3283/2014. (XI. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Győri Járásbíróság B.162/2012/9. ítélete és a Győri Törvényszék 3.Bf.13/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 155. § (2)-(6) bekezdésével kapcsolatban jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére, valamint 27. §-ára hivatkozva alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] Az indítványozó egyrészt a Győri Járásbíróság B.162/2012/9. számú ítélete és a Győri Törvényszék 3.Bf.13/2014/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, másodlagos kérelmében pedig a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 155. § (2)-(6) bekezdései "mulasztásos alkotmányellenességének" megállapítását indítványozta.
[3] Az indítványozó által üzemeltetett ékszer- és zálogüzletben a fenti ügyiratszámú büntetőper vádlottja arany ékszereket helyezett el; az ékszerekre vonatkozóan záloghitel-szerződés jött létre, az ékszerek kézizálogba vétele mellett 50 000 Ft összegű hitelt folyósítottak a zálogba adónak. Az ékszereket a Győri Rendőrkapitányság lefoglalta, tekintettel arra, hogy azok vonatkozásában lopás bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt nyomozást folytatott.
[4] A Győri Járásbíróság által hozott elsőfokú ítélet megállapította a vádlott bűnösségét és a lefoglalt ékszerek kiadásáról úgy rendelkezett, hogy azokat az eredeti tulajdonos sértett részére, térítésmentesen kell kiadni.
[5] Az ítélet ellen kizárólag az indítványozó - mint egyéb érdekelt - jelentett be írásban indokolt fellebbezést. Ebben a bűnjelnek minősülő ékszerek lefoglalását megszüntető, és azoknak az eredeti tulajdonos részére történő térítésmentes kiadását elrendelő rendelkezést sérelmezte. Álláspontja szerint az ékszerek kiadása az eredeti tulajdonos részére jogellenes volt, a tulajdonos személyének helytelen megállapítása miatt. Előadta továbbá, hogy polgári peres eljárást indított az érintett bűnjelek tulajdonjogának megállapítása iránt. A Győri Törvényszék - másodfokú bíróságként hozott végzésében - a fellebbezést nem találta alaposnak és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[6] Az indítványozó ezt követően, a büntetőeljárásban hozott bírósági döntések alaptörvény-ellenességének a megállapítása miatt fordult az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmánybírósági eljárás megindítását követően az indítványozó - a Győri Járásbíróság ítéletének egyidejű megküldésével - beadványban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy a polgári peres eljárás jogerősen lezárult. A bíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó az ékszereken kézizálogjogot szerzett és a tulajdonost annak tűrésére kötelezte, hogy az ékszerekből a folyósított kölcsön és járulékai tekintetében az indítványozó kielégítést szerezzen.
[7] 2. Az indítvány a bírói döntésekkel kapcsolatban közvetlenül nem fogalmaz meg alkotmányossági aggályokat; azt sérelmezi, hogy "az eljárt bíróságok teljes mértékben figyelmen kívül hagyták azt, hogy a bűncselekményből szerzett dolog zálogba adásával és a záloghitel ki nem fizetésével ugyanúgy a cselekmény sértettjévé vált a társaságunk, mint az eredeti tulajdonos, akitől a dolgot ellopták." Hivatkozik arra, hogy a Be. 51. § (1) bekezdése szerinti sértett fogalmába csak az eredeti tulajdonos tartozik bele és a "szabályozás alapján csak ez a személy érvényesítheti a sértett jogait." Érvelése szerint "azok a további jóhiszemű jogszerzők, akiket a lopási cselekmény közvetlenül nem érint, ámde akiket a csalárd módon eljárt tolvaj, mint zálogba adó megtévesztett a büntetőeljárásban megfelelő jogérvényesítési lehetőség (pl. indítványtételi jog, részleges fellebbezési jog; észrevételezési jog; tárgyaláson történő részvétel joga, stb.) nélkül maradnak. Ez a szabályozás egyértelműen a jogorvoslati jog sérelmét továbbá törvény előtti egyenlőség elvének sérelmét, illetve a diszkrimináció tilalmát eredményezi. Ennek oka, hogy a dolog eredeti tulajdonosa és a jóhiszemű zálogjogosult a büntetőeljárás szempontjából homogén csoportot alkotnak, és nincs olyan különleges alkotmányosan indok, amely miatt közöttük különbséget lehetne tenni." Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (7) bekezdését és végső soron a XV. cikk (1)-(2) bekezdését sértik a bírósági ítéletek.
