A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40420/2020/9. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (DEVIZASZERZŐDÉS érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Csonka Balázs, Ráczné dr. Szunyogh Zsófia

Fővárosi Ítélőtábla

20.Gf.40.420/2020/9-II.

A Fővárosi Ítélőtábla az 1000. sz. Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd ) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek - a eljárást segítő (fél címe 2 ; ügyintéző: dr. Pulay Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen deviza szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 8-án kelt 55.G.40.737/2019/32-I. számú ítélete ellen a felperesek 33. és 35. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek által 2006. február 3-án 22....02 számon megkötött kölcsönszerződés érvénytelen.

A másodfokú eljárásban a felpereseknek 20.000 (harmincezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból és 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetékből, az alperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló költsége merült fel.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az I. és II. rendű felperesek végleges keresetükben az alperessel 2006. február 3-án 22....02 számon kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, és a szerződés érvényessé nyilvánítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján azzal, hogy az elszámolás eredményeként a felperesek alperessel szemben fennálló tartozása 2019. július 15-én 118.429 forint.

[2] Keresetük alátámasztásaként arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés VII. pontjába foglalt árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás nem felel meg az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13., C-186/16., C-51/17. számú ítéleteiben, a Kúria 2/2014. PJE határozatának 1. pontjában, valamint Konzultációs Testületének 2019. június 19-i üléséről készült emlékeztetőjében foglalt követelménynek. A 93/13/EGK irányelv mellékletének 1. i) pontja értelmében a tájékoztatás nem volt világos és érthető, az nem tesz eleget a pénzintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: r.Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésében foglaltaknak sem. Az r.Ptk. 239. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazása során a folyósításkori MNB árfolyamhoz képest 20%-os árfolyam eltérés viselését vállalták.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta arra hivatkozással, hogy a felperesek nem a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben (DH1 tv.) rögzített elszámolás szabályainak és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) rendelkezéseinek megfelelően terjesztették elő az érvénytelenség jogkövetkezményére vonatkozó kérelmüket.

[4] Érdemben a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Elsődleges kérelme szerint a kölcsönszerződés rendelkezéseiből megállapíthatóan a felperesek deviza kölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek, és ennek megfelelően devizában, CHF-ben vállalták a törlesztést. Ezt támasztja alá, hogy a kölcsönszerződésben nincs olyan rendelkezés, amely a kirovótól eltérő pénznemben való teljesítésre kötelezné a felpereseket, ezért fogalmilag kizárt az árfolyamkockázat áthárítása. A kölcsönszerződés VII. pontja egyébként sem az árfolyamkockázatra vonatkozik, így annak tisztességtelensége nem állapítható meg. Rámutatott arra is, hogy az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH3 törvény) alapján a kölcsönszerződés jelenlegi devizaneme magyar forint, az érvénytelenség oka a jogszabály kötelező erejénél fogva megszűnt, a felpereseket árfolyamkockázat már nem terheli. Állította, hogy a szerződéskötés során mind a kölcsönszerződésben, mind pedig külön íven szövegezett kockázatfeltáró nyilatkozattal megfelelő tájékoztatást nyújtott az árfolyamkockázatot illetően.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és egyetemlegesen kötelezte a felpereseket az alperes javára 40.000 forint + áfa összegű perköltség megfizetésére.

[6] Tényként állapította meg, hogy az I. és II. rendű felperesek mint adósok az alperessel 2006. február 3-án CHF elszámolással kölcsönszerződést kötöttek lakásvásárlás céljából. A kölcsönszerződés I.1. pontja szerint az alperes 50.664 CHF összegű kölcsönt bocsát az adósok rendelkezésre 6.982.000 forint finanszírozási igényük kielégítésére azzal, hogy az adós elfogadja azon tényt, hogy a nyilvántartásba vett devizaösszeg a szerződés kötése, valamint a folyósítás időpontja közti időszak alatt bekövetkezhető árfolyamváltozás miatt a finanszírozási igényhez képes 15%-kal növelt mértékben kerül megállapításra. A szerződés szerint az összeg tájékoztató jellegű, a tartozás tényleges összege a II.1. pontban írtaknak megfelelően kerül megállapításra. Az alperes a kölcsönt 240 hónap futamidőre, annuitásos számítással, türelmi idő biztosításával nyújtotta 3,99% éves induló kamatláb mellett. A szerződés IV.3. pontjában rögzítették, hogy a kölcsönszerződés vonatkozásában a mindenkor esedékessé váló törlesztések, a törlesztő részletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség CHF-ben teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén a bank az általa az esedékesség napján alkalmazott, a hirdetményében megjelentetett deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.

[7] A szerződés VII. pontja a CHF klauzulaként az alábbiakat rögzíti: "1. Ha a CHF/HUF árfolyamának nagymértékű változása miatt /legalább 5%-os változás/ (figyelembe véve az esetleg megváltozott ingatlanpiaci viszonyokat is) a biztosítékul nyújtott ingatlan értéke már nem nyújt a Bank számára megfelelő fedezetet, akkor az Adós köteles 30 naptári napon belül a Bank számára kielégítő pótfedezetet biztosítani. 2. Az Adós kifejezetten nyilatkozik, hogy a banki felvilágosítást, mely szerint a jelen kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, megértette és ezen információ tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igényli a CHF nyilvántartást."

[8] A szerződés VIII.12. pontjában a felperesek kijelentették, hogy a bank üzletszabályzatának, hirdetményének rendelkezéseit megismerték és azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el. Tudomásul vették továbbá többek között azt a tájékoztatást is, hogy a hitel árfolyamkockázatát a THM nem tükrözi.