A Fővárosi Ítélőtábla Bf.137/2015/1. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 74. §, 82. §, 92. §, 176. §, 178. §, 370. §, 459. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.137/2015/16. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év november hó 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 24.B.116/2014/17. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított egészséget veszélyeztető bűncselekményt társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti (Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulat és (3) bekezdés).

A szabadságvesztés büntetést börtön fokozatban rendeli végrehajtani.

A vádlottal szemben 800.000 (nyolcszázezer) forint vagyonelkobzást is elrendel.

Az elkobzásról szóló rendelkezés a bűnjeljegyzék 14-107. tételszámai alatti bűnjelekre vonatkozik.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlott 1.228.937 (egymillió-kettőszázhuszonnyolcezer-kilencszázharminchét) forintot köteles megfizetni, míg a fennmaradó 82.677 (nyolcvankettőezer-hatszázhetvenhét) forintot az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 88.392 (nyolcvannyolcezer-háromszázkilencvenkettő) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Budapest Környéki Törvényszék a 2015. február 20. napján kihirdetett 24.B.116/2014/17. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettében, a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntettében és a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 5 év fegyház fokozatban végrehajtani rendelt szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetéséből annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött időt, valamennyi lefoglalt bűnjel elkobzását rendelte el, és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletet a vádlott és védője tudomásul vettem, míg ellene az ügyész a vádlott terhére, büntetése súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.32/2015/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A tényállás kiegészítését tartotta szükségesnek annyiban, hogy a vádlott a termesztésért rögtön az elejétől havonta átlagosan 200 ezer forintot kapott akkor is, amikor még nem volt termés, így az elkövetési idő alatt legalább 800.000 forint haszonra tett szert. Kifejtette, hogy az ily módon már megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Kellően megindokolta, hogy a vádlottnak az ismeretlen személyekkel történt megállapodása, továbbá a megtermelt kábítószer mennyisége és az érte kapott rendszeres bevétel alapján tudnia kellett, hogy kábítószer-kereskedelemben vesz részt. Ezért cselekményét ismeretlen társaival szándékegységben, azaz társtettesként követte el. Hivatkozva a BH 2003.177. számú eseti döntésre, utalt arra, hogy a társtettesi elkövetés megállapíthatóságát nem zárja ki, hogy a társak személye az eljárás során felderítetlen maradt.

Tévesnek tartotta azt, hogy az elsőfokú bíróság nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott beismerő vallomását. Álláspontja szerint ugyanis vallomásaiban nem tért ki olyan adatokra, amely az elkövető társak személyazonosságának vagy az értékesítési láncolatnak a felderítését elősegítette volna. Továbbá az őszinte, feltáró jelleget az is kétségessé teszi, hogy a tőle lefoglalt számítógépen olyan adatok kerültek feltárásra, melyek értelmében már 2012. márciusától megállapítható, hogy a kábítószer termesztésével komolyan foglalkozott, ezért a beismerés javára nyomatékkal nem vehető figyelembe.

Ugyanakkor további súlyosító körülményként kell értékelni álláspontja szerint, hogy kiváló minőségű egyedekből álló ültetvényt alakított ki, amely hosszú távú termesztésre való berendezkedésre utal.

Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság a büntetés tartamának meghatározása során. A tettenérés folytán beismerése súlytalan, ezzel szemben a kiemelkedő súlyú bűncselekmény egyre inkább elszaporodott, a vádlott terhére a jelentős mennyiség alsó határát közel háromszorosan meghaladó kábítószer írható.

Ugyancsak anyagi jogszabályt sértett a törvényszék, amikor figyelmen kívül hagyta a Btk. 74. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezést, amely szerint az elkövetés ideje alatt szerzett vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni.

Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a bűncselekményt minősítse társtettesként elkövetettnek, súlyosítsa a fő- és mellékbüntetés tartamát, és a vádlottal szemben 800.000 forint tekintetében alkalmazzon vagyonelkobzást.

A vádlott védője a 2015. október 28. napján előterjesztett beadványában a fellebbezésre írásbeli észrevételeket tett.

Ebben elsődlegesen eljárási szabálysértésre hivatkozással a vádlott 2013. december 19-ei vallomásának bizonyítékok köréből történő kirekesztésére tett indítványt. Arra hivatkozott, hogy a védő kihallgatásról történő értesítésére 16 óra 30 perckor távbeszélőn került sor, ekkor a védő már bejelentette, hogy a kihallgatáson egyéb elfoglaltsága miatt részt venni nem tud. Noha a nyomozó hatóságnak lehetősége lett volna olyan védőt kirendelni, aki nem volt akadályozva a megjelenésben, ezt elmulasztva a vádlottat 18 órakor gyanúsítottként kihallgatta. Ezzel álláspontja szerint az Alkotmánybíróság IV/3411/2012. számú határozatában foglaltakat és a Be. 48. § (1) bekezdésében írt szabályt szegte meg, mely szerint a terhelt érdekében kirendelt védőt a kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon és oly időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni.

A fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat sérelmezve kifejtette, hogy a termesztésből a vádlott a 2014. november 27-ei jegyzőkönyv alapján csupán 600.000 forint juttatásban részesült, így álláspontja szerint ettől eltérő ténymegállapításra kizárólag tárgyalás kitűzése esetén van lehetősége a másodfokú bíróságnak.