[8] Az indítványozó a Be. hivatkozott 51. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát nem kérte.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint "mulasztásos alkotmányellenesség okán ugyanezen alaptörvényi jogok sérelmét eredményezik a Be. 155. § (2)-(6) bekezdésének hiányosságai". Az indítványozó a Be. hivatkozott rendelkezéseit azért tartja alaptörvény-ellenesnek, mert "a szabályozás figyelmen kívül hagyja, hogy a bűncselekmény útján megszerzett dolgon kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akár tulajdonjogot, akár pedig zálogjogot lehet szerezni. Problematikus, hogy a kiadási sorrendre vonatkozó fenti szabály mindenféle kompenzáció nélkül az eredeti tulajdonosnak rendeli kiadni a dolgot. A jóhiszemű zálogjogosultnak a zálogszerződésből eredő egyetlen biztosítéka a dolog maga, amely biztosíték egy dologi várományként létezik mindaddig, amíg a lejárat és a zálogjog érvényesítése meg nem történik. Ezt követően pedig a kézizálogjoga alapján a kielégítésre is magából a dologból tarthat igényt. A Be.-nek a fenti hiányos szabályozása ezt a dologi várományt sérti meg és ezáltal sérti a XIII. cikk (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz való jogot, mivel megfelelő kompenzáció nélkül elvonja a dologban rejlő tulajdoni részjogosítványokat. Ugyanez a hiányosság eredményezi azt is, hogy a dologhoz fűződő érdekük alapján azonos pozícióban lévő személyek (eredeti tulajdonos, illetve zálogjogosult) között indokolatlanul tesz különbséget a jogszabály."
[10] Az indítványozó a polgári perben született döntés megküldését azért tartotta fontosnak, mert az "ítélet a tulajdonos tűrésre kötelezése által társaságunk rendelkezési jogát deklarálja az ékszerek kielégítése vonatkozásában, míg a büntetőeljárásban született ítélet rendelkezései folytán társaságunk kielégítési jogát nem tudta gyakorolni, a jogorvoslati lehetőségtől pedig társaságunk elszigetelődött." A beadványában a nyomozóhatóság eljárását, valamint azt kifogásolta, hogy hiába tett csalás miatt feljelentést a zálogba adó személlyel szemben, a nyomozóhatóság és az ügyészség a Legfelsőbb Bíróság BH. 2005.1296 számú eseti döntésére hivatkozva úgy értelmezte a jogszabályokat, hogy nem állapítható meg a lopás és a csalás halmazatban. Ismertette továbbá a hitelezési tevékenységgel összefüggő csalásokkal kapcsolatos bírói gyakorlatot.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[12] a) Az indítványnak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozva benyújtott része nem a Be. 155. § (2)-(6) bekezdése alaptörvény-ellenességét állítja, hanem e rendelkezésekkel kapcsolatban mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól. Jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére az indítványozónak nincs jogosultsága, az Abtv. 46. § (1) bekezdése értelmében - az abban írt feltételek fennállása esetében - az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során hivatalból jogosult erre.
[13] b) Az indítványnak az Abtv. 27. §-ára alapított részének indokolása szerint a bírói döntés azért alaptörvényellenes, mert a büntetőügyben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt, hogy a bűncselekményből szerzett dolog zálogba adásával az indítványozó is a bűncselekmény sértettjévé vált. Maga az indítványozó hivatkozik azonban arra, hogy ez a bírói jogértelmezés a Be. 51. § (1) bekezdésének szabályozásából következik. Önmagában a bírói döntésekkel kapcsolatban nem fogalmaz meg alkotmányossági kifogásokat, nem állítja, hogy a bíróságok alaptörvény-ellenesen értelmezték a jogszabályokat vagy alaptörvény-ellenesen jártak el, és emiatt következett be az Alaptörvényben biztosított jogának a sérelme. Az alaptörvény-ellenességét tartalmilag tehát a jogszabályi rendelkezéssel (és nem magával a bírói döntéssel) kapcsolatban állítja (ez esetben is a szabályozás hiányossága miatt), viszont a Be. 51. § (1) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát nem kéri. A bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány emiatt tartalmilag nem felel meg Abtv. 52. § (1) bekezdés és az (1b) bekezdés e) pontjában szereplő feltételnek. Nem tartalmaz ugyanis határozott kérelmet, mivel nincs megfelelő - alkotmányjogilag értékelhető - indokolás arra nézve, hogy önmagukban a bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[14] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását - figyelemmel az Abtv. 46. § (1) bekezdésére, valamint 52. § (1) és (1b) bekezdésének e) pontjára - az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. november 4.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1029/2014.