BH 2004.1.1 A több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletével bűnhalmazatban a két rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósítják az élettársi viszonyban élő vádlottak, akik a gondjaikra bízott kisgyermekek ellátását, gondozását és szellemi nevelését hosszú időn át olyan mértékben hanyagolják el, hogy az egyik gyermek a súlyos testi leromlás miatt meghal, míg a másik gyermek az alultápláltságból eredően közvetlen életveszélyes állapotba kerül [Btk. 12. § (1) bek., 166. § (2) bek. d) és f) pont, 195. § (1) bek.].

A megyei bíróság 2000. október 24. napján kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségét társtettesként, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg, és ezért őket - halmazati büntetésként - 10 évi fegyházbüntetésre, és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott elvált családi állapotú, a vádbeli időszakban a II. r. vádlott élettársa volt. Hat kiskorú gyermeke született, az első két - házasságából született - gyermek a volt férjénél, a harmadik - élettársi kapcsolatából származó - gyermeke az apai nagymamánál, míg a negyedik és a hatodik - ugyancsak élettársi kapcsolatából származó - gyermekei időközben intézetben nyertek elhelyezést. Szakképzetlen, munkahellyel és foglalkozással nem rendelkezett, alkalmi munkát nem végzett. A vele levő gyermekei után folyósított gyermekgondozási segélyt, családi pótlékot és rendszeres nevelési segélyt hozzájárulásával élettársa édesanyja vette fel általában. Büntetlen előéletű.

Az I. r. vádlott érzelmileg labilis asszony, személyiségzavara a cselekmény elkövetését megkönnyíthette, elősegíthette, de beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető.

A II. r. vádlott nőtlen családi állapotú. A vádbeli időszakban az I. r. vádlott élettársa volt. Három kiskorú gyermeke az I. r. vádlottnál, a már említett harmadik, negyedik és hatodik gyermek közül az első az édesanyjánál, míg a másik kettő időközben intézetben került elhelyezésre. Az általános iskola három osztályát végezte, csak nevének az aláírására képes. Munkahellyel és foglalkozással nem rendelkezett.

A II. r. vádlott nem elmebeteg, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Nevezett értelmi képessége enyhe fokú gyengeelméjűségnek felel meg.

Enyhe fokú gyengeelméjűsége, valamint személyiségzavara a cselekmény elkövetését megkönnyíthette, elősegíthette, de beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető.

Az I. r. és a II. r. vádlottak 1998 augusztusától - különösen a téli hónapokban - nem, illetőleg nem megfelelően etették a gondozásuk alatt levő 1994. júniusban született T., és az 1995. októberben A. Nevezettekkel szemben a legalapvetőbb egészségügyi és tisztántartási követelményeket sem tartották be. A gyermekek folyamatosan piszkosak, ápolatlanok, rendkívül elhanyagolt külleműek voltak. Fejlődésük megállt, majd mindinkább visszamaradt. Az évszaknak és időjárási körülményeknek megfelelő ruházattal gyakorlatilag nem rendelkeztek. A szülők a kisfiúkat hurutos, náthás állapotban, elvakart kiütésekkel, nedvedző sebekkel sem vitték orvoshoz, sőt az I. r. vádlott rendszeresen bántalmazta is nevezetteket erősen leromlott egészségügyi állapotuk ellenére. Arra nézve hitelt érdemlő adat nem merült fel, hogy ebben a II. r. vádlott partnere lett volna, ám nevezett tudott erről is, és semmit nem tett ellene.

Lakókörnyezetük egy része tudta, vagy legalább is sejtette, hogy milyen körülmények között élnek a gyermekek, ám részben a hasonló életkörülmények, részben a közömbösség, részben pedig az iskolázottság hiánya miatt helyzetüket nem tekintették súlyosnak.

