ot fizetett be, majd 40 db TVK részvényt bocsátott rendelkezésre és befizetett további 140 000 Ft-ot. 1998. szeptember 8-án az L. B. Rt. ismét pótfedezet nyújtására szólította fel, ekkor a IV. r. felperes 40 000 Ft készpénzt befizetett. Szeptember 14-én ismételt felhívásra 300 db G. Rt. részvényt adott át alperesnek. 1998. szeptember 16-án újból felhívást kapott további 593 000 Ft pótfedezet nyújtására, amelynek eleget tett, közben szeptember 11-én a részvényeit értékesítették.

Az alperes az 1997. december 22-én kelt lombardhitel-szerződéssel 1 650 000 Ft kölcsönt nyújtott az V. r. felperesnek 1998. június 23-ai lejáratra. A szerződés szerint a K1 értéket a kölcsöntőke 135%-ában, a K2 értéket annak 130%-ában határozták meg. A szerződést 1998. június 29-én akként módosították, hogy a lejárat időpontját 1998. december 29-ében határozták meg. A kölcsönt 500 db R. részvény 500 000 Ft névértékben, valamint 330 db TVK részvényt, 330 000 Ft értékben biztosította. Az V. r. felperes felhívásra 1998. augusztus 28-án 64 db TVK részvényt, szeptember 4-én 75 db, szeptember 8-án további 44 db TVK részvényt adott át az alperesnek pótfedezetként. Ismételt felhívásra 1998. szeptember 11-én hiteltörlesztés címén befizetett 200 000 Ft készpénzt az L. B. Rt. t.-i pénztárába, ezt követően értesítést kapott, hogy az értékpapírjait 1998. szeptember 11-én értékesítették.

Az alperes az 1998. augusztus 13-án kötött lombardhitel-szerződéssel 1 165 000 Ft kölcsönt nyújtott a VI. r. felperesnek 1999. február 12-ei lejáratra. A szerződésben a K1 értéket 130%-ban, a K2 értéket 125%-ban határozták meg. A kölcsönszerződés fedezeteként a VI. r. felperes 508 db TVK részvényt adott át 508 000 Ft névértéken. A VI. r. felperes 1998. szeptember első hetében, látva a részvények árfolyamesését, előzetes felhívás nélkül, önként 30 db M. részvényt ajánlott fel pótfedezetként, majd szeptember 9-én hiteltörlesztés címén befizetett 150 000 Ft-ot és áttranszferált további 5 db É. részvényt. Szeptember 11-én felhívásra befizetett további 130 000 Ft-ot. Ezt követően szeptember 15-én az L. B. Rt. irodájában arról tájékoztatták, hogy a részvényeit az alperes szeptember 14-én értékesítette. 1998. szeptember 21-én ismételten értesítették, hogy a részvényeit az alperes tévedésből visszavásárolta és az újabb árfolyamesésre figyelemmel fizessen be további 650 000 Ft­ot. A VI. r. felperes felkereste az alperes b.-i irodáját a helyzet tisztázása érdekében, ahol is azt a felvilágosítást kapta, hogy szeptember 21-én a részvényeit ismételten értékesítették.

Az alperes az 1998. augusztus 13-án kötött lombardhitel-szerződéssel 1 125 000 Ft kölcsön nyújtott a VII. r. felperesnek 1999. február 12-ei lejáratra. A K1 értéket a kölcsön 130%-ában, a K2 értéket annak 125%-ában határozták meg. A kölcsönt a VII. r. felperes által átadott 490 db, összesen 490 000 Ft névértékű TVK részvény biztosította. A VII. r. felperes 1998. augusztus 31-én - felhívásra - 40 db TVK részvényt adott át pótfedezetként, majd 1998. szeptember 4-én befizetett 50 000 Ft-ot az L. B. Rt. t.-i pénztárába. Szeptember 9-én felhívás nélkül 30 db Z. részvényt ajánlott fel pótfedezetként, majd szeptember 11-én ismételt felhívást kapott 197 000 Ft befizetésére. E felhívásra 3 napon belül - szeptember 14-én - 300 000 Ft-ot fizetett be hiteltörlesztés címén. 1998. szeptember 16-án kapott arról értesítést, hogy a részvényeit kényszerértékesítették, utóbb értesítették, hogy a részvényeit visszavásárolták, majd arról, hogy ismételten értékesítették. Az elszámolást valamennyi felperessel elvégezték, amit VI. és VII. r. felperesek jogfenntartással fogadtak el.