1074/B/1994. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 86. § (2) bekezdés második mondata és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 75. § (1) bekezdése értelmében a polgári bírósági eljárásban perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (pl. illeték, képviselettel kapcsolatos kiadások stb.).

Jogai érvényesítésének megkönnyítése végett azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, különféle kedvezmények illetik meg (Pp. 84. §).

A perköltségre és a költségmentességre vonatkozó részletes szabályokat a Pp. 75-92. §-ai tartalmazzák.

A Pp. 86. § (2) bekezdés második mondata szerint a költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti. A 86. § (3) bekezdése szerint a költségmentesség, az illetékmentesség, valamint az illetékfeljegyzési jog nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek, továbbá a végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és előlegezett költségek (végrehajtási költségek) megtérítésének kötelezettségét.

2. Az indítványozó a Pp. 86. §-ának idézett rendelkezései vizsgálatára irányuló indítványt terjesztett elő.

Ebben azt sérelmezi, hogy "ha jövedelemnélküli vagy igen szerény jövedelmű állampolgárok érdekeik érvényesítése végett perelnek és azt elvesztik, a költségmentesség joga a megsemmisítésre indítványozott bekezdésekben kodifikált körülményekre nem terjed ki." Ezért ezek a személyek "nem mernek perelni, félnek érdekeiket polgári peres eljárásban érvényesíteni." A támadott szabályok gátolják az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a bírói úthoz való alapvető jog érvényesülését.

Az indítványozó később az indítványt alkotmányjogi panasszal is kiegészítette. Ebben előadta, hogy felperese volt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt rendkívüli felmondás hatálytalanítása iránt indított, fellebbezés folytán a Tolna Megyei Bíróságon Mf.20.414/1995. szám alatt befejezett, tárgyi költségmentesség alá tartozó munkaügyi pernek. Hivatkozott arra is, hogy személyi és vagyoni körülményei folytán "egyéb pereiben" is személyes költségmentességet élvez. Ennek ellenére a másodfokú bíróság 5. sorszámú ítéletében - pervesztessége miatt - arra kötelezte őt, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7500 forint másodfokú perköltséget. Érvelése szerint az alkotmányellenesnek állított jogszabályok hiányában erre a döntésre nem kerülhetett volna sor.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége [Alkotmány 8. § (1) bek.]. Az államnak ez a kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről (ABH 1991. 297, 302.). Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből az államnak nemcsak az a kötelezettsége folyik, hogy bírói utat biztosítson a személyek polgári jogi jogvitái esetére, hanem az is, hogy a bírósághoz fordulást valóságosan lehetővé tegye. Ehhez hozzátartozik, hogy az igazságszolgáltatás igénybevételéhez szükséges, a perrel kapcsolatos kiadásokra is kiterjedő támogatási rendszert kell kiépítenie.

A bírósági eljárásért, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1. és 37. §-a értelmében - a kivételektől eltekintve - eljárási illetéket kell fizetni.

Az Itv. különféle illetékkedvezményeket biztosít a bírósági eljárást kezdeményező, fizetésre kötelezett személyek számára. Az Itv. 56. § (1) bekezdése szerint nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki a külön jogszabály szerint költségmentességet, vagy e törvény szerint illetékmentességet élvez. Az Itv. 59. § (1) bekezdése szerint, akit illetékfeljegyzési jog illet meg, mentesül az illeték előzetes megfizetése alól. Ilyen esetben az fizeti az illetéket, akit a bíróság erre kötelez.

A bírósági eljárási illeték a perköltség része. A perköltség fogalmának és feltételeinek - rendezése szabályainak - meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg (ABH 1993. 570, 571.). A perköltség szabályozása csak akkor hozható az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével kapcsolatba, ha valamely személyi kör számára a bírói út igénybevétele a költségviselési szabályok miatt lehetetlenné válik (ABH 1994. 588, 589.).

Ez a helyzet azonban a vizsgált esetben nem ismerhető fel.

2. Az indítványban kifogásolt rendelkezések értelmében a költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti, továbbá nem érinti (vagyis nem hárítja az államra) az ellenfél javára megítélt perköltségek megtérítésének kötelezettségét.

A pernyertes fél költségeinek megfizetésére való kötelezésre fő szabály szerint a bírói út igénybevétele után, az eljárást befejező határozatban kerülhet sor. A bírói út igénybevétele a vizsgált szabály következtében nem válik lehetetlenné a kedvezőtlen anyagi helyzetben lévők számára sem. A bírói úthoz való hozzáférést nem korlátozza és nem akadályozza az, hogy a költségmentesség általában az eljárás során felmerülő költségeknek csak az előlegezése, és - az illetékmentességet kivéve - nem a viselése alól mentesít.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése nem foglalja magában az igazságszolgáltatással kapcsolatos működtetési költségeknek és a felek oldalán felmerülő kiadásoknak a felekre való áthárítása tilalmát.

A perköltségviselés általános szabálya szerint a perköltséget a pervesztes fél viseli [Pp. 78. § (1) bek.]. Egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság már rámutatott arra, hogy a perköltség viselési kötelezettség nem jelent fenyegetettséget a félre általában, csak arra a félre, aki pervesztes lesz: akivel szemben jogosan érvényesítettek igényt vagy aki alaptalan igényt érvényesített (ABH 1991. 508, 510.).

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből fakadó követelmények nem azonosíthatók a perlekedéssel kapcsolatos költségviselési kockázat teljes mérvű kiküszöbölésével.

Nem állapítható meg, hogy az indítványban kifogásolt rendelkezések alkalmasak lennének az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jog érvényesítésének lehetetlenné tételére. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 1996. február 6.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k..

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró