A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21217/2009/3. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Pfv.II.21.217/2009/3. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Miskolci Városi Bíróságnál 31.P.22.483/2005. számon megindított és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnak 3.Pf.22.166/2008/9. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 63. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 70.000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget,

A Magyar Államnak pedig az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Illetékfőosztályának külön felhívására az ott közölt időben és módon 170.970 (Egyszázhetvenezer-kilencszázhetven) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1994. szeptemberében élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1995. október 20-án házasságot kötöttek. Az életközösségük 2001. karácsonyán végleg megszakadt és az alperes a felek volt közös lakásából önként elköltözött. Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság 3.Pf.22.125/2004/2. számú ítéletével helyben hagyott - 31.P.22.595/2002/29. számú részítéletével a peres felek házasságát felbontotta.

A felek közös vagyonához tartozott - többek között - az 1997. február 7-én kelt társasági szerződéssel közösen alapított D. és Társa Betéti Társaság (a továbbiakban: Bt.) mindkét társasági részesedése. A társaság jegyzett tőkéje 250.000 forint volt, amelyből 200.000 forint készpénzt a beltag alperes, további 50.000 forint készpénzt pedig a kültag felperes bocsátott a társaság rendelkezésére a felek közös vagyonából. A társaság képviseletére 5 évi időtartamra a beltag alperes volt jogosult, a társaság székhelye pedig a felek közös lakásául szolgáló M., K. u. alatti ingatlanban volt. A társasági szerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy a felosztott tiszta nyereséget a vagyoni betéteik arányában osztják fel egymás között, és ugyanilyen arányban viselik az esetleges veszteséget is. A kültag felperes tudomásul vette, hogy az anyagi felelőssége a beltag alperesével azonos, mert a neve a társaság cégszövegében szerepel.

Az életközösség megszakadásával felek között a társasági jogi kapcsolat nem szűnt meg. A felperes a társaságból nem lépett ki, a társasági szerződés ehhez szükséges módosítását nem írta alá, de a társaság gazdálkodásában sem vett részt. A társaságot az alperes vitte tovább. A Bt. a felperessel nem számolt el. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 8.Pk.05-04-000581/4. számú végzésével a társaság felszámolását rendelte el 2005. január 26. napjával, majd 2005. március 3. napján a felszámolási eljárás megindításának közzétételére is sor került. A bíróság a 9./ sorszámú végzésével a a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította és megállapította, hogy a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszűnt, ezért elrendelte a cégjegyzékből való törlését. Megállapította, hogy a cég vagyona 6.000 forint, amely az 1.939.202 forint összegű összes hitelezői igényt csak minimális mértékben fedezi, további fedezet pedig nem áll rendelkezésre. A társaságot 2006. április 10. napján törölték a cégjegyzékből.

A felperes 2007. május 3. napján, az alperes pedig 2007. június 1. napján fizetési megállapodást kötött a Magyar Követelést kezelő Zártkörűen működő Részvénytársasággal a Bt. után maradt tartozás megfizetése tárgyában.

A perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye szerint a Bt. az életközösség megszakadásának időpontjában 5.698.892 forint vagyoni értéket képviselt.

Az életközösség megszakadásakor valamennyi közös ingó vagyontárgy a felperes birtokában maradt.

A felperes a keresetében, az alperes pedig a viszontkeresetében a felek házastársi közös vagyonának a megosztását kérte, de egymástól eltérő elszámolás alapján. A keresetet és a viszontkeresetet kölcsönösen többször módosították.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy a felperes kizárólagos tulajdonába adta az ítéletének rendelkező részében tételesen felsorolt közös vagyoni ingóságokat összesen 199.000 forint értékben, és kötelezte a felperest arra, hogy fizessen meg az alperesnek 90 napon belül 781.204 forint értékkiegyenlítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította, a lakáshasználat szabályozása iránti részében pedig a pert megszüntette. Az alperes személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét elutasította, és az alperes részére illetékfeljegyzési jogot engedélyezett. A felperest 242.663 forint, az alperest pedig 50.835 forint eljárási illetéknek külön felhívására, az államnak való megfizetésére, a felperest pedig ezen felül arra is kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 216.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel, az alperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy a feleknek a le nem rótt illetéket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Régió Igazgatósága felhívására kell, a felhívásban megjelölt időben és módon megfizetni. Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig részben és akként változtatta meg, hogy mellőzte a felperesnek az alperes javára 781.204 forint értékkiegyenlítés fizetésére kötelezését és az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 147.937 forintot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 19.800 forint feljegyzett viszontkereseti illetéket, a felperes által az állam részére fizetendő eljárási illeték összegét 243.100 forintra felemelte, az alperes által az állam részére fizetendő eljárási illeték összegét pedig 30.600 forintra leszállította. Az alperes meghaladó viszontkeresetét elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 120.000 forintra leszállította, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperest 127.600 forint, az alperest pedig 55.700 forint jogorvoslati illeték, valamint 9.000 forint csatlakozó fellebbezési illetéknek az állam részére külön felhívásra történő megfizetésére kötelezte. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 forint részperköltséget.

A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének indokolása szerint a felek jogvitájának az elbírálására nem az alperes által hivatkozott 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.), hanem a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók. E szabályok szerint is alaptalannak találták viszont a perben eljárt bíróságok felperesnek a Bt. életközösség megszűnésekori 5.698.892 forintos értékének az alperes terhére a vagyonmérlegbe történő beállítása, és az alperesnek az említett összeg 2.849.446 forintos fele részének a megfizetésére való kötelezése iránt előterjesztett kereseti kérelmét.