BH+ 2001.8.369 A károsodás bekövetkezte előtt nincs helye a kártérítési felelősség megállapítása iránti kereset előterjesztésének [Pp. 123. §, Ptk. 360. § (1) bek.].

Az alperes cég - személy szerint annak egyik alkalmazottja - megbízási szerződés alapján könyvelési, számviteli, adóbevallási tevékenységet végzett a felperes egyéni vállalkozó részére. Az adóhatóság 316.000 forint adóhiány, 524.000 adóbírság és 44.000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a terhére megállapított adóhiányt megfizette, az adóbírságot és késedelmi pótlékot azonban még nem, mert az adóvégrehajtás felfüggesztésre került. A felperes keresetében az összesen 568.000 forint adóbírság és késedelmi pótlék, mint kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését, mert álláspontja szerint az alperes alkalmazottjának hibájából került sor a hibás adóbevallásra és a téves önellenőrzésre.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével elutasította a keresetet, mert - bár a bizonyítási eljárás alapján az alperes felróhatósága megállapítható lett volna - a felperest kár nem érte tekintettel arra, hogy még nem teljesített az adóhatóság részére.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel és a másodfokú eljárásban keresetét akként módosította, hogy csak az alperes kártérítési felelősségének a megállapítását kérte. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Álláspontja szerint a megállapítási kereset előterjesztésének törvényi előfeltételei nem álltak fenn, mert a kártérítési jogviszony természete önmagában kizárja a megállapítási kereset előterjeszthetőségét. A kárfelelősség megállapításának ugyanis elengedhetetlen feltétele a kár bekövetkezte, amely viszont már marasztalási keresettel érvényesíthető. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy bár az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a marasztalási kereset időelőttiségét, téves eljárásjogi következtetésre jutott, mert helyesen a pert meg kellett volna szüntetnie. A másodfokú bíróság felhívta a felperes figyelmét arra, hogy amennyiben az adóhatóság felé fizetési kötelezettségének eleget tesz, nincs elzárva attól, hogy kárigényét az alperessel szemben újabb perben érvényesítse.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és a megállapítási keresetének helytadó ítélet meghozatalát. A felperes szerint téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint kártérítési ügyekben megállapítási kereset előterjesztésének fogalmilag nincs helye. A felperes álláspontja szerint a jogerős és végrehajtás alá vont adóhatósági határozattal megállapított, jogcímében és összegszerűségében is konkrétan meghatározott fizetési kötelezettség olyan vagyoni fenyegetettséget jelent, ami a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerinti, a károsultat ért vagyoni hátrány fogalma alá vonható. Ez a vagyoni hátrány a határozat jogerőre emelkedésével bekövetkezett. A megállapítási kereset a felperes jogainak megóvása miatt egyrészt azért szükséges, mert enélkül még arra sincs a felperesnek módja, hogy az alperessel szembeni követelését az adóhatóságra engedményezze. Másrészt a jogerős ítélet folytán az az igazságtalan helyzet áll elő, hogy mivel a felperes anyagi körülményei nem teszik lehetővé a tartozás adóhatóság részére történő megfizetését, kár hiányában nem tud fellépni az alperessel szemben sem. A felróhatóan kárt okozó alperest ily módon semmiféle vagyoni hátrány nem fenyegeti, miközben a felperes számára a tartozása költségei és járulékai állandóan nőnek.