Amikor az I. r. vádlott 1999. február 4. napján ismét szült, a szülést követően őt és az újszülött gyermekét a mentők kórházba szállították. Ekkor a II. r. vádlott szülei "magukhoz vették" T. és A. Itt még aznap este "rosszul lett" A., és az értesített orvos kiérkezésekor már csak a halál beálltát tudta megállapítani, T. pedig az orvos azonnal kórházba utalta.

A. a halálakor csont-bőrre lesoványodott gyermek volt, ahogyan a hozzá hasonlóan leromlott egészségi állapotban levő T. - életkora ellenére kórházba szállításakor - még az önálló járásra és kommunikációra is képtelennek bizonyult.

Az I. r. és a II. r. vádlottak nem kívánták ugyan egyikük halálát sem, de a körülményekből következően nemtörődömségükkel lényegében belenyugodtak A. halálának, illetőleg T. közvetetten életveszélyes állapota bekövetkezésének a lehetőségébe.

A 3 éves és 3 hónapos A. a boncoláskor 6010 gramm súlyú, 79 cm hosszú, 44 cm fejkörfogatú, 40 cm mellkörfogatú, közepesen fejlett, de csont-bőrre lesoványodott gyermek volt. Rajta 32 pontban összefoglalható külsérelmi nyomot mutatott ki a nyomozás, melyek a test minden felületén észlelhetők voltak. A jobb és bal lábon levő külsérelmi nyomok jellegüknél fogva, de kórszövettani vizsgálati eredménnyel is alátámasztottan fagyási jellegű sérülések. Az összes többi sérülés kis erejű, tompa erőbehatások következménye. Közülük hét sérülés leginkább önkezűleg okozott kaparásnak tudható be, míg a továbbiak ütés, ütődés, elesés következményei.

A. halála igen nagyfokú testi leromlás, két oldali, ezen belül jobb oldali túlsúlyú alsó végtagi fagyás, kórszövettani vizsgálattal igazolt súlyos fokú hörgő gyulladás talaján kialakult tüdőgyulladás következtében együttesen létrejövő légzési-keringési elégtelenség miatt jött létre. A boncolás során, illetőleg kórszövettani vizsgálattal igazoltan nem volt észlelhető olyan belszervi elváltozás, amely ilyen súlyos fokú testi leromlást eredményezhetett volna, emiatt annak bekövetkezése a nem megfelelő szülői magatartás következményének tartható. Ugyanennek tudhatók be a kétoldali, ezen belül jobb oldali túlsúlyú, alsó végtagi fagyásos jellegű sérülések, melyek - függetlenül a testi leromlástól, illetőleg a kórszövettani vizsgálattal igazolt gócos tüdőgyulladástól - közvetett életveszélyes állapotnak felelnek meg. A külsérelmi nyomok pontos keletkezési időpontja nem volt meghatározható, azok egy része frissebb, másik része idősült jellegű tompa erőbehatások következményeként jött létre, azaz sima felszínű tompa tárggyal leadott ütés, ilyen tárgyhoz történő ütődés, ki nem zárható módon elesés útján, míg néhány sérülés (mint pl. a vakarásos jellegűek vagy a bal csuklótájék sérülése) a gyermektől önmagától is származhatott. Összességében az igen nagyfokú testi leromlás, illetőleg a fagyásos sérülések, a testlehűlés és kétoldali légúti gyulladás súlyossága miatt halála elkerülhetetlenül bekövetkezett. A testi leromlás, végtaglehűlés, fagyásos sérülések, a gennyes hörgő-, hörgőcskegyulladás, tüdőgyulladás és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható.

A. esetében az igen nagyfokú testi leromlás az ún. sanyargatott, megvert gyermek tünetegyüttesnek felel meg. A fagyásos jellegű sérülések nyolc napon túli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg, életben maradás esetén tényleges gyógytartamuk 3-4 hétre lett volna tehető. Ezen sérülésekkel összefüggésen önmagában is - függetlenül egyéb sérüléseitől, testi leromlásától - közvetett életveszélyes állapot beállta igazolható. Az egyéb sérülések nyolc napon belüli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg külön-külön, illetve együttvéve is.